Mt 24:37-44

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindnyájukat. Így lesz az akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogyha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok! Mt 24:37-44

Jézus ígérete

Jézus megígérte ismét eljön, ebben biztosak lehetünk. Jézus az ő eljövetelének módját a tolvaj kiszámíthatatlanságával érzékelteti. Ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, hatékonyan tudna védekezni, de ha csak annyit tud biztosan, hogy jön a tolvaj, akkor bizony éberen kell virrasztania. Mi is csak annyit tudhatunk biztosan, hogy Jézus eljön, de hogy mikor, azt nem tudjuk. Éppen ezért Jézus, virrasztásra, éberségre szólít fel mindannyiunkat.

Éberségünk

Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus, a mi éberségünknek döntő jelentőséget tulajdonít. Az éberség nagyon közel áll a szeretethez. Mélyen alvó édesanyák kisgyermekük alig hallható nyöszörgésére, képesek felébredni, mert a szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt, éberen virraszt, őrködik szeretteink felett. Hallásunk, látásunk, ízlelésünk, szaglásunk, tapintásunk a tudatunkban van megalapozva, tudatunk a figyelmünkben, figyelmünk az éberségünkben, éberségünk a szabadulásunkban, szabadulásuk pedig az Istenben van megalapozva. Isten a mi egyetlen menedékünk. Éberség nélkül nem működik egyik érzékszervünk sem. Éberség nélkül imádkozni sem tudunk. Éberségünk teszi lehetővé, hogy menedéket találjunk Istennél.

Éberségünk csapdái beszennyeznek

Jézus az evangéliumokban három ránk leselkedő csapdát jelöl meg, mindegyik csapda az éberségünket tompítja. Az ős ellenség türelmetlenül várja, hogy valamelyikkel megfogjon, hogy elzárja előlünk a szabadulás útját. Érdekes módon mind a három csapda G betűvel kezdődik. A világ gondja, gazdagsága és gyönyöre. Mind a három ránk akar nehezedni, hozzánk akar tapadni. Amikor kezet mosunk, tapasztaljuk, hogy szinte észrevétlenül mennyi piszok ragadt ránk. Nemcsak a kezünknek van ilyen tapadó képessége, amitől piszkos lesz. A világban járva - kelve, amerre érzékeink fordulnak, arra fele mozdul a lelkünk is. A világ az ő gondjával, gazdagságával és gyönyörével igyekszik a lelkünkhöz tapadni; beszennyezni.

Szívünk tisztasága

Jézus boldognak hirdeti azokat, akiknek a szíve tiszta, mert ők meglátják, az Istent. Lelkünk számára olyan az értelmünk, mit a testünk számára a szemünk. Istent látni, egyúttal azt is jelenti, hogy érteni az Istent. Szívünk tisztaságát jelzi, ha értjük az Istent. Ha a szívünk nem tiszta, akkor nem halljuk, nem értjük az Istent, olyanok vagyunk, mint akik halálos álomba merültek. Jézus legyőzte a világot, megsemmisítette a bűnt, képes bennünket is tisztává tenni; látóvá és értővé tenni. Jézus, képes bennünket érzékennyé tenni a szeretet misztériumára. Szeretetünk cselekedeteivel edzhetjük éberségünket. Szeretetünk tettei; legszebb imádságaink, szeretetünk tetteivel kérhetünk és kaphatunk menedéket az Istenben.

Mt 21:28-32

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az egyikhez, és szólt neki: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! A fiú ezt válaszolta: Nincs kedvem! De később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen uram! Menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az atya akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és az utcanők viszont hittek neki. És ti akik mindezt láttátok még utólag sem tértetek, jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” Mt 21:28-32

Mire jó nekem

Legtöbb ember életének a vezérlő elve az a kérdés, hogy mire jó nekem? Ami semmire sem jó, az nem kell, ami ártalmunkra van, az ellen küzdünk. Bennünket a kellemes dolgok vonzanak, a kellemetlenek meg taszítanak. Bizony legtöbb ember élete az én, és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződik. Ilyen embereket szólít meg az Isten. Megszólíthatóak vagyunk, ha úgy gondoljuk, hogy valamire jó nekünk az Isten.

Ahogy az Isten ad, abban van valami nem jó.

És tényleg Jézus betegeket, gyógyít, halottakat támasz, teljesíti az emberek kéréseit. Jézus meg tud bennünket szólítani, mi is megszólítjuk, mert tud valamit adni, amire szükségünk van. Isten Országát Jézus, az elmúlt vasárnap, a szőlősgazda képével érzékeltette, aki munkásokat keres, munkát, megélhetést ad, aki függetlenül az emberi teljesítménytől mindenkinek egyformán ad. Mi igazságtalannak tartjuk; nem jó az, ha egy kalap alá vesznek bennünket, ha a semmirekellők, ugyanannyi fizetést kapnak, mint akik látástól vakulásig dolgoznak. Ezt az Igazságtalanságot fokozza Jézus a mai evangéliumban. A vallásos elitet, Jézus, nem egy kalap alá veszi, az alja néppel, hanem az alja népet az elit fölé emeli, amikor azt mondja nekik: A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten Országában.

Amit az Isten kér, abban van valami nem jó

Ebben a példabeszédben az Atya, nem ad, hanem kér. Ez a kérés kívül esik a mire jó nekem kérdéskörön. Amit az Atyám kér az nem nekem jó, hanem neki jó. Amit az Atyám kér, azt nem én akarom, hanem ő akarja. A mire jó nekem, kérdéskörbe szerveződő élet ez ellen tiltakozik. A farizeusokat és írástudókat példázza a szavaiban kifogástalan, de a szavait nem követő, az ígéretét meg nem tartó testvér. Akiket ti megvetéssel illettek, a vámosok és az utcanők, azok végül is hallgattak Jánosra, megtértek, és megelőznek benneteket az Isten Országában.

Én mire vagyok jó

Megszoktuk azt, hogy az Isten gazdag, mi szegények vagyunk, hogy az Isten ad nekünk. Mit szólunk mi ahhoz, hogy az Isten jön és elvesz tőlünk? Jövő vasárnap erről szól majd a példabeszéd. Amikor, az Isten ad, amikor kér, és akkor is, amikor elvesz, a mire jó nekem kérdéskörből akarja kiszabadítani az embert. Milyen szép, a mi önfeledt, szavunk, kifejezi azt az örömöt, amit akkor érzünk, amikor az én és az enyém szorítása egy kicsit megenyhül. Mert az embernek igazán az a jó, ha kiszabadul a mire jó nekem kérdéskör szorításából, ha nem az lesz többé meghatározó, hogy mire jó nekem, hanem az lesz a meghatározó kérdés az életében, hogy én mire vagyok jó. Mennyei boldogság az ember számára, ha felfedezi azt, hogy jó vagyok arra, hogy Mennyei Atyám akaratát megtegyem, jó vagyok arra is, hogy Jézust kövessem, hogy jézusivá váljak. Jó vagyok arra az Istennek, hogy szeressen az én szívemmel!

Mt 20:17-28

Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad." Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta." A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért." Mt 20:17-28

Több

Ez a világ, amiben élünk, meghaladja értelmünket. Több intelligencia, több értelem van ebben a világban, mint amit az emberi intelligencia és értelem idáig felismert és felismerhet. A sokkal több misztériuma körülveszi és áthatja emberlétünket. A test több mint a ruha az élet több mint az eledel. Több szeretet van, mint a mi az emberszívekben együttvéve van. És több gonoszság van, mint ami az emberszívekben együttvéve van. Feszültségek között élünk, és a mi emberi méltóságunkból fakadóan, a mi szabad akaratunkból fakadóan döntési kényszer nehezedik ránk. Az is döntés, ha nem döntünk.

Több annál, mint ami tőlünk telhet

Mi döntünk, de a mi döntéseink eredménye, több annál, mint ami tőlünk telhet. Döntéseink csapokat nyitnak, csapokat, amelyeken keresztül a sokkal több, a sokkal több gonoszság, vagy a sokkal több szeretet belénk árad és túlárad rajtunk. Az ember alapvető döntése az, hogy a hatalom szeretetét, vagy pedig a szeretet hatalmát választja. Az egyik esetben az ember saját hatalmának a megszerzését és megtartását választja, a másik esetben, Jézus hatalmának a gyakorlását, az irgalmas szeretet gyakorlását választja. A hatalom szeretete a pokol kapuit nyitogatja, a szeretet hatalma a Mennyek Országát, az Isten Uralmát hozza közénk.

Többé válni

Az apostolokat a hatalom szeretete motiválta. Gyakran vetekedtek egymással, hogy ki, a nagyobb, ki a hatalmasabb közülük. Az apostolok többé, nagyobbá, hatalmasabbá akartak válni. A mennydörgés fiai, Jakab és János úgy döntöttek, hogy ők ketten, a többi apostolt megelőzve, Jézus jobbján és balján akarnak ülni a dicsőségben. Azt kérik Jézustól, hogy ezt a többet, ezt a nagyságot, ezt a méltóságot adja meg nekik. Meglepődhettek azon, hogy kérésüket Jézus nem tudja teljesíteni, hogy nem Jézus akaratától, nem Jézus döntésétől függ, hogy a dicsőségben kik üljenek az ő jobbján és az ő balján ez a hely azoké lesz, akiknek Mennyei Atyja készítette. Jézus azt azért megmondja, hogy az ember hogyan válhat többé, hogyan kerülhet, közelebb hozzá.

Szolgálatban

A szeretet nem akar a másik fölé kerekedni, a szeretet szolgál. A szeretet létezése másokért való létezés, pro egzisztencia. Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, hogy odaadja az életét. Jézus létezése; élete, halála és feltámadása is, az Örök Szeretet létezése és élete. Keresztségünk jézusi életre képesít és kötelez. A mi erőforrásunk Jézus. Jézus az ő isteni életével szolgál nekünk, szent testével és vérével táplál bennünket, hogy ennek az ételnek és életnek az erejével hozzá hasonlóan mi is szolgáljunk.

Mt 18:21-35

Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának." Mt 18:21-35

Elintézni

Rendezetlen ügyeinket nem elég csak elintézni. Ez az adós szolga elintézett ügynek tekintette, hogy kegyelemben részesült. Keleti szokás szerint, hálája jeléül, megcsókolhatta ura lábát is, és ezzel az ügy számára le volt zárva, el volt intézve. A kegyelem nem változtatott rajta semmit. Nem dolgozta fel a kegyelmet. Ha csak elintézett ügynek tekintjük, hogy Isten mérhetetlen kegyelmében részesültünk, ha nem dolgozzuk fel a kegyelmet, akkor alaposan elintézzük embertársainkat is.

Feldolgozni

Lehet az isteni irgalmat elfogadni, és ugyanakkor irgalmatlannak maradni, de ennek az erkölcsi világrendben súlyos következményei vannak. Az Isten kegyelmének esztendejét az Úr bosszúállásának a napja követi. Az ok és az okozat törvénye igaz az erkölcsi világban is. Tetteink nemcsak hatnak, visszahatnak ránk. Hogyan működünk együtt Isten kegyelmével, az isteni irgalom elnyelődik bennünk, vagy feldolgozzuk és túlárad rajtunk, ettől függ örök sorsunk.

Jogszerűség

Az erkölcsi világ különbözik a jog világától. Ebben a példázatban semmiféle jogsértés nem történt. Lehet eljárni nagyon jogszerűen és ugyanakkor nagyon erkölcstelenül. Az adósnak, fizetnie kell. Ezzel az adós szolgával nem az a baj, hogy nem jogszerűen járt el szolgatársával szemben, hanem az, hogy nagyon erkölcstelenül. Elfogadta az irgalmat, és ugyanakkor irgalmatlan maradt. A kegyelmet büntetésből megtagadta, visszavonta tőle az ő ura és érvényesítette vele szemben a jogot.

Miképpen mi is megbocsátunk

Földi életutunkon dől el, hogy az utolsó napon igazságosnak, jogszerűnek fogjuk tapasztalni a mi Urunkat, vagy pedig irgalmasnak. Aki nem irgalmas arra irgalmatlanul lesújt a törvény. Amikor megbocsátásról van szó nem érdemes számolgatni, hogy hányszor. Feltétlenül és mindig. Gondoljuk arra, hogy örök sorsunk, az üdvösségünk a másik emberhez való viszonyunkon fordul, áll, vagy bukik. Nem remélhet bocsánatot Istentől, elveszítheti Isten kegyelmét, aki nem bocsát meg felebarátjának. Az Isten színe előtt, legszentebb imádságunkban, a kiengesztelődés alapvető szabályáról gyakran megemlékezünk. Ennek a szabálynak, ennek az igazságnak meg kell mutatkoznia keresztény életvitelünkben is. "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."

Mt 11:02-11

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, mindazt, amit láttok és hallatok, a vakok látnak, sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.” Amikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak. Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse az utadat teelőtted. Bizony mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.” Mt 11:02-11

Jézus figyelmeztet boldogságunkra

Keresztelő János, a börtönben hallott Jézus tetteiről. Különösen Jézus gyógyításainak híre terjedt futótűzként. János, azt prófétálta, hogy a Messiás ki fogja irtani a bűnösöket, ennek ellenére nem hall a bűnösök kiirtásáról, nem tapasztalja azt, hogy a Messiás, szabadulást hozna a foglyoknak, hiszen őt sem szabadítja ki. János nem tapasztalja próféciájának megvalósulását Jézus nyilvános működésében. Tanítványait elküldi Jézushoz, kérdezzék meg: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus megüzeni azokat a csodálatos eseményeket, amelyekről János hallomásból már tudhatott. Ami szíven üthette Jánost, az Jézus hozzá címzett figyelmeztetése; „Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” A követek már elmentek, amikor Jézus méltatni kezdte Jánost. Nem tudjuk, visszamondták e Jánosnak; ez a Názáreti azt mondta rólad, hogy az ő országában a legkisebb is nagyobb nálad.

Boldog az, aki állhatatosan bízik Jézusban.

Amikor Isten, pusztában vándorló népét, tüzes kígyók támadták meg, sokan belehaltak a kígyócsípésekbe. Mózes, egy magas póznára, ércből készített kígyót erősített, és ezek után, akit halálos marás ért, elég volt, csak az érckígyóra tekintenie, hogy megmeneküljön, hogy ne haljon meg. Jézus ehhez az érckígyóhoz hasonlítja magát, őt is póznára fogják szegezni, és aki bizalommal rátekint, az nem hal meg örökre. Hittel, bizalommal megfeszített Jézusunkra tekinthetünk. Odafordulásuk Jézushoz, szükséges és elégséges ahhoz, hogy megmeneküljünk az örök haláltól, hogy örökké éljünk. A jobbik lator, igaz, hogy csak rövid ideig, de élete utolsó leheletégig; állhatatosan, hittel és bizalommal, a vele együtt haldokló Urunkra tekintett. Jézus, ennek a gonosztevőnek, aki földi életében talán semmi jót sem tett; megígéri a paradicsomot, ahol halála után Jézussal lehet, örök boldogságban. Boldog az, aki állhatatosan bízik Jézusban.

Bizalmatlanság

Keresztelő Szent János az Ószövetség legnagyobb prófétája. Az Ószövetség éppen úgy, mint az Újszövetség az Isten és az ember kapcsolatáról szól. Az Ószövetség Isten és a választott nép közötti kapcsolat, az Újszövetség az egész emberi nem és az Isten közötti kapcsolat. Az Ószövetségben a törvény megtartásával, vagy meg nem tartásával kapcsolódik, vagy nem kapcsolódik az ember az Istenhez. Az Újszövetség; maga Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember, a felülmúlhatatlan Isten – ember kapcsolat. Az Ószövetségben a törvények, a szabályok megszegése teszi sokféle módon bűnössé, kapcsolaton kívülivé az embert. Az Újszövetségben, Isten Lelke, egyetlenegy bűnről győzi meg a világot; ez az egyetlen bűn abban áll, ha valaki nem hisz, nem bízik az Isten Fiában; Jézusban. Vö. Jn 16:8-11

Bizalom

A mennyek országában a rendezési elv; a bizalom, a bizalmatlanság kizáró tényező. Vannak kicsik, aki azért bíznak Jézusban; mert, mert meggyógyított, mert jóra fordította sorsomat, mert meghallgatta kérésemet, mert békességet, örömöt fakasztott a szívembe, mert és mert. És vannak nagyok, akik, nemcsak azért bíznak Jézusban, mert… A Keresztelő börtönében megnyíltak a menyország nagyokat befogadó kapui, mert az igazi nagyság abban van, ha valaki bízik Jézusban, nemcsak azért mert, hanem úgy, ahogy ő szeret bennünket; mindenek ellenére is.

Mt 10:37-42

Abban az időben: Jézus ezt mondta apostolainak: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét, és nem követ, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja azért, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének, azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.” Mt 10:37-42

A szeretünk forrása és célja

Szeretet szavunkat sok mindenre alkalmazzuk, ami nem érdemli meg ezt a szép szót, ennek ellenére nem devalválódott, értéket jelölő szerepe nyelvünkben megmaradt. A szentírás tanúsága szerint szeretet szavunk nemcsak kötődésünket fejezi ki értékeinkhez, önmagában érték, elmúlhatatlan értékre, az Istenre mutat, aki maga a Szeretet, minden igaz szeretetnek egyetlen forrása és célja.

Igazi önmagunk

Az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, Abban hasonlítunk az Istenre, aki maga a Szeretet, hogy képesek vagyunk szeretni. Az ember szeretete Isten formájú szeretet és a hasonlóság szimmetriájából fakadóan az Isten szeretete ember formájú szeretet. Ezt az Istenképet torzítja el a bűn. A bűn nem más, mint, szeretetünk irányvesztése, eltévelyedése, eltorzult szeretet. Minél tökéletesebb valami, a torz formája annál visszataszítóbb. A horror filmekben eltorzult emberi formákkal keltenek iszonyatot. A bűn azért iszonyatos, mert benne az istenképűségünk, a szeretetünk torzul el. A szent életű emberek, nagyon bűnösnek tudják magukat, mert van viszonyítási alapjuk, van Istenismeretük. Péter apostol a csodálatos halfogás után ráismer Jézusra és ráismer önmagára is. Menj el tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok. A bűnben elmerült ember, nem tartja magát bűnösnek, mert nincs viszonyítási alapja, amihez képest bűnösnek tarthatná magát.

Elveszíteni

A bűn lehetősége szeretetünk dimenziójából, szabadságunkból fakad. Azért vagyunk szabadok, hogy képesek legyünk a szeretetre. A szeretetben teljesen szabadon valakit, vagy valamit megajándékozunk a lehető legtöbbel, amivel rendelkezünk, saját magunkkal. Ez a kincs, amik vagyunk az Istené, de ezt a kincset nem veszi el tőlünk, megtarthatjuk magunknak, rendelkezhetünk felette. De tudnunk kell, erre figyelmeztet bennünket Jézus: „Aki megtalálja életét, az elveszíti azt.”

Megtalálni

Én és enyém, ezt a két szót nagyon hamar, megtanulja egy kisgyermek. Az ember élete az én és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákban kezd szerveződni. Döntő kérdés, hogy megmaradunk ebben a kezdeti állapotban, vagy sem. Döntő kérdés, hogy életünk önmagába zárul, hogy megelégszünk kizárólag önmagunkkal, vagy pedig életünk nyitottá válik, önmagunk odaajándékozásával, önmegtagadásunkkal, keresztünk felvételével, Jézusunk követésével. Ha meg akarjuk találni az örök életet, azért áldoznunk kell, az én és az enyém rovására adnunk kell. Boldog Teréz anya mondta: a szeretet akkor igazi, ha kényelmetlenné válik. A szentek attól szentek, mert odaadták, elveszítették életüket Jézusért, és ebben az odaajándékozásban, Jézusban megtalálták megdicsőült életüket. Szentek milliói hirdetik a mennyben és itt a földön is áldozatos életükkel Jézus tanításának igazságát. „Aki értem elveszíti az ő életét, az megtalálja azt.”

Mt 09:36-38

Abban az időben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincs pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásba.” Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János; továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjenek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjenek! : Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa! Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Mt 09:36-38, 10:01-08

Küldetés

Jézus az emberi nyomorúság láttán könyörületre indul, ismeri a mi gyötrelmeinket, szenvedéseinket is. Az Isten szeretetét semmi sem érinti közömbösen. Az üdvtörténelemben igen ritka, amikor az Isten közvetítők nélkül segítségünkre siet. Alapvető szabály az Ószövetségben és az Újszövetségben is, hogy az Isten kiválaszt embereket, akiknek küldetést, hatalmat ad, hogy közvetítsék az ő akaratát. Jézus apostolokat választ ki, hatalmaz fel, hogy közvetítsék az ő könyörületét, irgalmas szeretetét. Az apostoloknak Jézus karizmákat ad. A karizma Isten ajándéka, kegyelmi adománya, olyan adomány, amelynek a címzettje nem a megajándékozott ember, nem a karizmatikus ember. A karizmával szolgálni kell. A postás nem érezheti gazdagnak magát azért, mert a táskája tele van idős emberek nyugdíjával. A Ószövetség tanúsága szerint, a karizmák elől valahogy ki akartak térni a próféták. Az egyetlen kivétel talán Izajás próféta, aki az Isten „Kit küldjük?” kérdésére, pozitív választ ad: „Engem küldj!” Mózes kifogásokat keres, nehéz ajkú vagyok, dadogok. Jeremiás próféta nagyon fiatalnak tartja magát ahhoz, hogy elfogadja a küldetést.

Máté

Az evangéliumi szakasz közli az apostolok névsorát, két név után pedig az apostol személyét érintő rövid megjegyzést. Máté a vámos, és Júdás az iskarióti, aki elárulta őt. Máté Jézus hívására a pénz, a vagyon bűvöletéből szabadul ki. Jézus szavára a vámszedő asztaltól feláll és követi Jézust. Máté szükségesnek tartja megjegyezni a neve után, hogy a vámos, ezzel is hangsúlyozva az Isten kegyelmét, hogy honnan került a tanítványok, az apostolok közé. Nagypéntek után, talán Máté az egyetlen apostolok, aki nem tér vissza eredeti mesterségéhez.

Júdás

Jézus tudatosan választja be az apostoli kollégiumba Júdást. Utólag nem csap a homlokára, ó ha én ezt tudtam volna, hanem kijelenti: „Én választottalak titeket és egy közületek ördög.” Jézus tudja, hogy az ő egyháza, az áruló elemmel együtt, annak ellenére marad fenn. Júdás is karizmatikus, kiválasztott apostol, aki a többi apostollal együtt felhatalmazást kap Jézustól. Isten kiválasztása, karizmatikus ajándéka nem függ a mi erkölcsi állapotunktól, egyedül csak az Istentől függ. Jézus az ő ügyét, önmagát, isteni életét gyarló, esendő emberekre bízza. Az egyházban kezdettől fogva ott bujkál, bennünk is ott bujkál az áruló elem. Jézus prófétai lelke látja az árulókat, a karizmájukból hasznot húzó sokaságot; azokat, akik karizmájukat saját érdemüknek tudják be, olyan érdemnek, amellyel dicsekedni lehet még az Isten előtt is.

Mennyei Atyánk akarata

Jézus kemény figyelmeztetése a karizmatikus embereknek szól: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon. Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” Mt: 7:21-23 Isten akarata az, hogy bízzunk az ő Fiában, akit küld hozzánk! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:16

Mt 03:13-17

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Mt 03:13-17

Krisztus misztériuma

Karácsonykor az Isten alászállt ebbe a teremtett világba, teremtménnyé, emberré lett. Jézus keresztségében az Isten még mélyebbre merült, az Istentől elfordult, bűnös világ mélységeibe. Jézus teljesen tisztán és ártatlanul áll be a bűnbánók közé. Azonosul a bűnös emberi nemmel, olyannyira hogy velünk együtt nemcsak a Jordán folyóba merül, hanem eltökélt szándéka, hogy vállalja bűneink következményeit is, vállalja azt is, hogy velünk együtt belemerüljön a halálba is, hogy megszabadítson bennünket a bűn átkától. Jézus szándéka isteni szándék, az Ő Mennyei Atyja szándéka. Amikor feljön a Jordán folyóból, az eljövendő dicsőség fénye veszi Őt körül. Megnyílik az ég, és az Isten Lelke megnyugszik rajta és a Mennyei Atya, Fiának vallja.

Az ember misztériuma

Keresztelő Szent János felismeri az Isten Fiát a bűnbánók között. Nem érti, mit keres Jézus a bűnösök között. Keresztelő Szent Jánosban feltornyosulnak a kételyek, végül is kibukik belőle a kérdés: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus az Igazságra hivatkozik, az Isten tervére, az Isten akaratára és a Keresztelő akarata meghajlik előtte. Krisztus misztériumával szembesül a Keresztelő. Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében így vall erről a titokról, erről a misztériumról. „Isten a mi mennyei Atyánk tudtunkra adta akaratának titkát, misztériumát, azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idő teljessége és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” A végtelenül szent Isten nem különíti el magát tőlünk. Mennyei Atyánk látja bennünk az ő Fiát, mint ahogy a szobrász látja a márványtömbben a kivésendő szobrot. Jézus önmagát látja bennünk, amikor megszólít, önmagát szólítja meg, hogy személyiségünk álarca mögül előlépjen a Krisztus!

Mennyei szózat

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Ez a mennyei szózat nemcsak Jézus nyilvános működésének kezdetén hangzott fel a Jordán folyónál. Jézus küldetésének beteljesedése előtt, Jézus szenvedése és kereszthalála előtt, a megdicsőülés hegyén a Mennyei Atya megismétli tanúságtételét az ő Fiáról. Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.

Új Szövetség

A Mennyei Atya tanúságtétele döntő jelentőségű. Isten az Ő Új Szövetségét szavával hitelesíti. Aki hallgat Jézusra, hisz Jézusnak, bízik benne, aki együtt működik a hit kegyelmével; az megteszi a lehető legtöbbet, amit emberileg megtehet; megteszi az Örökkévaló Isten akaratát. Aki hallgat Jézusra, az bekapcsolódik Krisztus misztériumába, bekapcsolódik abba az isteni műveletbe, amely újra egyesít mindent. Aki hallgat Jézusra, azt a halál nem szórja szét végkép, azon beteljesül Jézus ígérete: Aki énbennem hisz, ha meghal is él, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

Mt 03:01-12

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Júdea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta azt mondta: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét már ráhelyezték a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” Mt 03:01-12

Hamis próféták?

A próféták Isten szavát közvetítik, de vannak hamis próféták is. Mózes, meghatározza a hamis prófétát, ismertet velünk egy próféta tesztet: „Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott.” MTörv 18:21-22a Ezek szerint, a közelgő haragot hirdető Keresztelő Szent János hamis prófétának bizonyul, hiszen Jézusban nem az Isten haragja jelent meg. Jézus nem irtja ki a bűnösöket, ahogy azt meghirdette róla a Próféta. Keresztelő Szent János, Jézus előhírnöke. Keresztelő Szent János erőszakos halála előre hirdeti; Jézus keresztjét, Jézus messiási küldetését. Jézustól, amikor jelet kérnek, Jónás prófétára utal; ahogy Jónás három napig volt a hal gyomrában, úgy lesz az ember Fia is három napig a föld gyomrában. Vö. Mt 12:40 Mózes szerint, Jónás próféta is hamis prófétának bizonyul, hiszen hirdeti Ninive pusztulását, és próféciája nem teljesül, Ninive nem pusztul el. Érezzük, hogy ez az ószövetségi meghatározás a hamis prófétáról nem minden esetben helytálló.

Isten irgalma nem különbözik igazságosságától

Jónás próféta nagyon megneheztelt Istenre: Miért nem üt már oda! És Isten nem oda ütött, nem sújtott le Ninivére, hanem ide ütött, Jónás fejére koppintott. Keresztelő szent Jánosnak is tapasztalnia kell, hogy Jézus nem üt oda, nem sújt le a bűnösökre. Jónás is, János is az Igazságos Isten haragjának megjelenését hirdeti, és nem Isten igazságos haragja, hanem Isten irgalma jelenik meg. Hogy a kettő végül is egy, az Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg.

Első Ádám, második Ádám

Az első Ádám nem úri emberként viselkedik, amikor Évára keni saját bűnét, sőt vétkéért még az Istent is hibáztatja: Az asszony, akit mellém adtál az adott nekem a tiltott gyümölcsből. Vö. Ter 3:12 A kezdetek óta ott él ez a sláger az emberszívekben: „Mások vittek rossz utakra engem!” A második Ádám, Jézus, igazi úri ember, aki nem különíti el magát bűneinktől, nem vágja a fejünkhöz, hanem irgalmasan leveszi rólunk a bűn megnyomorító terhét, magára veszi ezt a terhet, és elszenvedi helyettünk a következményeket. Istenünk irgalmas szeretetét, és igazságosságát is, egyszerre dicsőíthetjük a mi Urunkban; Jézus Krisztusban. Vö. Róm 3:25-26

Isten ránk talál

Isten minden emberre kiterjedő irgalmas szeretete és igazságossága testesül meg, születik közénk karácsonykor. Isten megtestesült szeretetét nem korlátozhatja semmi és senki. Akkor is jön, ha elutasításra talál, nem riad vissza a kereszthaláltól sem, sőt képes értünk, csakhogy ránk találhasson a poklokig süllyedni. Addig keres bennünket a mi jóságos Pásztorunk, amíg meg nem talál. Vö. Lk 15:4 Ha éberek vagyunk, észrevesszük látogatását. Ha éberek vagyunk, nem érhet bennünket a vád; Én nálad voltam, de te nem voltál velem! Ahol, és amikor ránk talál az Isten, felfakadhat bennünk szabadulásunk himnusza, a leggyönyörűségesebb Istendicsőítés.

Mt 02:12-23

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában, Archelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért egy álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.” Mt 2:12-15. 19-23

Szent József gondoskodása

Szent Józsefnek gondoskodnia kell családjáról. Nemcsak munkalehetőséget kell keresnie, az ellenséges erőktől is óvnia kell Máriát és Jézust. Az Isten nem csodákkal siet Szent József segítségére. Nem az ellenséget semmisíti meg. Álmában hírt ad Józsefnek a politikai helyzetről, és meghatározza a menekülés útját. A többi Józsefen múlik. József a kapott információra azonnal reagál. A család ura felkölti alvó családját és még az éjjel útra kel. Nincs tekintettel az alvó Máriára és a kis Jézusra, nincs tekintettel saját akaratára, nem alkudozik, hogy majd holnap, hanem azonnal útra kel.

Engedelmes Fiú

Az Isten Fia családban nevelkedik, az Édesanyjától megtanul; beszélni, írni, olvasni. Szent Józseftől megtanulja az ácsmesterséget és harminc éves koráig csendes, munkás életet él. Munkájának a nyersanyaga a fa. Tervezi és megvalósítja azokat az eszközöket, amelyekre a mindennapi életben szükség van. Munkájából él és tartja fenn önmagát és Édesanyját. Ha Jézus csak ember lenne, nem lenne ebben semmi meglepő. A meglepő az, hogy Jézus Isten. A meglepő az, hogy a szavával világot teremtő Isten sámlit készít, pénzt fogad el a munkájáért, teremtményeinek engedelmeskedik, teremtményeitől tanul. Jézus nem tartotta zsákmánynak Istennel való egyenlőségét, mindazt vállalta, ami az emberléttel jár. Mint gyermek engedelmeskedett Máriának és Szent Józsefnek. Mint az Örök Atya Örök Fia engedelmeskedett mindhalálig az ő Mennyei Atyjának.

Ajándékozó Fiú

Jézusnak van emberi akarata, de ezzel az akarattal megajándékozza Édesanyját, Máriát és Szent Józsefet és mindenek előtt és fölött az ő Mennyei Atyját, aki úgy szerette ezt a világot, bennünket, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jézus az ő Mennyei Atyja kedvéért bennünket is megajándékoz az ő szabad akaratával. Jézus úgy van közöttünk, mint szolga, a mi üdvösségünk szolgája. Keresztségünk Jézus életét, az Isten életét közölte velünk. Az Isten családjához tartozunk. Van mennyei Atyánk és van mennyei Anyánk és Jézus a mi testvérünk.

Szent Család

Aki szabad akaratával, teljesen szabadon megajándékoz valakit, az nem valamit ad, hanem a lehető legtöbbet, saját magát. Ebben az ajándékozásban valósul meg a Szeretet. Az önzés a saját akarat felemelése, istenítése, a Szeretet a saját akarat alárendelése, egyfajta szolgálat. A szent családot, az ő családját ismeri fel Jézus családjainkban, ha a családtagok, ha nehezen is, de ki tudják mondani a szeretet szavait. A szeretet szavait, amelyet Jézus kimondott szenvedése előestéjén, neki sem volt könnyű. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.

Mt 02:01-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe és tudakolták: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte" Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak "A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte." Ők pedig miután meghallgatták a királyt elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 02:01-12

Hol van a szívünk

Szívünk nemcsak a mellkasunkban dobog, szívünknek van egy különleges, bennünket kiemelkedően meghatározó tartózkodási helye is. Szívünknek ezt a különleges tartózkodási helyét Jézus így határozza meg: „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.” Ez a különleges tartózkodási hely lehet nagyon jó, lehet nagyon stabil hely, de lehet olyan hely is, amely kiborulással fenyeget.

Labilitás

Heródes királyt, a hatalom birtokosát kiborította a bölcsek híradása az újszülött királyról. Heródes megrémült és vele együtt egész Jeruzsálem. Ami a bölcsek számra a kozmosz által közvetített örömhír, az a király számára rémhír. Heródes tudni akarta, hogy hol van a zsidók újszülött királya, de nem tudhatta meg. 33 évvel később a jeruzsálemiek tudták, hogy hol van a zsidók királya. A tekintélyesek rá tudták venni a jeruzsálemieket arra, hogy igazságtalan bírói ítéletet kényszerítsenek ki a római helytartóból. Csak az tud behódolni a közvéleménynek, egy tekintélynek az Igazság rovására, akinek a szíve távol van az Igazságtól. Heródes a hatalmát, a vallási vezetők tekintélyüket féltették Jézustól. Az Igazság jelenléte kiborította őket.

Stabilitás

A bölcsek azért bölcsek, mert mindenekfelett tisztelik és szeretik az Igazságot. A bölcseket nem fenyegeti a kiborulás veszélye, mert a szívük tartózkodási helye az Igazságban van, és az Igazság örök. Az Igazság akkor is Igazság, ha senki sem vallja, ha semmiféle tekintély nem támasztja alá. A napkeleti bölcsek tiszta szívében, az Igazságban nyugvó szívében megmutatkozhatott a megtestesült örök Igazság, az Istent Fia.

Hol van az Isten szíve

Karácsony evangéliuma, hogy nemcsak a mi szívünknek van különleges tartózkodási helye, hanem a mi Mennyben lakó Istenünknek is van különleges tartózkodási helye. Szeret bennünket az Isten, Isten kincsei vagyunk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éjen.” Az Istentől szeretett világunkban az Isten szíve kiszolgáltatott helyzetben van. Isten Fia az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. Isten ajándéka, az ő bennünket szerető szíve, választás elé állít bennünket. Isten szívét, heródesi lelkülettel, a jeruzsálemi sokasággal együtt, mint egy idegen testet kivethetjük magunkból, de dönthetünk úgy is, hogy csatlakozunk a napkeleti bölcsekhez. A bennünket önmagával megajándékozó Istent a bölcsekkel együtt mi is megörvendeztethetjük. Engedelmességünk, önfeláldozásunk aranya, imádásunk és hűségünk tömjénje és szenvedésünk mirhája, egyesítheti szívünket az Isten szívével.

Mk 16:01-07

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaérkeztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Feltámadt nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahova temették. Siessetek és mondjátok meg tanítványainak és Péternek. Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” Mk 16:01-07

Feltámadás

Mária Magdolnát, Máriát, Jakab anyját és Szalómét a nap fölkelte már talpon találja. Szomorúságuk nem törte meg lelki erejüket, testi erejük miatt viszont aggódnak. „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” A feltámadásról szóló híradás első tanúi nem ütköznek fizikai akadályokba. Az asszonyok előtt az elháríthatatlan akadály nem az Úr Jézus sírját lezáró nehéz kő volt, hanem az apostolok keményszívűsége volt, akik nekik, a szem és fültanúknak, nem hitték el az angyali üzenetet, nem hitték el nekik, hogy Jézus feltámadt. Jézus, amikor megjelent, az asztalt körül ülő apostolainak, szemükre vetette hitetlenségüket, és keményszívűségüket, hogy azoknak sem hittek, akik őt feltámadva látták.

A hitbeli tapasztalat ígérete

Szomorú statisztikák szólnak arról, hogy a ma élő keresztények döntő többsége nem hisz a feltámadásban. Szent Pál apostol azt írja a korinthusiaknak, ha nincs feltámadás, „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 1Kor 15.19 Ezt a szentírási szakaszt így is lehet fordítani: Ha ebben az életben, csak reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Keresztény életünk alapvető kérdése: hogy hogyan lehet reményünket meghaladó, hitbeli tapasztalatunk? A feltámadás tanúiban teljesül Jézus ígérete: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 A feltámadás napja hozzánk is elérkezhet, felismerhetjük Krisztus Istenünket; akiben élünk, mozgunk, vagyunk és aki, ugyanakkor bennünk van.

A hitbeli tapasztalat motívumai

Akik először találkoztak a feltámadt üdvözítővel azok voltak, akik nemcsak szomorkodtak Jézust elvesztésén, hanem mozgósította is őket szeretett Mesterük halála. Vagy úgy, hogy kimentek Jézus sírjához, vagy pedig úgy, hogy csalódottan lógó orral elhagyják Jeruzsálemet. A feltámadás első tanúit Jézus emlékezete mozgásba hozta, valamit tesznek Jézus emlékezetére. Az asszonyok korán kelnek, illatos fűszereket vesznek, a sírhoz sietnek, hogy tisztességgel eltemessék Jézust. Az emmauszi tanítványok reményt vesztve, egymás között a nagypénteki szomorú eseményekről beszélgetve, ballagnak hazafelé.

Jézusra emlékezve

Erősen remélhetjük, ha Jézusra emlékezve élünk és halunk, hitbeli tapasztalatban lesz részünk. Jézus példát adott nekünk arra, hogy úgy éljünk és cselekedjünk, ahogy ő élt és cselekedett. Jézus emlékezete áthatja cselekedeteinket, ha gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Mit tenne Jézus az én helyemben? A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy, hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy pedig azért szenvedünk, amiért Jézus is szenvedett, hogy az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

Mk 13:33-37

Abban az időben Jézus így tanított: „Vigyázzatok és virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!” Mk 13:33-37

Nagy ügy

Sokféle ügyeink vannak, és ezek az ügyek a fejünkre nőhetnek, elhatalmasodhatnak rajtunk, ha nincs egyetlen nagy ügyünk, amihez képest a többi ügyeink, csak alárendelt szerepet tölthetnek be. Jézus szerint a mi nagy ügyünk, akár tudjuk, akár nem tudjuk, a mi Urunkkal való találkozásunk. Vannak az Úrtól ránk bízott feladataink, de ezeket a feladatokat az Úr érkezését váró éber lelkülettel kell végeznünk. A kapuőrnek kiemelkedően ébernek kell lennie. Bármikor, bárki érkezhet, el kell tudni döntenie, hogy ki előtt nyitja ki az ajtót, hogy kit enged be a házba.

El ne fogyatkozzon a hitünk

Jézus, virrasztásra szólít fel mindenkit. Ennek a virrasztásnak a lényege, az értelme; az Úr érkezésére való éber odafigyelésben van. Az Istenre odafigyelő lélek, hívő lélek, imádkozó lélek. Ha elfogyatkozik a hitünk, a mi nagy ügyünk jelentéktelenné válik az életünkben, és eltévelyedünk. Az utolsó vacsora termében Jézus így szólt Péterhez; Simon! Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.

Kapuőr

Jézus imádkozik értünk, az ő mennyei Atyjától bennünket kér. Mindannyiunkat megváltott, mindannyiunkra jogot formál a mi Urunk. A Sátán is kikérhet bennünket, a Sátán is magának akar bennünket. Jézus kérésének az ereje és a Sátán kérésének az ereje is megmutatkozik bennünk. Rajtunk múlik, hogy melyik erőnek engedünk, hogy melyik erővel szállunk szembe. Sokan várakozhatnak bebocsátásra, de végül is a kapuőrtől függ, hogy kit enged be. Kapuőrök vagyunk.

Szentlélek

Feltámadt Üdvözítőnk, a Mennyből levelet diktált és küldött Szent János apostoltól a kisázsiai egyházaknak. A filadelfiai egyháznak ezt írja. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja az én szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jézusra figyelünk, közelgő Urunkat várjuk. Ebben a várakozásban van a mi menedékünk. Tudjuk, hogy kit várunk és azt is tudjuk, hogy kit nem várunk, a kapuőrnek ebben áll a bölcsessége, ebben áll, ami bölcsességünk is. Ezt a bölcsességet a mi Teremtőnktől kaptuk. Keresztségünkben megkaptuk a Szentlelket. Isten Lelke a mi Vigasztalónk, a mi mennyei útmutatónk. A Szentlélek gyógyító világosságában ismerhetjük meg, és bánhatjuk meg bűneinket. A Szentlélek világosságában ismerhetjük fel a kísértőt. A Szentlélek az, aki felismeri bennünk Jézus zörgetését, Jézus hangját és szavát. A Szentlélek imádkozik bennünk. Éberségünkben, Istenre figyelő virrasztásunkban; ráhangolódhatunk, a Szentlélek imádságára, már most bekapcsolódhatunk a mennyei valóságba.

Mk 12:38-44

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” Mk 12:38-44

Megadni

Jézus bennünket is figyelmeztet; óvakodjatok az írástudóktól. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy az írástudók életvitelét, képmutatását nehogy magunkévá tegyük. Az írástudók, akikről Jézus beszél, látványosan, kérkedő módon, hasznot húztak az Isten ügyből. A szentírás a nép körében abszolút tekintéllyel bírt. Az írástudók voltak a szentírás értelmezői, a szentírás tekintélyével, isteni tekintéllyel léptek a nép elé. Elvárták, hogy az Istennek kijáró tiszteletből ők is részesüljenek. Megtalálták a módját, még annak is, hogy az Isten ügyből anyagi hasznot húzzanak. Erre utalnak Jézus szavai; felélték az özvegyek házát. Jézus ettől a farizeusi lelkülettől óv bennünket. Óvakodnunk kell attól a lelkülettől, amely azzal a kérdéssel közelíti meg az Istent, és az ő ügyét, hogy: „Mire jó nekem?” A hiteles kérdésfeltevés, ahogy az Istenhez közelíteni szabad, az az áldozatkészség lelkületéből fakad: „Mire vagyok én jó?”

Istennek

Jézus az asszonyok előudvarában tartózkodik apostolaival. Ez az udvar négyzet alakura épült, egy-egy oldala száz lépés. Erre az udvarra nyílt a templom kincstárának a bejárata, itt volt felállítva 13 áldozati szekrény, mai szóhasználattal persely. Ezek közül az egyik önkéntes adományok befogadására szolgált. Ennek a perselynek a tartalmából a teljesen elégő áldozatok előkészítését biztosították. Az áldozatokból, az áldozatot bemutatók általában részesültek, az Istennek felajánlott áldozatból ők is kaptak valamit, a teljesen elégő áldozatból azonban nem részesülhettek, a teljesen elégő áldozatot, kizárólag az Isten javára mutatták be.

Ami az Istené

Jézus figyeli az adakozókat. Isten előtt nem az a döntő, hogy mennyit ad valaki, hanem az, hogy miből adja. Amit adunk abban egy kicsit benne vagyunk mi magunk is. Ez az özvegyasszony nemcsak egy kicsit van benne, adományában, hanem egészen, hiszen mindenét, egész megélhetését odaadta. Jézus erről a tettről, az önmegtagadás áldozatáról elismerően nyilatkozik apostolainak. Isten teremtményei, Isten tulajdonai vagyunk. Aki önmagát, saját maga tulajdonává teszi, az meglopja az Istent. Az írástudók ezt tették, amikor az Isten ügyből hasznot húztak. Ez az özvegyasszony az Isten ügyből nem kapni akar, hanem az Isten ügyért adni akar. Ez az özvegyasszony tettével kifejezi, hogy ő Isten tulajdona, önmegtagadásával, megadja Istennek azt, ami az Istené.

Önfeláldozásunk

Önmagunk birtoklásáról csak magunktól nem tudunk lemondani. Minden idegszálunk tiltakozik kifosztottságunk ellen, a halál ellen, amely drasztikusan kirabol bennünket. Magukba zártságunkból, magunkba fagyottságunkból csak az Isten szeretete képes kiengesztelni bennünket. Akiket Isten szeretete kiengesztelt, csak azok képesek Jézus követésére, az önmegtagadásra, keresztjük hordozására. Az Isten ügye áldozatokban, az Istent szerető emberek, önfeláldozásában testesül meg. Az egyház élete Isten Fiának önfeláldozó szeretetéből fakad. A Szeretet tüze, az áldozat, az önfeláldozás tüze lobban fel Krisztus titokzatos testének tagjaiban is. Ez a tűz, a Szentlélek Isten tüze. Ezért a tűzért testesült meg az Isten. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, mennyire szeretném, ha már fellobbanna.”

Mk 10:46-52

Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton. Mk 10:46-52

Bartimeus

Jézus Jerikón halad át, a Jeruzsálembe tartó zarándokok kíséretében. Jerikó a Pálmák városa, a jó illatok városa. 250 méterrel a tenger szintje alatt valóságos földi paradicsom. Bartimeus ez a vak, koldus nem gyönyörködhet hazája szépségében. Az ünnep egy kicsit ünnep az ő számára is. Sokan zarándokolnak Jeruzsálembe, nagyobb bevételre számíthat. Bartimeus kifinomult hallásával az előtte elvonuló tömeg zajából, kihallja a Jézus nevet. Ez a név számára ismerős, reményt keltő név. Kiabálni kezd, hogy észrevegye őt Jézus. A tömeg számára kellemetlen ez a lárma, csitítják, de ő annál inkább kiabál. Jézus Dávid Fia könyörülj rajtam! Jézus magához szólítja. Jézus kérdése meglepő: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled, hiszen a hozzákiáltó nyomorúság nyilvánvaló. Jézus megadja ennek a vak embernek, hogy kifejezze magát, hogy bizalma, hite az ő kérésében testet öltsön. Uram, hogy lássak! Jézus válasza még meglepőbb. Azt, hogy a vak látóvá vált, ezt a csodát Jézus Bartimeus hitének tulajdonítja: Menj, a te hited megmentett téged! Bartimeus nem megy el, hanem marad, hite nemcsak megmentette őt a vakságától, hanem felszabadította őt Jézus követésére is.

Szenzáció

Jézus nyilvános működése a szenzáció erejével hatott honfitársaira. Az emberi bizalom; isteni gyógyító energiákat szabadít fel Jézusban, és ahol nem hisznek benne, ott Jézus nem tud csodát tenni. Sokan követik Jézust, sokan hallgatnak rá. Az írástudók, a vallási vezetők jobban érthették Jézust, mint a nép egyszerű fiai, akik lelkesedtek Jézusért. Nagyon jól tudták, hogy a szentírás értelmezőiként, csak addig léphetnek isteni tekintéllyel a nép elé, amíg az Isten messze van. Az isteni jelenlét ellehetetlenítette őket. A látható, hallható Isten jelenléte, nagyon sok embert boldogított, és sokakat megbotránkoztatott. A test és az Isten együttesét, a mózesi törvények bálványnak minősítették. A főpap istenkáromlás bűne miatt ítéli halálra Jézust. „Az élő Istenre kényszerítlek, mondd meg; te vagy-e, az áldott Istennek a Fia, és Jézus megvallja: Én Vagyok. Jézusnak teste van és ugyanakkor Isten, és ez tűrhetetlen!

Szeretetkapcsolat

A kegyelem fölülről lefelé hat. Isten emberré lett. Isten megtestesült szeretete, bármilyen mélyen is legyünk lehajol hozzánk. Emberlétünk pokla sem választhat el Isten szeretetétől. Jézus, ha belehal, akkor is felkeres bennünket, hogy felemeljen, hogy magához öleljen. Jézus ma is időszerű, aki nemcsak a szenzáció erejével hat. A kereszténység megihlette a művészeteket. Az egyházi építészet, festészet és zene emberek tömegeit vonzza. És bizony sokan megelégszenek az érzékeikre ható szenzációval, a lényeg, a forrás, a sokkal több, ahonnan a szépség és a nagyság, ahonnan a fenség fakad gyakran, érdektelen marad. Gyönyörűséges jelek, szenzációs jelek mutatnak Jézusra. Ne torpanjunk meg érzékeinknél, mozduljuk a jelek irányába, mozduljunk a sokkal több felé. Hitünk karjával átölelhetjük, magunkhoz ölelhetjük, Jézust, a mi megmentőnket, a mi szabadítónkat. Krisztus a mi Uruk által Istentől szeretettek vagyunk. Isten az ő Fiában magához ölel bennünket. Ez a szeretet kapcsolat mindennél több, ez a szeretetkapcsolat a lehető legtöbb.

Mk 06:07-13

Abban az időben: Jézus, magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 06:07-13

Küldetés

Jézus magához rendel, hatalmat ad és küld. Részletekbe menően meghatározza, hogyan viselkedjenek apostolai. Nincs vita, az apostolok nem egyezkednek, nem akarják megbeszélni a dolgot. A parancsot elfogadják, vállalják a küldetést, engedelmeskednek. Jézus közvetlenül halála előtt utal erre a misszióra. Amíg veletek voltam semmiben sem szenvedtetek szükséget. Ezután nem így lesz, még személyes biztonságotokról is magatoknak kell gondoskodni, akinek nincs kardja, adja el felső ruháját és vegyen.

Jézus hatalma

Az apostolok az Úr Jézusból fakadó erőtérben teljesítik küldetésüket. Jézus hatalma védelmezi, és gondoskodik róluk, Jézus hatalma működik bennük. Megtérést hirdetnek, ördögöket űznek, betegeket gyógyítanak, mint Jézus. A tizenkét apostol az egyház zsengéje. Most ízlelik meg először, mit jelent Krisztus titokzatos testéhez tartozni, mit jelent az Isten uralma, miben áll az Isten Országa.

Jézus felségterülete

Jézus háborúba küldi apostolait, hogy felségterületéről a megszállókat, a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Jézus felségterülete minden ember. Jézus minden egyes ember megváltója. Jézus mindannyiunkra igényt tart. A bűn azért rossz, mert istenellenes hatalmaknak szolgáltat ki. Az ember az egyetlen teremtmény, aki Isten képét hordozza, éppen ezért az istenellenes hatalom kiemelkedően emberellenes hatalom, az emberiség ellensége. Pusztít, gyilkol, és akit erre fel tud használni, azt is elveszti.

Betegek kenete

Az apostolok nemcsak ördögöket űztek olajjal megkenve gyógyítottak is. Az apostoli egyház is kiszolgáltatja a betegek szentségét. A szentség kiszolgáltatója miközben szent olajjal megkeni, a homlokunkat és mind a két kezünket így imádkozik értünk: E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr Szentlélek kegyelmével, szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged és erősítsen meg jóságosan, amire bizalommal feleljük: Ámen.

Mk 01:21-28

Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 01:21-28

Szent helyek és Szent idők

Jézus Gallilea fővárosában, a kafarnaumi zsinagógában tanít. A zsinagóga nem templom. A templom az a Szent hely, ahol az egyedül Szent Isten jelen van. A zsidóknak egy Istenük van. A hithű zsidók számára, éppen ezért, csak egy Szent hely, csak egyetlen templom létezhetett, a jeruzsálemi. A templomtól távolabbi településeken zsinagógákat, imaházakat építettek, ahol szombatonként igeliturgiát tartottak. Felolvassák és értelmezték a törvényt, a szent iratokat, és imádkoztak. Ezen a szombaton, a kafarnaumi zsinagóga, nemcsak imaház, hanem templom. Jézus, Szent Istenünk jelenléte; Szentté, templommá avatja a jelenlétét befogadó teret és időt.

Nélkülem semmit sem tehettek

Az evangéliumból nem tudjuk meg, hogy ezen a szombaton, Jézus mit tanított, csak annyit tudunk meg, hogy hallgatói tanítását újnak és hatalmasnak tartják. Jézus úgy tanít, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók a törvény köztiszteletben álló szakértői voltak, akik értelmezték a törvényt, és végső soron ők voltak azok, akik a törvény alapján tanították, hogy mit kell, mit szabad tenni, és mi az, amit nem szabad megtenni. Ezzel szemben Jézus tanítása nem merül ki abban, hogy mit enged meg, és mit tilt a törvény. A megengedésben és tiltásban nincs erő, nincs dinamizmus, kimerül abban, hogy szabályozni akarja a működő erőket. Te vagy a cselekvő, a törvény csak megmondja, ezt megteheted, azt meg nem. Az Újszövetségben Isten a cselekvő. Az Újszövetség népe Krisztus a mi Urunk által imádkozik és cselekszik. Jézus figyelmeztet bennünket; „Nélkülem semmit sem tehettek”! Jézus nélkül, csak a semmit ragozhatjuk a végtelenségig!

Jézus küzdelmei

Az élet küzdelem. A győztesek, esélyesek a túlélésre. A szellemi küzdelemben az a győztes, aki az ellenfelét meg tudja nyerni, vagy ki tudja borítani! Egy pillanatra fellebben a fátyol a megosztott szellemi világról. Egy tisztátalan, az Istentől elpártolt lélek, aki jól emlékszik rá, kitől pártolt el, felismeri az Isten Szentjét, Jézust. Ezt a tisztátalan lelket Jézus puszta jelenléte kiborítja. "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” Jézus szava, ezt a kiborult gonosz lelket látványosan kiborítja az emberből. Jézus legyőzte a világot; voltak, akiket kiengesztelt az Istennel, akiket megnyert az Istennek, és voltak olyanok is, akiket annyira kiborított, hogy az életére törtek. Jézus Lelke élteti egyházát. A Jézus Krisztusról tett alázatos tanúságtétel, az egyház életjelensége. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel tömegeket nyert meg az Istennek, tömegeket engesztelt ki az Istennel. Ez a szelíd és alázatos tanúságtétel vértanú hősöket nevelt, és ugyanakkor, ez is a győzelemhez tartozik, sokakat kiborított. Az üldöztetések nem borították ki az egyházat. Öröm forrása volt, ha valaki méltóvá válhatott arra, hogy Jézusért szenvedhetett. Az üldöztetések korából maradt fenn ez a szép, latin szállóige:”Semen sanguis est christianorum!” A keresztények vére magvetés! A vértanúk tanúságtétele, tömegeket nyert meg!

A mi küzdelmeink

Jézus kérdésfelvetése, ma időszerűbb, mint valaha: „Ha az Emberfia eljön, talál e hitet a földön?” Hitünk Isten ajándéka. Isten nem kényszeríti ránk ajándékát, tőlünk függ, hogy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el. A Lelket ki lehet oltani! Nemcsak hitünk elfogadása függ tőlünk, megtartása és elvesztése is rajtunk múlik! Csatát vesztünk mindannyiszor, amikor felettébb megrendülünk, amikor kiborulunk, és akkor is, amikor ennek a világnak a káprázata, vagy egy közvélemény, egy tekintély az Igazság rovására, megnyer bennünket. Vesztésre állunk, ha csak magunkkal vagyunk elfoglalva, ha kimerülünk a védekezésben. Jelenlétünkkel, itt és most, ebben a Szent térben és Szent időben Jézus jelenlétéről tanúskodunk. Hitünk, támadó harcosai vagyunk, ha Jézus Lelke által, életünk szelíden és alázatosan, tanúskodik az Igazságról, az Isten Fiáról, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki a benne bízóknak örök életet ígért, akiben örök életünk van!

Mk 01:12-15

Abban az időben: A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”Mk 01:12-15

Betelt az idő

Benne élünk az időben. Döntő jelentőségű, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz. Menekülni akarunk tőle, múlatni akarjuk az időt, vagy pedig feltételezzük az időről azt, hogy gazdag tartalmat hordoz, amely elérkezhet hozzánk, amelyhez elérkezhetünk. Egy indiai herceg azzal bízta meg az ékszerészét, véssen a gyűrűjébe valamit, ami segítségére lesz abban, hogy balsors idején ne essen kétségbe, jó sorsában pedig ne váljon elbizakodottá. Az ékszerész egyetlen szót vésett a gyűrűbe; elmúlik. India bölcsessége belátja ennek a világnak az állhatatlanságát, azt hogy minden elmúlik, és igyekszik túljutni, az evilági dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Jézus az idő múlásával szemben azt hirdeti, hogy az idő telik, hogy „Betelt az idő”. Karácsony óta ebben a világban jelen van az a valóság, amely nem csupán elmúlás. Ebben a világban, jelen van az örök élet. Hitünk szent titka, Jézus Krisztus, tegnap, ma és mindörökké aktuális! Vö. zsid. 13:8

Közel van az Isten országa

Jézus nyilvános működése előtt visszavonul a pusztába. Embertelen környezetben, vadállatok, és a megosztott szellemi világ társaságában negyven napig böjtöl. Az angyalok többsége szolgál neki, csak egy kísérti meg őt. Jézus isteni küldetésének veti alá egész emberségét. Mennyei Atyja akaratát akarja teljesíteni és ebben, csak engedelmes eszköz lehet az emberi test. Jézus emberi akaratát aláveti Isten akaratának. Jézus akarata jelenvalóvá teszi, az Isten akaratát, az Isten uralmát, az Isten Országát. Ez az Ország közel van. Jézus karnyújtásnyira van tőlünk. Isten megtestesült szeretete felszólít bennünket is; „Térjetek meg!”

Térjetek meg

Ezen a helyen a görög szentírásban ez a szó áll; metanoite, amit hol úgy fordítottak magyarra, hogy tartsatok bűnbánatot, vagy helyesebben, ahogy most is hallottuk, térjetek meg. A szó eredeti jelentése gondolkodásmódunk megváltoztatására, szemléletmódunk fordulatára utal. Megváltozik a szemléletmódunk, ha az időre többé nem úgy tekintünk, hogy múlik, hanem úgy, hogy telik, amelyet az egyetlen örök valóság betölt. Jézus közelében megtapasztalhatók a mennyei világ erői. Ezek az erők a szentség erejével, a mai napig hatnak. Ebben az erőtérben meg lehet térni, oda lehet fordulni hittel, bizalommal az Istenhez. Isten Lelke egyetlen bűnről győzi meg a világot, arról az egyetlen bűnről, hogy nem hisznek, nem bíznak az Isten Fiában! Vö. Jn. 16:9. A bűnök sokasága, a múlt, jelen és a jövő bűnei is, ebből az egy bűnből fakadnak. A tökéletes bánat, ezt az egy bűnt ismeri fel: „Egyedül csak ellened vétkeztem!”Vö. zsolt. 51:6. Jézus, a fogságban sínylő Jánosnak üzeni: „Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam.”Lk. 7:23. A boldogságok ebből az egy boldogságból, a hit és a bizalom boldogságából fakadnak.

Higgyetek az evangéliumban

Ránk, emberekre jellemző, hogy a cselekedeteinkre nézve akarunk útmutatást, motivációt kapni. Jézustól is megkérdezték; "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe? Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." Jn. 6:29-30. Többszörösen függő lények vagyunk. Táplálékból szőtt emberi testünknek, táplálékra van szüksége, ennünk kell, ha lenni akarunk, lennünk kell, ha tenni akarunk. Enni, lenni, tenni ez a sorrend, nemcsak a természet rendjében igaz. Ha örökké akarunk élni, hinnünk kell, hogy Jézus az örök élet kenyere. Ennünk kell az örök élet kenyerét. Lennünk kell, Krisztus a mi Urunk által az Istenben, és csak utána, cselekedhetünk Krisztus a mi Urunk által. Örök életünk azzal kezdődik és folytatódik, hogy engedünk Jézus felszólításának: Higgyetek az evangéliumban!

Mk 01:01-08

Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézzel evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket.” Mk 01:01-08

Készítsétek az Úr útját

Az ember és az Isten közötti kapcsolat azzal kezdődik, hogy Isten szól hozzánk. Ábrahám azért minden hívő atyja, mert Ábrahámot megszólította az Isten. A hit, hallásból van, a hívő ember Istentől megszólított ember. A Próféta meghirdeti az új korszakot, amikor az Isten nemcsak szól hozzánk, hanem, el is jön hozzánk, jön azon az úton, amelyet mi készítünk neki, és jön akkor is, ha nem talál utat a szívünkhöz, ha elutasításra talál, ő mindig velünk van, vére ontásáig velünk van, de az már nem biztos, hogy mi is vele vagyunk.

Utak

Az Ószövetség is az út képével teszi érzékletessé az Isten és az ember közötti kapcsolatot. De míg az Ószövetségben Isten az, aki a törvényadásban utat készít, utat ad az ő népének, és a nép dolga, hogy mozgásban legyen, hogy a törvényt felismerve a törvény útján járjon, addig az Újszövetségben az útkészítés a mi feladatunk, és az Isten az, aki felismeri az általunk készített utat, Isten az, aki mozgásban van, aki eljövendő. Isten mindannyiunk lelkéhez utat keres, olyan utat, amelyet mi készítettünk. Jézus az ajtónk előtt áll és zörget, arra vár, hogy ajtót nyissunk, hogy utat adjunk neki.

Jézus útja hozzánk

Az Úr Jézus első útkészítője Mária. Mária az angyali üzenetet ámennel fogadta: ”Legyen nekem a te igéd szerint”. Mária befogadta Isten Igéjét, befogadta a világ üdvözítőjét, a második isteni személyt, Jézus Krisztust. Az Eucharisztia a szent liturgia forrása és csúcsa. A miséző pap hozzánk vezető utat készít Jézusnak. A szentáldozásban Máriához hasonlóan mi is szívünkbe fogadhatjuk Jézust. Krisztus Teste, az Eucharisztia nemcsak olyan táplálék, amely belénk épül, Krisztus Testébe mi is beépülünk. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk.

Mi is Jézus útjává válhatunk

Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a pápai ház szónoka, amikor nálunk járt, arra buzdította püspökeinket, papjainkat, hogy: Tanítsák meg nekünk, Krisztus titokzatos testének tagjainak azt, hogy Jézus Krisztus nemcsak a papokra bízta az átváltoztatás szavait, a szentség szavait. Keresztény édesanyák, édesapák, Krisztus titokzatos testének a tagjai, a miséző pappal együtt legalább magukban mondják az átváltoztatás szavait, a szentség szavait. Vallják meg magukról: Ez az én testem, mely családomért adataik. Ez az én testem mely szeretteimért adatik. Ha ezt megteszik a hívek, akkor megvalósítják a szent liturgia csúcsát, akkor Eucharisztiává fognak változni. Jézus az Eucharisztia útján jön hozzánk, mi is Jézus útjává, Eucharisztiává; változhatunk. Hivatásunk és küldetésünk, hogy Jézusnak, a mi Urunknak eucharisztikus utat készítsünk; embertestvéreink szívéhez!

Lk 24:46-53

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott tőlük: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben eltávolodott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták az Istent. Lk 24:46-53

Isten mindenhatósága

Az evangéliumban, háromszor is hallhattuk Jézustól azt, hogy kell, hogy ami meg van írva annak be kellett következnie, annak be kell következnie. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor az Isten akaratára utal. Nem nyugtalankodik a szívünk, ha erősen bízunk, a bennünket szerető Istenben, aki nemcsak megteremtett minket, hanem örök sorsunkat is eltervezte. Isten mindenhatóságáról a zsoltáros Szent Dávid király így vall: Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor létrejöttem a rejtek ölén, és megformáltál az anyaföld mélyében. Alaktalan voltam még, de szemeid már láttak engem, és könyvtekercsedben írva állt, minden egyes napom, mindegyiket meghatároztad, még mielőtt, egy is felvirradt volna közülük.

Elakadhat a lélegzetünk

Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell. A szenvedés ellen tiltakozás van bennünk, tiltakozott Péter apostol is, amikor Jézus megjövendölte az ő szenvedését, és halálát, amelynek Jeruzsálemben be kell következnie. Péterben ott lehetett a félelem, Uram, ha téged megölnek bennünket is bántani fognak, ilyesmi nem történhet veled, nem történhet velünk. Péter végül is a kell ellen tiltakozik, mert úgy gondolja nem kell úgy lennie ahogy Jézus jövendöli. Péter az Isten akarata ellen tiltakozik, mert Jézus azzal, hogy kell, kinyilatkoztatja, hogy ez az Isten akarata. Ezen a ponton elakadhat a lélegzetünk, mert olyan minta minden szörnyűségre, ráütnénk a hitelesítő pecsétet, hogy jól van ez így, ez az Isten akarata, miközben a lelkiismeretünk, minden idegszálunk tiltakozik, hogy dehogy is van ez így jól, sok mindennek nem kéne úgy lennie, mint ahogy van!

Krisztus világossága

Meg van írva, hogy a Messiásnak harmadnapon fel kell támadnia a halálból! A mélység és a magasság szorosan összefügg egymással Isten világában. A feltámadáshoz, a mennyei magasságokhoz vezető az út kezdete lefelé vezető út, a kereszt útja, a pokolra szállás útja. Az Isten szeretete az ő Fiában alászáll az emberlét poklaira. Minden embert, minden szenvedő embert, minden bűnében vergődő embert magához ölel, magához emel. Ezt hirdetni kell. Minden népnek, mindenhol és mindenkor Jézus nevében megtérést, és bűnbocsánatot kell hirdetni, hogy Isten határtalan szeretetére, minden kor minden embere ráébredhessen, hogy felragyoghasson Krisztus világossága az emberszívekben.

Vezérlő csillagunk

Könnyű hallgatni, ha nincs mondanivalónk, és könnyű beszélni, ha tele vagyunk mondanivalóval és nagyon nehéz hallgatni, akkor, amikor tele vagyunk mondanivalóval. Az apostolok, rendkívüli esemény hatása alatt vannak. Jézustól küldetést kaptak minden emberhez, tudják, hogy mit kell hirdetniük, tele vannak mondanivalóval, és nyugton kell maradniuk. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból. A keresztény igehirdetés sokkal több, mint emberi teljesítmény, az apostolok csak Isten erejének engedve lehetnek a Szentlélekisten szócsövei a világban. És megtörtént a csoda Isten Lelke hitet ébresztett, az igehirdetés hallgatóiban. Istentiszteleteinken Jézus Lelke jelen van, hallókká és látókká tesz bennünket. Mindannyian megfürödhetünk Krisztus világosságában, abban a fényben, amely lépteinket a békesség útjára vezérli.

Lk 23:35-43

Abban az időben: Amikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított - mondták -, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” - mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23:35-43

Krisztus Misztériuma

Szent Pál apostolnak Isten tudtára adta akaratának titkát, misztériumát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét: „hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” Ef 1:10 Kezdetben csak az Isten volt, a vég ehhez a kezdethez hasonló: Isten lesz minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Krisztusról megvallja az Apostol: ”Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” Kol 1:17-20

Értünk

Krisztus misztériuma az emberiség misztériuma is, hiszen Isten értünk emberekért lett emberré. A mi Istenünk embereket szerető Isten. Nagypénteken, Isten az egész emberiséget a szívére ölelte. Isten megtestesült szeretete Jézus így jövendölt erről az eseményről „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok.” Jn 12:32 A szeretet létezése másokért való létezés. XXIII. János megvallotta földijeinek, akik felkeresték őt a Vatikánban: Én önmagamban egy nagy semmi, egy nagy senki vagyok, csak annyiban vagyok, amennyiben értetek vagyok. Jézus az ő kínzóiért is van, mindenkiért van, imádkozik a gyilkosaiért, mentséget keres és talál a számukra: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Vö. Lk 23:34  Akik Jézust halálra méltónak találták és kiszolgáltatták az idegen hatalomnak, Jézus keresztjénél, gúnyolódva ugyan, de tanúságot tesznek a másokért létező, magát áldozatul adó isteni szeretetről: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!”

A lehető legjobb, amit tehetünk

Két haldokló ember szólítja meg, kereszten haldokló Üdvözítőnket, de Jézus csak az egyiküknek válaszol. Csak az egyik gonosztevő válik Istentől megszólított emberré, a másik gonosztevő a gúnyolódók kórusához társulva bizonyítékot kér Jézustól: „Nem Te vagy a Messiás? Szabadítsd meg magadat és minket is!” A jobbik lator védelmébe veszi Jézust, sőt kéréssel fordul hozzá. Egy haldokló emberhez kéréssel fordulni, felismerni benne a királyt, és erről a gúnyolódók között tanúságot tenni, erre csak a hit képes. Jézus közelében ez a haldokló lator, aki talán egész életében semmi jót nem tett, megteszi a lehető legjobbat, amit ember megtehet: bizalommal fordul Jézushoz: „Jézus emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!” Jézus megígéri ennek az embernek, hogy hamarosan találkozni fognak, együtt lesznek a mennyben: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!”

Állhatatossággal

A jobbik lator, magatehetetlen ember, élete hátra lévő részében, csak az arcát képes, bizalommal Jézus felé fordítani, és ez elég. Nemrég hallhattuk Jézustól: Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket. Minden élethelyzetünkből odafordulhatunk Jézushoz. Bizalmunkkal, hitünkkel állhatatosan átölelhetjük a mi drága Üdvözítőnket. A jobbik latorhoz hasonlóan nekünk sem kell egyedül meghalnunk. Az a „ma” elérkezik egyszer a mi életünkben is, amikor állhatatos bizalmunk megnyitja fülünket Jézus szavára: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!”

Lk 10:17-20

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben." Lk 10:17-20

Sikerorientáltak és kudarcokat kerülők

Jézus, vállalkozó kedvű, sikerorientált embereket küld az Isten Országának meghirdetésére. A lélektani kísérletek azt mutatják, hogy az emberek többsége nem sikereket akar, a többség inkább a kudarcokat kerüli. A kudarcokat kerülőkre az a jellemző - ami kísérletileg is igazolható - hogy józan ítélőképességük, szilárd meggyőződésük ellenére, képesek behódolni egy tekintélynek vagy a közvéleménynek. Akik sikerekre törnek, azok vállalják a lesújtó kudarc kockázatát.

Sikereink

Öröm fakad abból, ha valami sikerül, és bánat fakad abból, ha valami nem sikerül. Életünk legjelentéktelenebb részleteiben is így van: Jó dolog, ha sikerül a tepertős pogácsa és rossz dolog, ha nem sikerül, ha odaég. Sikereinket, amelyekért sokszor alaposan megszenvedünk, nemcsak kitörő örömünk, lelkesedésünk zárja le, minden siker végén ott áll egy nagy felkiáltójel, egy fenyegető, sokszor kétségbeejtő felkiáltójel. Megbetegszem, meghalok, végleg elfelejtenek, és akkor mi van!

Viszonylagos sikerek

A tanítványok nincstelenül, abban a reménykedve, hogy befogadják őket, hogy sikerül szállást és élelmet kapniuk, ismeretlen településeket keresnek fel, ismeretlen embereket szólítanak meg. Egy ilyen akció merészséget feltételez. Lelkesíti a tanítványokat, hogy befogadják őket, hogy sikerül úrrá lenniük az embereket megnyomorító, az Isten képét eltorzító hatalmak felett. Örömmel újságolják Jézusnak, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. A tanítványok örömét, lelkesedését Jézus, nem lehűti, hanem magasabb összefüggésbe helyezi; „Ne ennek örüljetek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a Mennyben!” Hogy ott vagytok az Isten szívében, hogy szeret benneteket az Isten. Jézus, az ő tanítványait a lehető legnagyobb örömre bíztatja, amihez képest viszonylagossá válnak nemcsak az örömeink, de a szenvedéseink is. „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetőek az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” Vö. Róm 8:18

Istennek sikerül

„A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Lk 16:8b A világosság fiait sokszor, még a futballdrukkerek is megszégyenítik, a drukkerek legalább tudnak örülni csapatuk sikerének, tudnak együtt örülni az örülőkkel! Isten angyalai a Mennyben, Isten sikereinek örvendeznek, annak örülnek, ha Istennek sikerül rátalálnia elveszett juhaira, ha Istennek sikerül magához térítenie valakit a föld lakói közül. Vö. Lk 15:7 Az Isten Fiának sikerült legyőznie a világot, sikerült legyőznie a lehúzó erőket. Az egész világegyetem, az Isten Fiának vonzásában áll. Vö. Jn 12:32 Engedhetünk az isteni szeretet vonzásának. Isten örök szeretetében élhetünk, ez az a csúcsöröm, amiből töltekezhetünk az Isten dicsőségére! Az Úrban való örvendezés a mi erősségünk! Vö. Neh 8:11

Lk 09:51-56

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot? Hadd pusztítsa el őket, mint Illés is cselekedte!” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. „Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek! Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek. Lk 09:51-56

Feledékenység

A zsidók megvetették a szamaritánusokat, és megvetésük nem volt hatástalan. Megvetésük zsidógyűlöletet fakasztott a szamaritánusokban. A szamaritánusok azoknak a zsidóknak a leszármazottjai, akik keveredtek a környező pogány népekkel, és átvették tőlük a Baal isten kultuszát is. Jézus tanítványaival Szamarián át Jeruzsálembe tart. Várható volt, hogy Jézust és tanítványait, csupán azért mert zsidók, nem fogják befogadni, vissza fogják őket utasítani. Szamaria lakói elfelejthették, mi történt a királyukkal, amikor nem követte a zsidó hagyományokat. Ha emlékeznek, ellenszenvük ellenére is, befogadták volna Jézust. Egyszer Szamaria királyát baleset érte, leesett a tetőről és betegen feküdt. Tudni akarta felgyógyul-e. Követeket küldött Baal prófétáihoz. Illés visszairányította a küldötteket ezzel az üzenettel: „Meghalsz, mert nem Izrael Istenéhez fordultál!” A király magához rendelteti Illést. Ötven embert küld érte, de azokra Illés tüzet kér az égből és a tűz megemészti őket. Illés ezek után elment a királyhoz és így szólt hozzá: „Ezt üzeni az Úr; mivel Baalt akartad megkérdezni, nem kelsz fel többé!” Az apostolok erre az eseményre emlékeztetik Jézust, ha Illés megtette, hogy emésztő tüzet hívott le az égből, mi is megtehetjük, ha akarod!

Tudatlanság

„Uram akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket.” Jézus megfeddi apostolait tudatlanságuk miatt. Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Tudatlanságból fakad Jakab és János haragja, gyűlölete. Tudatlanságából fakad ennek a két apostolnak hatalomszomja, mohósága is. Azzal a kéréssel fordulnak Jézushoz, ők legyenek azok, akik a hatalomban jobbján és balján fognak ülni. Jézus válasza: „Nem tudjátok mit kértek”. A tudatlanság juttatja Jézust keresztre, hiszen Jézus így könyörög gyilkosaiért: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Tudatlanságunk képes szembefordítani bennünket Jézussal, képes szembefordítani igazi önmagunkkal is. Már az Ószövetségben Ozeás próféta által erre figyelmezteti Isten az ő választott népét: „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való.”

Káprázat

Tudatlanságunkban beszűkül a szemléletmódunk, beszűkül számunkra a valóság. És ez a beszűkült valóság teljességként hat ránk, elkápráztat bennünket. Jézus számára nem nagy ügy, hogy nem fogadták be őket éjszakai szállásra, a tanítványok számára ez nagy ügy, tűrhetetlen bántalom, amit meg kell torolni. A tudatlanságunkban túlzott jelentőséget kapnak a bennünk ért hatások. Tudatlanságunkból fakadóan, ha kellemes érzést tapasztalunk, hajlunk a mohóságra, és ha kellemetlen érzést tapasztalunk, hajlunk a gyűlöletre. Isten az, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, minden más valóság hozzá képest csak viszonylagos és esetleges.

Valóság

Jézusban az Isten, a végső, a teljes valóság mutatkozik meg. Jézus igazi valóságismeretet, igazi tudományt ad az embernek, ebben a tudományban a dolgok a helyükre kerülnek, és értékükhöz mérten fejtik ki hatásukat. A mi igazi tudományunk, amit Isten ébreszt bennünk: a mi hitünk, reményünk és szeretetünk. Csak önmagunkból fakadóan nem tudunk sem hinni, sem remélni, sem szeretni, de a mennyből alászálló élő kenyérből tudunk élni, ennek a kenyérnek az ereje táplálja és élteti; hitünket, reményünket és szeretetünket.

Lk 09:28-36

E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak. Lk 09:28-36

Boldog tévedés

Az első keresztények boldog tévedése, hogy hitték és remélték, hogy amit Jézus megígért, az még az ő életükben bekövetkezik. Hitték és remélték, hogy testi szemeikkel megláthatják, a Mennyből alászálló Jézus dicsőséges megjelenését. Hitték és remélték, hogy még az ő életükben eljön Jézus, és halandó testüket átalakítja, hasonlóvá teszi az ő megdicsőült testéhez. Szent Pál is remélte, hogy nem kell meghalnia, az ő tanítása alapján mások is hitték és remélték, hogy nekik sem kell meghalniuk. Boldog tévedés, mert ez a tévedés abból fakadt, hogy az első keresztények istentiszteleteiken Jézus Lelkének jelenlétét élményszerűen, intenzíven átélték. A Szentlélek Isten ajándékai, a karizmák hatékonyan működtek a keresztény közösségekben. Csekélynek tűnt az a korlát, amely a mennyei valóságot elválasztja a földi valóságtól.

Tények

Szent Pál tanítását, amit hallhattunk a szentleckében a tények, megkérdőjelezték. Elkezdtek ugyanis meghalni a keresztények. Szent Pálnak is be kellett látnia, hogy az események nem úgy alakulnak, ahogy korábban remélte és tanította, be kellett látnia, hogy vértanúhalál vár rá Rómában. Mai szemléletmóddal azt várhatnánk, hogy a Páli tanítást cáfoló tények ereje a keresztényeket kiábrándítja kereszténységükből. Nem ez történt. Az élmény erősebbnek bizonyult a tanításnál. Egy tanításról lehet vitatkozni, az élmények, az átélések minden vitán felül állnak. A Szent szövegek, az Isten Lelkétől inspirált emberi élményekből fakadnak. Az Istenélmény megelőzi a tanítást. A Szentírást valamikor írták, a mai ember olvassa és próbálja értelmezni, ez pont a fordítottja annak a folyamatnak, mint ahogy a szentírás keletkezett. Ezen a fordított úton, ha jól szemlélődünk a Szentírás szövege felett, mi is Istentől sugalmazottá válhatunk, Istenélményben lehet részünk, éppen úgy, mint a szentírást írói embereknek.

Jó nekünk itt

Péternek, Jánosnak és Jakabnak a megdicsőülés hegyén istenélményben van részük. Az Isten dicsősége kettős hatást vált ki a lelkükben. Jó nekünk itt, és ugyanakkor félelem szállta meg őket. Jézus imája közben találkozott egymással a menny és a föld valósága. Jézus Mózessel és Illéssel az ő haláláról beszélgetnek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Péter nem lenne Péter, ha ez a rendkívüli esemény nem mozgósítaná, ha csak tétlen szemlélője lenne annak, hogy a Menny jelen van a hegytetőn. Jó nekünk itt! Péter ezt a jót tartóssá akarja tenni. Kéri Jézust, hadd csináljunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

Neki kedvesek legyünk

Mi is elmondhatjuk Péterrel, hogy jó nekünk itt. A megdicsőült Jézus megjelenik közöttünk, és közölni akarja magát velünk. Az Istenélményre a megfelelő válasz Péter válasza, az hogy kedveskedni akar a mennyeieknek, hogy kedves akar lenni azelőtt az Isten előtt, aki neki megnyilatkozik. Az öregedő Szent Pál apostol, meghatóan szép vallomásában a kedvességre teszi a hangsúlyt. A korinthusiakhoz írt második levelének ötödik fejezetének 8-9 versében így vall. „Bizodalmunk pedig van, azért szeretnénk kiköltözni e testből és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekszünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, neki kedvesek legyünk."

Lk 09:11-17

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utánament. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: Bocsásd el a népet - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk Ti adjatok nekik enni - válaszolta. Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek. Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban. Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. Lk 09:11-17

Ország a Birodalomban

Jézus apostolai visszatértek missziós útjukról. Jézustól kapott hatalmukkal az Isten Országát hirdették, a Római Birodalom Judea provinciájában. Judea, Heródes negyedes fejedelem fennhatósága alatt állt. Az Isten Országának hírére Heródes zavarba jött, mert egyesek Jézusról azt állították, hogy Keresztelő János, mások pedig azt, hogy Illés próféta. Heródes tisztán akar látni ebben az ügyben, Keresztelő János nem lehet, hiszen Jánost ő fejeztette le. Heródes tudni akarja, hogy kicsoda ez a Jézus, azon van, hogy találkozzon vele.

Az Ország Áldása

Az apostolok beszámoltak Jézusnak mindarról, amit tettek, amiben fáradoztak. Jézus vissza akar vonulni tanítványaival egy csendes, magányos helyre, hogy kissé kipihenjék magukat. Amikor az apostolok a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek nem a magány és a csend várta őket, hanem emberek sokasága. Jézus tartózkodási helye mozgósítja azokat, akik tekintélyüket, hatalmukat féltik Jézustól, és azokat is, akik az Isten Országának az áldásaiért keresik Jézust. Míg Isten áldása egyetemes; „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, hamisaknak is” Mt 5:45b, addig Isten szabadítását, csak kevesen fogadják be a szívükbe. Egy alkalommal Jézus tíz leprást gyógyított meg, tízen vették az Isten áldását, de csak egy akadt közülük, aki vette az Isten szabadítását is, aki hálás szívvel, az Istent magasztalva visszatért Jézushoz. Vö. Lk 17:11-19

Az Ország Ereje

Isten nem azt nézi, ami nincs, hanem azt, ami van, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni az, az Isten kezében is át tud alakulni, meg tud sokasodni. Az apostolok felmutatják a tényeket; két hal, öt kenyér, ötezer ember. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhettek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a motiváló erő nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére is engedelmeskednek neki.

Az Ország Szabadítása

Az előző nap megvendégelt sokaság másnap, a kafarnaumi zsinagógában megtalálta Jézust. Jézus alaposan bemutatkozik, a személyéhez kötődő, eltolódott hangsúlyokat a helyére teszi. Jézus elsősorban Szabadító, Jézus az örök élet kenyere, Jézus önmagát adja eledelül, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, örökké éljen. Jézus bemutatkozása után sokan elhagyták azok közül is, akik korábban követték vele tartottak. Isten áldása kell, de Isten nem kell! Jézus apostolai is elbizonytalanodtak, kénytelen nekik szegezni a kérdést: „Ti is el akartok hagyni?” Az egyház létszáma egy főre zsugorodott, csak Péter a sziklaalap maradt meg. Péter apostol nem egyeztet a többiekkel, nem teszi fel szavazásra a kérdést, akár egyetértenek vele, akár nem, a többiek nevében is, remélhetőleg a mi nevünkben is válaszol: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." Jn 6:68-69

Lk 04:14-21

Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. És elkezdte beszédét: Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok. Lk 04:14-21

Kisajátító közösség

Jézus Názáretben nevelkedett, itt élt munkás életet. A názáreti zsinagógában ismerősök veszik körül. Gyerekkori játszótársak, és bizonyára vannak közöttük olyanok is, akiknek Jézus dolgozott, akiktől pénzt fogadott el a munkájáért. A názáretiek kivételezetteknek érezhették magukat, Jézus közülünk való. Abban reménykedhettek nálunk több csoda fog történni, mint másutt, többen fognak meggyógyulni. Az ismerősök, a rokonok úgy gondolhatták, nekik több jár, mint az idegeneknek. Büszkék lehettek rá, hogy ez a híres csodadoktor názáreti, a mi fajtánk, a mi körünkből való, a mi közösségünkhöz tartozik.

Korlátozó közösség

Jézust a názáretiek szemléletmódja, lehatárolta, és ez a lehatárolás bénítólag hatott rá. Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni, mert nem hittek benne. Vallásos módon is lehet lehatárolni, korlátozni az Isten ügyét. Az első pápát, szent Péter apostolt a jeruzsálemi egyház felelősségre vonta, mert bement egy pogány római házába. Péter védekezésében az Istenre hivatkozik, kicsoda vagyok én, hogy az Istent eltiltathattam volna a pogányoktól. Az első keresztények úgy gondolták, hogy a kereszténység zsidó ügy, az Isten ügyét zsidó üggyé akarták zsugorítani.

Kirekesztő közösségek

Jóllehet szent Péter apostol, küldetést kapott a pogányokhoz, ezt a szentpéteri küldetést, szent Pál apostol teljesítette. Szent Pál szolgálata hozta ki a kereszténységet a zsinagógából. Isten ügyének vallásos lehatárolása napjainkig folytatódik. Ennek a lehatárolásnak a lényege az, hogy vallásos közösségek, saját körükbe vonják, maguknak sajátítják ki az Istent, azt hirdetik, hogy bennünket az Isten szeret, mink üdvözülni fogunk, de akik nem tartoznak a mi körünkhöz azok mind el fognak kárhozni, azokra le fog sújtani az Isten haragja.

Jézus közössége

Az evangéliumban hallhattuk Izajás próféta messiási jövendölését, amit Jézus a názáreti zsinagógában felolvasott egészen odáig, hogy hirdessem elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje. A szentírást ismerő hallgatóság meglepődhetett azon, hogy Jézus nem fejezi be, félbe szakítja Izajás próféciáját, nem fejezi be a mondatot. A prófécia így fejeződik be; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és bosszúállásának napját. Jézus hirdeti az Úr kegyelmének esztendejét, de nem hirdeti Isten bosszúállásának a napját. Isten szeretete egyetemes, görög szóval katolikus. Isten szeretetének egyetemességét a názáretiek nem tudták elviseli, nem tudták elviselni, hogy Jézus egy kalap alá veszi őket a pogányokkal. Ha katolikusok vagyunk, örvendezni tudunk Istenünk végtelen sugarú, minden egyes emberre kiterjedő egyetemes szeretetének, ha katolikusok vagyunk, jó reménységgel vagyunk minden egyes embertestvérünkről.

Lk 04:01-13

Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember." Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. "Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz." Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak, és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust. Lk 04:01-13

Igazság

A kilencvenedik zsoltár annyira szép, hogy még a Sátánnak is tetszik, szívesen idézi ezt a zsoltárt, alkalmasnak tartja arra, hogy megkísértse vele az Isten Fiát. Az a tény, hogy a Sátán ezt a zsoltárt használta, nem kérdőjelezi meg a zsoltár értékét. Az egyház nem tette indexre, nem tiltotta meg a zsoltár használatát, ez a zsoltár továbbra is az egyház imádsága maradt. Az igazság, attól még, hogy a Sátán mondja, igazság marad.

Amit Jézus tesz

A Sátán nemcsak Jézust akarta letéríteni küldetésének az útjáról, bennünket is megkísért, le akar téríteni bennünket is arról az útról, amelyen Jézust követjük. A Sátán kísértése az, hogy amit Jézus tesz, az végül is, ne legyen nagy ügy, a nagy ügy az legyen, amit mi emberek teszünk. A kereszténység megihlette a művészeteket. Isten dicsőségére, gyönyörű katedrálisok épültek, az egyházi zene és festészet lenyűgözően szép. Szomorúan tapasztaljuk azonban, hogy ezek az értékek önálló életet élnek, sokan értékelik ezeket az alkotásokat, miközben az értékek forrása, ahonnan az értékek fakadnak, Jézus maga, érdektelen marad, nem tényező a számukra. Hamvazó szerdával megkezdtük a negyvennapos nagyböjtöt. Az istentiszteletünk külsőségeiben leegyszerűsödik. Amit mi emberek teszünk az, visszafogottá válik. Kevesebbet szól az orgona. Az alleluja és a dicsőség sem hangzik fel. Amit Jézus tesz, igazán csak arra akarunk odafigyelni.

Abszolút szabadság

A kísértő azt akarja, hogy a szabadságunk szétszórt legyen, felmerülő vágyainkat ne kérdőjelezzük meg, hogy képességeinket állítsuk vágyaink szolgálatába. „Ha Isten Fia vagy mondd ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré.” Jézusnak is voltak természetes emberi vágyai, ő is megéhezett, megszomjazott neki is szüksége volt pihenésre, de mindezeket alárendelte küldetésének. Jézusnak is, éppen úgy, mint nekünk van emberi szabad akarata, de ő az ő szabad akaratát abszolút szabaddá tette. Akkor abszolút a szabadság, amikor a szabadság tárgya maga a szabadság. Jézus odaadó engedelmessége arról tanúskodik, hogy szabadságával megajándékozta az ő Mennyei Atyját, engedelmes lett a halálig, még pedig a kereszthalálig. Szabadságunkat mi is abszolúttá tehetjük, ha szeretetünkből fakadóan teljesen szabadon odaajándékozzuk. Ahol a kincsünk, ott van a szívünk is. Önmagunk Istennek ajándékozásával, a mi szívünknek is, Jézushoz szívéhez hasonlóan, Istenben nyugvó, kísértéseknek ellenálló, stabil helye lehet.

Minden utunkon

A Sátán kicsit pontatlanul idézte a kilencvenedik zsoltárt. A kilencvenedik zsoltár 11. verse így hangzik: „Az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.” Ezt, hogy „minden utadon” a Sátán kihagyja, hiszen Jézust az ő útjáról akarja letéríteni, kihagyja, nehogy Jézus ennek kapcsán az ő útjára, az ő küldetésének az útjára gondoljon. Jézust, az ő küldetésének útján angyalok oltalmazták. Egy angyal szolgálatáról biztosan tudunk. A Getszemáné kertben angyal erősíti Jézust, hogy ne legyen úrrá rajta a halálfélelem. Ha az Úr Jézust követjük, minden utunkon; Isten angyalai őriznek, és megerősítenek bennünket is.

Lk 03:15-22

Abban az időben: A nép feszülten várakozott: Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem. Lk 03:15-16.21-22

Első Ádám

Bizonyára ismerős előttetek ősszüleink; Ádám és Éva története. A kígyó megkísérti Évát, aki vétkezik, és bűnbe viszi Ádámot is. A felelősségre vonást Isten Ádámon kezdi, majd Évával folytatja. A kígyót nem vonja felelősségre; megátkozza. Akit felelősségre vonnak, annak megadják a lehetőséget, hogy tettét megmagyarázza, hogy védekezzen. Áthárítani másra a felelősséget, a bűnt ez ősrégi emberi tulajdonság. Ádám mindenért Évát hibáztatja, sőt az Istent; az asszony, akit mellém adtál az adott a tiltott gyümölcsből. Éva pedig a kígyót hibáztatja. Ádám nem úri emberként viselkedik, még a saját vétkét is másra keni, cserbenhagyja Évát.

Második Ádám

Ezzel szemben Jézus, a második Ádám igazi úri ember. Nem vágja fejünkhöz bűneinket, hanem leveszi rólunk, magára vállalja. Nyilvános működését azzal kezdi, hogy azonosulva a bűnös emberi nemmel: tisztán és ártatlanul beáll a bűnbánók közé, hogy felvegye Jánostól a bűnbánat keresztségét. Ahogy az óceán megtisztítja a bele ömlő folyók szennyes áradatát, az óceánhoz hasonlóan Jézusban megtisztul ennek a világnak, bűntől terhes szennyes áradata. Jézus hajlandó velünk együtt, nemcsak a Jordán folyóba merülni, hanem hajlandó a halálba is, belemerülni, a poklokig is lemerülni, hogy ránk találjon, hogy megmentsen bennünket. Jézusnak ez a küldetése, Mennyei Atyjának ez az akarata.

Másra kenni bűneinket

Ősrégi az a tendencia az, hogy a felelősség alól tisztázni akarjuk magunkat, és hogy bűnünket még azzal is tetézzük, hogy másokra kenjük. Úgy tűnik ez a mosakodás, nemcsak bűnös módon, szakrális módon is működik. Már az ószövetségben létezett a bűnbak intézménye. A bűnösök a bűnbak fejére tették a kezüket, ráolvasták bűneiket a bűnbak fejére, majd a bűnbakot kikergették a pusztába. Az Újszövetségben pedig: Jézus, a véres áldozati Bárány a bűnök bocsánatára: Jézus, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Jézusnak adni bűneinket

Jézus, elveszi, de nem rabolja el bűneinket. Jézus keresztjéhez, odavihetjük, Jézusnak átadhatjuk bűneinket. Ezt az utat Jézus keresztjéhez helyettünk nem teheti meg senki. Valami igaza van ősapánknak, Ádámnak, amikor Teremtőjére hárítja a felelősséget: Az asszony az oka, akit mellém adtál, hát kértem én tőled ezt a meglepetést? Bizony minél nagyobb valakinek a szabadsága, annál nagyobb a felelőssége is. Isten szabadsága, és az ő felelőssége is határtalan. Isten vállalta; a szabad akaratú ember megteremtésének a kockázatát, vállalta; hogy az ő képe eltorzulhat az emberben, vállalta azt is, hogy az ő eltorzult képét megigazítja. Ebben a világban egy isteni művelet hajtódik végre: Isten a mi Mennyei Atyánk tudtunkra adta akaratának titkát, azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idő teljessége és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.

Lk 03:10-18

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az üdvösséget. Lk 03:10-18

Mit tegyünk

„Mit tegyünk, mit cselekedjünk?” Ezek a kérdések bizonytalanságból fakadnak, hiszen ha biztosak lennénk abban, hogy mit kell tennünk, ezek a kérdések fel sem merülnének bennünk. A bizonytalanságot nehezen viseljük el, a bizonytalanságtól neurótikussá, idegbeteggé válhatunk. Isten prófétái eligazítást adtak a választott népnek ebben a nyugtalanító kérdésben, Keresztelő Szent János is ezt tette. A prófétai üzenet végül is arról szólt, hogy: „Tőletek függ a sorsotok, a ti kezetekben van a jövőtök, kizárólag rajtatok múlik, hogy az Isten megjutalmaz, vagy pedig, megbüntet benneteket.”

Megtérés

A zsidók várták a Messiás Királyt. A megtérés értelmezését messiási várakozásuk motiválta. A zsidó kegyesek úgy gondolták, ha elég sokan lesznek, akik ismerik és betartják a mózesi törvényeket, akkor fog eljönni a Messiás, akkor veheti kezdetét a zsidó világbirodalom. A zsidó kegyesek számára a megtérést, a mózesi törvényekhez való megtérés jelentette. A törvényszegőket, nemcsak bűnösöknek, hanem hazaárulóknak is tartották, akik késleltetik a Messiás eljövetelét, akik késleltetik a zsidó világbirodalom megvalósulását. Keresztelő Szent János ezzel szemben azt hirdette, hogy ez az esemény nem tőletek függ, ez a jövő nincs a ti kezetekben, függetlenül a ti erkölcsi állapototoktól, jön a Messiás, jön az Isten haragja, és kiírtja a bűnösöket. Akik Keresztelő Szent János prédikációjára megtértek, azok az Isten haragjától való félelem miatt tértek meg. Hogyan lehetne ép bőrrel megúszni, az Istennel való találkozást, ez a kérdés nyugtalanította őket, és ezért kérdezték meg a Keresztelőtől: „Mit tegyünk?”

Jézushoz

A megtérés lényege a zsidó kegyesek szerint a mózesi törvények megismerése és megtartása. Keresztelő Szent János szerint a megtérés lényege az, hogy az ember bűnbánatot tart és megjobbítja életvitelét. Jézus, amikor megtérésre szólít fel, akkor arra szólít fel bennünket, hogy forduljunk felé, térjünk meg hozzá, bízzunk benne. Megkapóan érzékeltetik a mi Urunk szerinti megtérést, Zákeus megtérésének a stációi: Zákeus látni akarta Jézust, Zákeust megszólította Jézus, Zákeus örömmel vendégül látta Jézust. Zákeus élvezte az Isten egyedül boldogító társaságát. Ezután következik Zákeus bűnbánata: Zákeus Jézus közelében felismeri, megbánja, hogy milyen gyalázatosan élt idáig. Zákeusnak nem kell megkérdeznie Jézustól, hogy mit tegyen, tudja, hogy mit kell tennie. A szeretet nagyon találékonnyá tudja tenni az embert. Szent Ágostonnak sikerült az egész keresztény etikát egyetlen, rövid mondatba belesűrítenie; „Szeress, és tedd azt, amit csak akarsz!”

Jézussal

Jézus Lelkének engedtük, Jézus Lelkének erejéből vagyunk itt. Jézus gyűjt maga köré bennünket. Megtértünk Jézushoz, hiszen itt vagyunk nála. Élvezhetjük Jézus meghitt, baráti asztaltársaságát, megtapasztalhatjuk az Úr Jézussal való találkozás és együttlét örömét. A mi jövőnk, nem a mi kezünkben van, Jézus kezében van. A mi életünk Krisztusban elrejtett örök élet, és amikor Jézus dicsőségesen megjelenik ebben a világban, vele együtt mi is meg fogunk jelenni.

Lk 03:01-06

Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét. Lk 03:01-06

Utat készítünk az Úrnak

Hegyeken átívelő utat készíteni költséges, nehéz, sok ember; szellemi és fizikai erőfeszítését feltételező feladat. Liturgia szavunk közérdekű cselekedetet jelölő szó. Az útépítés kiemelkedően közérdekű cselekedet, liturgikus cselekedet. A Szent Liturgiában, a miséző pappal együtt készítünk utat az Úrnak, olyan utat, amely kedves neki, amelyen elérkezik hozzánk. Betelhetünk Isten irgalmas szeretetével, elégedettek lehetünk, de tudnunk kell, Jézus nem elégszik meg azzal az úttal, amelyen csak hozzánk érkezhet el. Úgy gondolhatjuk, milyen jó, hogy ilyen sokan itt vagyunk, ugyanakkor az is igaz, hogy milyen rossz, hogy olyan sokan, talán éppen miattunk nincsenek itt! Ránk vár a feladat, hogy Jézus hozzánk vezető útját meghosszabbítsuk. Biztosíthatjuk Jézusnak a továbbhaladás útját, ha vele járunk. Jézus útja Jézustól Jézushoz vezet. Jézussal járva, az álruhás Jézussal találkozhatunk a másik emberben.

A kegyelem útkeresése

Nem tőlünk függ, hogy kegyelemben részesülünk, de az igenis tőlünk függ, hogy Isten kegyelme, mennyire vált meg, mennyire változtat meg bennünket! Isten szeretete gyarapodni akar, utat akar találni életvitelünkhöz. Istentől kapott szeretetünk inspirálja felismerésünket, megértésünket, és motiválja döntéseinket. Amikor Isten szeretete magára vonja figyelmünket, akkor felismerjük az Igazságot, lehetővé válik számunkra a szellemi erőfeszítés a teljes megértés irányába. Isten Szeretete felismerésünk és megértésünk korlátainak feszül. Isten kegyelme, irgalmas szeretete felismerésünket és megértésünket arra ösztönzi, hogy utat adjunk neki, hogy engedjük túláradni.

Amikor a kegyelem nem talál utat

Jézus elénk állít egy embert, aki a kegyelmet felismerte, elfogadta, megköszönte, keleti szokás szerint, még talán kezet is csókolt érte, és ezzel az ügyet, elintézettnek tekintette. Azt, hogy mérhetetlen kegyelemben részesült nem dolgozta fel, nem tanult belőle semmit, nem tette a magáévá, és ezért tovább se tudta adni, elakadt benne a kegyelem. Jézusnak az adós szolgáról mondott példabeszédére gondolok, aki vette az irgalmat, és akin az irgalom nem változtatott semmit, irgalmatlan maradt. Elintézett ügynek tekintette, hogy kegyelmet kapott és alaposan elintézte szolgatársát is. Vö. Mt 18:23-35

Amikor a kegyelem utat talál

Vallásunk könyves vallás. Vannak sugalmazott szent könyveink. A szent iratokat valamikor írták, mi pedig elhisszük és értelmezzük az írást, nagy különbség! Mindegyik szent irat hitbeli tapasztalatból fakad, az ehivés és értelmezés nélkülözi a tapasztalatot. Jézus nem írt! Jézusnál nem az a hangsúlyos, amit mondott, hanem az, amit tett, küldetésének az útja a hangsúlyos. Jézus útja, a Mennyből alászálló a poklokig süllyedő felülről lefelé vezető út, a keresztnek az útja, Isten feltétlen szeretetének az útja. Isten megtestesült szeretete akkor is jön, akkor is megkeresi az embert, ha elutasításra talál. Mindenek ellenére is szívére akarja ölelni Mennyei Atyánk az ő teremtett világát, hogy ahhoz hasonlóan, mint kezdetben Isten legyen minden mindenben. Vö Kol 3:11, 1Kor 15:28 Isten kegyelme utat talál, ha nem állunk ellen az ő szeretetének. Hitünk szent jele a kereszt. Hitbeli tapasztalatunk lehet, ha keresztünket felvéve követjük Jézust, ha Jézushoz hasonlóan, Isten határtalan szeretetének az útjává válunk!

Lk 02:01-14

Azokban a napokban, Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kiriniusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra szülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszer csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Lk 02:01-14

Dicsőség a magasságban Istennek

Az evilági hatalom megzavarta a názáreti ács és várandós felesége nyugalmát. A császári rendelet kimozdította őket meghitt környezetükből. Szállást keres a Szent Család, de nincs hely a számukra, csak egy istállót találnak, ahol meghúzhatják magukat. Azt gondolhatnánk, hogy ennek a családnak a helyzete egyszerűen siralmas. Azt gondolhatnánk, hogy Józsefnek, a családfőnek rosszul esik, hogy csak ilyen nyomorúságos környezetet tud biztosítani családjának. Mégis, az angyalok, Isten dicsőségét, és az ember békességét hirdetik, olyan dicsőséget és békét, amely független a körülményektől, akár jók azok a körülmények, akár rosszak. A nyomorúságos környezet, az Istent dicsőítő lélek feltétlen, minden értelmet meghaladó békességét erőteljesen kiemeli. Az evangélium sötét háttérből ragyog fel!

Békesség a földön a jóakaratú embereknek

Isten angyalai a jóakaratú embereknek hirdetnek ma békességet. Jó az akaratunk, ha szívünk a helyén van, ha nem engedjük meg azt, hogy a lényegtelen dolgok hangsúlyossá váljanak az életünkben. Ha nem vagyunk elég éberek a hangsúlyok, a bizalom és a szeretet rovására eltolódhatnak, eltolhatjuk az életünket. Ilyenkor, a karácsonyi időben a hangsúlyeltolódásból fakadó disszonancia harsog. Amikor még csak egy nagyáruházunk volt, a médiák azt harsogták, hogy nincs karácsony Corvin nélkül. Azóta tömegével telepednek rá, a karácsonyra a reklámok, egészen odáig, hogy nincs karácsony halászlé nélkül. Akik itt és most jelen vagyunk, jelenlétünkkel hirdetjük a lényeget, nincs karácsony Jézus nélkül!

Isten a történelem Ura

Jézus betlehemi születését 700 évvel korábban már Mikeás próféta megjövendölte. Isten a történelem Ura, az ő terve akkor is teljesül, ha akaratával szembe mennek. Az első emberpár, Isten akarata ellenére saját kezelésbe vette a sorsát, a boldogulását. Az első emberpárnak megrendült a bizalma. Bizalom és a szeretet szorosan összefügg egymással, egyik sincs meg a másik nélkül. Ahol bizalom van, ott a háttérben jelen van a szeretet, és ahol szeretet van, ott megszületik a bizalom. A bizalom, a szeretet megrendülését, ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jelzik: „Nem igazán szeret bennünket az Isten, hiszen korlátok közé vagyunk szorítva. A Jóisten ne szorítson minket korlátok közé, ne mondja meg nekünk azt, hogy mit tehetünk! Nélkülünk, és rólunk ne döntsön senki! Nem tűrünk hatalmat magunk felett!” A hatalom megszeretése bizony, kizárja életünkből a szeretet hatalmát! A paradicsomi boldog hangszerből, amelyen Isten csodálatos harmóniát szólaltatott meg, boldogtalan muzsikus lett, aki keresi a paradicsomi harmóniát, de többé már nem találja. A Szent Család feloldotta ezt az ősi disszonanciát. Szűzanya az ő sorsát Isten kezébe helyezte, „Legyen nekem a Te Igéd szerint”. Szent József családja sorsát és a maga sorsát is engedelmesen elfogadta Isten kezéből. Jézus, az Isten Fia, mindhalálig hűséges Mennyei Atyja akaratához.

Isten kezében

Megváltó született ma nekünk. Hozzánk lehajoló Istenünk kezébe, letehetjük sorsunkat. Ismét boldog hangszerek lehetünk Istenünk kezében. Boldog hangszer lehet az életünk, amelyen a mi Istenünk, az örökkévalóságból, hol szomorú, hol fájdalmas, hol pedig örömteli, de mindig nagyon szép és gyönyörűséges harmóniát szólaltat meg.

Jn 18:33-37

Abban az időben: Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra!” Jn 18:33-37

Krisztus Király

Krisztus a világmindenség Ura és Királya. Nemcsak úgy, hogy teremtője és fenntartója, ennek a világnak, hanem úgy is, hogy megváltója, megváltoztatója az egész Univerzumnak. A megváltás végül is megváltoztatást jelent. Amikor elérkezik az idők teljessége, Mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Ennek a megváltoztatásnak az egész Univerzum alá van vetve. Az idők teljessége, amikor Isten lesz minden mindenben. A mi terünkben és a mi időnkben, itt és most, a szentmise áldozatban Jézus megjelenik közöttünk és bennünk. A kenyeret és a bort és a borban a vizet, ennek a világnak az elemeit Jézus Krisztus megváltoztatja, átváltoztatja saját testévé és vérévé. A miséző pap, vagy a diakónus, amikor az áldozati kehelybe bort és egy kevés vizet önt, halkan egy imát mond. A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek. A bor és a kenyér Jézus szavára, átalakul, átlényegül Krisztus testévé és vérévé. A borban a víz bennünket, embereket, Krisztusban elrejtett életünket jelenít, meg. Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk.

Krisztusban

Krisztussal együtt, mindenütt a világon, minden szentmisében, jelen vagyunk. Krisztusban nem választ el bennünket egymástól sem a tér, sem az idő. Krisztusban választott ki bennünket a mi Mennyei Atyánk még a világ teremtése előtt. Krisztusban jelen vannak mindazok, akik korábban éltek, akik most élünk, és mindazok, akik az elkövetkező korokban élni fognak. Megjelenik közöttünk az Isten báránya, hogy megváltoztasson bennünket, hogy áldozatával elvegye a bűneinket. Jézus áldozata a bűnös embert bűntelen emberré változtatja. Jézus a mi emberségünket megigazítja, magához igazítja. Ezt az isteni műveletet, ezt az isteni hatalmat hirdeti a miséző pap, amikor Keresztelő Szent János szavaival megvallja. Íme az Isten báránya, íme aki elveszi a világ bűneit.

Kiszolgáltatott Igazság

Pilátus el akarja határolni magát attól a döntéstől, amelytől egyetlen ember sem határolhatja el magát. Döntenie kell Jézusról. Az Igazság királya áll előtte. Döntenie kell az Igazságról. A most hallott evangélium Pilátus kérdésével folytatódik, amire nem vár választ. Megkérdezi Jézustól "Mi az Igazság?" aztán otthagyja. Pilátust nem érdekli a válasz. El lehet jutni oda is, hogy az Igazság közömbösen érinti az embert. Remélhetőleg mi még nem tartunk itt. Az Igazság Királyáról minden embernek döntenie kell. Jézus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben. Jézus minden emberben kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik őt királyunknak valljuk.

Igazi önmagunk

Jézus bennünk nem megkötözött, megvetett Király akar lenni, cselekedni akar a kezünkkel, a mi szívünkkel akar szeretni. Boldog Teréz anyától megkérdezte egy fiatalember Anya, hogyan tudja a súlyos betegek, a haldoklók társaságát elviselni, hogyan képes mosolyogni rájuk, hogyan képes ápolni őket. Teréz anya azt válaszolta neki, tegye meg és meg fogja tudni. Ez a fiatalember megtette és megtudta. Tőlünk függ, hogy hogyan bánunk a bennünk, a másokban jelenlévő Istennel. Ha az ember engedi Jézust uralkodni, ha benne és általa megvalósul Jézus akarata, akkor az ember felfedezheti igazi önmagát Krisztusban. Akkor az ember részese lesz az ember és Istenszeretet beteljesülésének egy örökkévalóságon át.

Jn 17:24-26

Jézus, tekintetét az égre emelve így imádkozott: „Atyám! Azt akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok, akiket nekem adtál. Lássák dicsőségemet, melyet te adtál nekem, hiszen te már a világ teremtése előtt szerettél engem! Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én azonban ismerlek, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettelek velük, és meg is foglak ismertetni, hogy bennük legyen a szeretet, amellyel te szeretsz engem, és én őbennük legyek.” Jn 17:24-26

Szeretet létformája

Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül. Jézus fiatal, aki szereti az életet, halála előestéjén mégsem önmagával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja, övéiért imádkozik. Nem az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz velük. A szeretet létezése másokért való létezés. A szerető szív számára, első sorban nem az a kérdés, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz vele, mi lesz velük. XXIII János pápát egyszer meglátogatták a földijei. Megkérdezte tőlük, kinek tartotok engem. Azt válaszolták te vagy a pápa. Boldog XXIII János azt válaszolta; én önmagamban egy nagy senki, egy nagy semmi vagyok, csak annyiban vagyok, amennyiben értetek vagyok.

Istenismeret, Isten megtestesült Szeretetéből

Jézus az evangéliumban értünk is imádkozik. Mennyei Atyja színe előtt megemlékezik küldetéséről, az ő vállalásáról, az ő nagy ügyéről. Jézus nagy ügye az, hogy megismertesse velünk az ő Mennyei Atyját. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt.11:27b) A mi hitoktatónk, végül is Jézus. Jézus azt akarja, azt kéri Mennyei Atyjától, hogy ott legyük ahol ő van, hogy együtt legyünk vele, hogy lássuk az ő dicsőségét.

A múlandóság dicsőségei

Dicsőség szavunk valamilyen érték megmutatkozására utaló szó. Az értékek meg akarnak mutatkozni, az értékek mozgósítanak bennünket, az értékek dicsőséget követelnek maguknak. A sportoló meg akarja mutatni az erejét az ügyességét. A sportoló sikere, a sportoló dicsősége. A gazdagság megmutatása, a pénz dicsősége, árnyékként kísér és kísért bennünket. Amerikában egy orvos nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szerényen éljen. Ha egy orvos nem mutat gazdagságot, ha nem a legújabb évjáratú autóval jár, megrendül benne a bizalom. Szegény, rosszul megy neki az üzlet, nem lehet jó orvos. A szebbik nem értéke a szépség, a szépségápolás jól menő iparággá nőtte ki magát. Megőrizni, megmutatni a szépséget ezért a dicsőségért szinte semmi sem drága, ezért a dicsőségért képesek magukat átszabatni a hölgyek. Ebben a világban is élünk. Értékeinknek ebben a világban is meg kell mutatkozniuk, hogy elismerjenek bennünket, hogy valahogy meg tudjunk élni, de vigyáznunk kell rá, hogy evilági dicsőségünkért ne fizessünk túl nagy árat. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt. 16:26a)

A Szeretet örök dicsősége

Ennek a világnak van egy sötét háttere. Ez a világ a dicsőségével együtt elmúlik. A világ sötét háttere jelentkezik, amikor akaratunk nem teljesül, amikor sikertelenek vagyunk. Keserűséget okoz, ha nem tudunk megmutatkozni, megalázó kelletni magunkat, amikor már szinte senkinek sem kellünk. Ha szembesülünk a sötétséggel, ha elég szomorúak vagyunk, Isten vigasztalása ránk talál. Ennek a világnak a sötét hátteréből ragyog fel az Evangélium! Jézus halála előestéjén olyan dicsőségről vall, olyan érték megmutatkozásáról vall, amely erősebb a halálnál, amely nem keletkezett és nem múlik el soha. Jézus hitoktatása eléri célját, amikor felismerjük, hogy az örökkévaló Szeretet bennünk van, és mi az örökkévaló Szeretetben vagyunk. Szeretetünk az Isten szeretete. Szeretetünk megmutatkozása, az Isten dicsősége és a mi örök dicsőségünk is. Szeretetkapcsolataink mindörökké élnek.

Jn 13:31-35

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Jn 13:31-33a.34-35

Dicsőség

Dicsőség szavunk valamilyen érték megmutatkozására utal. Az értékek meg akarnak mutatkozni. A sportoló dicsősége, ha kiemelkedő módon meg tudja mutatni az ő erejét és ügyességét. A gazdag emberek meg akarják mutatni gazdagságukat, a hatalmasok a hatalmukat, a bölcsek a bölcsességüket a szépségipar a szépség megmutatkozásának a szolgálatában áll. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy az értékek meg akarnak mutatkozni, hogy az értékek megmutatkoznak. Isten maga a szeretet, az ő dicsősége, az ő szeretetének a megmutatkozása.

Az ember dicsősége

Mi emberek meg akarjuk mutatni az értékeinket, küzdünk az elismertségért, sikerként éljük meg, ha kitüntetnek bennünket. Bilincsbe vernek, ránk ragadnak a sikereink és a kudarcaink is. Rövid földi életünk során nagyon sok időt töltünk bosszankodással, vagy ha sikereink vannak a félelemmel, hogy végképp el fognak bennünket felejteni. Isten küldi hozzánk az ő Fiát, megtestesült szeretetét, hogy ragacsos természetünktől megszabadítson, hogy lehulljanak rólunk a fényes kitüntetések, amelyekhez hiúságunk, és a sötét foltok is, amelyekhez szégyenkezésünk ragaszkodik, hogy valóban szabadokká váljuk, hogy életünket alapvetően ne mások véleménye, hanem egyedül a mi istenképűségünk; a mi szeretetünk megmutatkozása motiválhassa. „Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Az Isten dicsősége

Jézus tanítja, elénk éli, hogy milyen az Isten, hogy kicsoda az Isten. Jézus számára fontos az, hogy mi emberek felismerjük az Isten értékét, az Isten dicsőségét. Jézus keresztáldozata megmutatja, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy az életét adja értünk és megmutatja azt is, hogy Jézus, az ő életénél is jobban szereti Mennyei Atyját. Jézus keresztáldozata kiemelkedően az Isten szeretetének a megmutatkozása, kiemelkedően az Isten dicsősége. Emberlétünk éppen olyan nagy titok előttünk, mit az Isten léte. Ha tudnánk kicsoda az ember, azt is tudnánk kicsoda az Isten, hiszen bennünket a maga képére és hasonlatosságára teremtett.

Az egység dicsősége

Mi a valóságot csak töredékesen; egymásmellettiségében és egymásutániságában, térben és időben tapasztaljuk. A valóság teljesége ezzel szemben egymásban valóság és egyszerre valóság, tökéletes egység. Egy várandós édesanya ezt az egységet, ezt a valóságot közvetlenül megéli, hiszen a gyermeke benne él, és ugyanakkor ő a gyermekében él, az édesanyai szeretet ebből az eredeti, isteni egységből fakad. Isten dicsősége, az ő szeretetének a megmutatkozása, az egység megmutatkozása, hiszen; „Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol 1:17 Az Isten szeretete, nem egységet akar, hanem egységből fakad. Jézus dicsősége, szeretetének megmutatkozása, az Atyában van, és az Atya dicsősége, az Atya szeretetének megmutatkozása, az ő Fiában, Jézusban van. Nélkülözhetjük emberlétünk dicsőségét; lehet, hogy van a szívünkben szeretet, de az is lehet, hogy nincs. Nem tudunk szeretetet létrehozni. Csak annak áll hatalmában szeretetet megparancsolni, akinek hatalmában áll szeretetet adni! Jézus az ő éltető életét adja, az ő örök, soha el nem múló szeretetét adja. A szeretet parancsa arra kötelez bennünket, hogy Jézus szeretetét felismerjük, befogadjuk, hogy Krisztus titokzatos testének tagjaiként megéljük alapvető egységünket az Istennel, hogy Jézus szeretete túláradjon rajtunk is, az Isten dicsőségére!

Jn 12:20-33

Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem." A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg. Jn 12:20-33

Küldetés

A zsidók demokratikus választás előtt állnak. Jézus előtt nem kétséges, hogy ő ennek a választásnak a vesztese lesz, nem őt, hanem Barabást fogják választani. Pilátus népszavazás elé fogja vinni az ő ügyét és a nép közfelkiáltással, feszítsd meg, keresztre vele, az ő halálát fogja követelni. Jézus mindezt tudja, amikor Fülöp és András apostolok tolmácsolják a görögök kérését; látni szeretnénk Jézust! Látni szeretnénk Jézust: Ebben a kérésben benne van, hogy nemcsak egy pillanatra, nemcsak a külső megjelenése érdekel bennünket, ismerni akarjuk őt, tartós szellemi kapcsolatra vágyunk vele. Jézus gyere közénk, köztünk van a helyed, mi görögök, jobban meg tudunk becsülni téged, mint ezek a semmirekellő zsidók. Valóságos kísértés ez Jézus számára, ami elől Jézus kitér, megmarad küldetése teljesítésében, megmarad a helyén.

Isten dicsősége

Eljött az óra, eljött Jézus szenvedésének és halálának az ideje. Az Isten dicsősége, az evangélium ebből a sötét háttérből ragyog fel. A Fiú Isten értünk emberekért testesült meg, szenvedett, és halt meg a kereszten. Hogy ennyire szeret bennünket az Isten ez jó hír, ez evangélium, ez az Isten dicsősége. Ez a szeretet gyümölcsözhet bennünk, ebből a szeretetből fakad a mi örök életünk, ha ennek a szeretetnek helyet biztosítunk, ha ennek az önfeláldozó szeretetnek helye van az életünkben. Jézus egyetlen mondatban meghatározza nekünk, mit tehetünk mi ezért. „Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre.”

Élet

A görög nyelv az élet hierarchiáját jobban kifejezi, mint a mi nyelvünk. A görög nyelv három szóval jelzi és különbözteti meg az életet, az életminőségeket; biosz, pszüché és Zoé. A biosz a mi biológiai életünket jelöli, a pszüché lelkünk életét jelöli, a Zoé isteni életünket jelöli. Az ember több mint ez a három életminőség. Ez a többlet szabadságunkban van. Eldönthetjük, hogy melyik életminőségünket részesítsük előnyben. Jézus határozottan tanítja; nem szolgálhatunk két úrnak. Két dudás egy csárdában nem fér meg. Vagy az énünk van a centrumban, vagy pedig az isteni életünk ez tőlünk függ. A kettő közül az egyiket el kell veszítenünk. Jézus énünk, önzésünk lebontását ránk bízza, amikor követésére hív. Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét.

Elszakadásból

A mi győzelmünk első jele, győzelmünkből fakadó örömünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy az én és az enyém szorítása először megenyhül. Elszakadásból fakadó öröm, amikor emberlétünk a "mi lesz velem" kérdéskörből kiszabadul. Az evangéliumban Jézus megmutatja az utat, amelyen Isten segítségével, az ő kegyelméből fakadóan járhatunk azt az utat, amelyen megérkezhetünk hozzá, megérkezhetünk igazi önmagunkhoz. Ezen az úton Istentől szeretett emberekből Istent szerető emberekké válhatunk.

Jn 08:01-11

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 08:01-11

Szeretettel van a bűnösök iránt

Megrendítően szép, ahogy Jézus az ellenséges kérdésekre, megszólásokra, válaszol. Úgy tűnik a farizeusokat és írástudókat Jézus szelíd, és szép válaszai nem győzték meg. A mai evangélium azt mutatja, hogy Jézust azért nagyon jól ismerik. Tudják róla, hogy szeretettel van a bűnösök iránt. Az ellenség, Jézus szeretetét akarja felhasználni, Jézus ellen. Agyafúrt csapdát készítettek. Bármi lehet Jézus válasza felhasználható ellene. A mózesi törvény szigorú büntetéseit már régóta nem tudták végrehajtani, a rómaiak megtiltották nekik. Ha helyeselné Jézus a megkövezést, amit kizártnak tartottak, akkor feljelenthetik a római helytartónál. Ha Jézus valahogy a megkövezés ellen szól, akkor a mózesi törvény, vallásuk alapjai ellen szól, és így, Jézusra rá tudják sütni, hogy eretnek, vallásilag lehetetlenné tudják tenni.

Én sem ítéllek el

A provokatív kérdésre hosszú csönd következik. Jézus a porba ír. A sokaság feszülten figyel. Felmerülhetett még a tanítványokban is a gondolat, Mesterünket most megfogták, azért hallgat, mert nem tud válaszolni. Jézus megszakítja az írást, majd a megkövezés módjáról rendelkezik: „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való!” Csak egy ártatlan embernek kéne jelen lennie, aki követ dob a bűnösre, utána jöhetne a halálos kőzápor. Jézus a porban tovább ír. A vádlók között nem akadt egyetlen ártatlan sem, szégyenkezve mind elsomfordáltak. Egy ártatlan ember mindvégig jelen volt az ő kezében volt mindvégig a házasságtörő nő élete, de ő nem vetette rá az első követ. Jézus nem járt el a mózesi törvény szerint, de nincs jelen senki, aki vádolhatná őt ezért. Sőt így szól az asszonyhoz: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Megszabadít

A házasságtörés halálos bűn és mégis elmaradna nemcsak a büntetés, de még az ítélet is? Jézus sem ítéli el a bűnöst? Az ítélet nem marad el, nem marad el a büntetés sem. A változás csupán annyi, hogy megkövezés helyett keresztre feszítés lesz, és nem a bűnös lesz elítélve, hanem Jézus, aki elveszi, magára veszi a világ bűneit. Nem tudunk ennek az asszonynak a további sorsáról, csak annyit tudunk, hogy megtapasztalta az irgalmas Isten szabadítását. Az Isten embereket szerető Isten, ez nem tőlünk függ, de az igenis tőlünk függ; hogy ha már megtapasztaltuk; irgalmas Istenünk szabadítását, akkor szabadok is maradjunk.

Szeretete megtérít

Jézus megteheti, hogy bűneinkért még csak el sem ítél, hiszen ő el tudja venni, meg tudja semmisíteni a bűnt. Jézus keresztáldozatának megváltó, megigazító erejét ennek a bűnös asszonynak megelőlegezi. „Én sem ítéllek el! Menj, és többé ne vétkezzél!” Azt is mondhatta volna Jézus, menj, és többé ne bánts, ne kínozz engem. Nagyböjt péntekjein, Krisztus szenvedéseit ábrázoló stációknál meg, meg állunk. Krisztus szenvedésének és halálának okát igyekszünk felfedezni önmagunkban. Isten szeretete, jósága képes megtéríteni mindnyájunkat. Megszülethet bennünk az elhatározás; nem akarok többet vétkezni, nem akarom többé bántani, szeretni akarom őt, aki végtelenül szeret.

Jn 06:24-35

Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványokat, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony mondom nektek, - felelte Jézus - nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek - őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus - ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: ”Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az, az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” „Én vagyok az élet kenyere. - felelte Jézus -. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” Jn 06:24-35

Hangsúlyok

Jézus csodálatosan megvendégelte, jóllakatta a sokaságot. Felkeltette az érdeklődést annyira, hogy keresésére indultak. Amikor rátalálnak, kezdetét veszi egy párbeszéd, Jézus és az előző napon csodálatosan megvendégelt emberek között. Jézus felismer egy hangsúlyeltolódást, amire nyomatékosan felhívja hallhatói figyelmét: „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” Ha csak személyes vágyaink hangsúlyosak az életünkben, akkor jelenlétünk a valóságban nagyjából két kérdés körül szerveződik. „Mire jó nekem?” Ha semmire sem jó elvetem. „Mi dolgom vele, mit kell tennem?” Ha nincs vele tennivalóm, félretolom az utamból. Helyén van a szívünk, ha az a hangsúlyos az életünkben, amit az Isten tesz, ha nem az a hangsúlyos, hogy mire jó nekem, hanem az a hangsúlyos, hogy én mire vagyok jó az Istennek.

„Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

Jézustól megkérdezik: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” Meglepő a kérdésben az, hogy vallásos zsidók teszik fel ezt a kérdést, akik a törvényből tudják azt, hogy mit kell tenniük. Megtisztelik Jézust azzal, hogy ezzel a kérdéssel egy sorba állítják Mózessel, aki nekik Isten törvényét közvetítette. Elvárható lenne, hogy Jézus felülemelkedve Mózesen válaszol a kérdésre. Jézus a kérdés első felére nem válaszol, nem mondja meg, hogy mit tegyenek, erre a kérdésre elégséges válasz a tízparancsolat. Jézus a kérdés második felét, azt, hogy mi az, ami az Istennek tetszik, megválaszolja! „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus - ha hisztek abban, akit küldött!”

„Én vagyok az élet kenyere!”

Milyen könnyen felejt az ember, és mennyire telhetetlen! A megtapasztalt csoda után megkérdezik Jézustól: ”Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked?” Jézus tanúskodik hallgatói előtt az Isten kenyeréről, aki alászállt az égből és életet ad a világnak. Ez a válasz megnyerte Jézus hallgatóságát. Így kiáltottak fel: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Ismerjük Jézus válaszát: „Én vagyok az élet kenyere!” Jézus tanúsága önmagáról, kirobbantotta a botrányt. Annyira megbotránkoztak, hogy sokan elhagyták azok közül is, akik korábban követték, vele tartottak, még Jézus apostolai is elbizonytalanodtak. Jézus kénytelen apostolainak szegezni a kérdést: „Ti is el akartok hagyni?”

Alany és tárgy

Tárgyként szemlélték a zsidók Jézust. Mondd meg, ki vagy, lássuk, mit tudsz, és mi majd eldöntjük, hogy higgyünk, vagy ne higgyünk benned. Ma sincs másképp, mi is hajlunk arra, hogy értelmünk világosságánál, a tőlünk különböző valóságot, páholyból nézve, tárgyként szemléljük és értékeljük. Megismerő alanyként igyekszünk hiteles Isten fogalmat kialakítani magunknak, az egyik keresztény felekezet ilyet, a másik meg másmilyent. Keresztényként élve, csodás dolgot tapasztalhatunk. Megtörténik a csoda az életünkben, amikor Jézus hangsúlyossá válik, amikor felcserélődik az alany és a tárgy, amikor Jézus lesz az alany, aki megvilágosít, és én leszek a tárgy, akit megvilágosít, amikor Jézus lesz az éltető kenyér, és én leszek az a tárgy, akit éltet. Életünk során, részesedhetünk Szent Pál felismerésében, vele együtt megvallhatjuk: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Gal 2:20a

Jn 05:31-47

Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. De más tesz mellettem tanúságot, és tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz. Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról. Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. (János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni. De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok, és szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött. Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát, ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak? Jn 05:31-47

Igazság

Nagypénteken Pilátusra döntési kényszer nehezedik, Jézus életéről kell döntenie. Kihallgatja Jézust. Jézus megvallja Pilátusnak: Én azért születtem, azért jöttem erre a világra, hogy tanúságot tegyek az Igazságról. Pilátus megkérdezi Jézustól; mi az Igazság, de kérdésére nem vár választ, kimegy a tárgyalóteremből. Pilátus nem fogékony az Igazság szeretetére. Akik Jézus életére törnek azok sem fogékonyak az Igazság szeretetére, Jézus a szemükre is veti: Tudom, hogy nincs bennetek az Igazság szeretete, az Isten szeretete.

Objektív

Kevesen szeretik a matematikát, pedig csodálatos élmény, amikor az ember előtt felragyog az örök, az időtlen, az objektív igazság. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a matematika nyelvén íródott a teremtés. A természettudósok, akár tudják, akár nem tudják végül is teológusok, akik a teremtő Isten gondolatait kutatják, akik vakon hisznek az Igazságban, a teremtett világ érthetőségében. Az Igazságot belátjuk, és nem kitaláljuk. Minden az Igazságtól függ és az Igazság nem függ senkitől és semmitől sem.

Abszolút

Abszolút szavunk az ab-solvo, eloldok igéből képzett szó. Azt jelenti mindentől független. Egyedül Isten abszolútum, akitől minden függ, és aki senkitől sem függ. Ezt a függetlenséget ígéri a sátán az embernek, ti is olyanok lesztek, mint az Isten, függetlenek lehettek, ti dönthetitek el mi a jó és mi a rossz. A liberalizmus eszméje a paradicsom kertjében vert gyökeret. Ezek szerint, az ember áll a piramis csúcsán és tegyen legjobb belátása szerint. Az ember, teremtettségéből fakadóan azonban nem tud Isten nélkül élni, csinál magának kézzel fogható tőle függő isteneket. Az aranyborjút, úgy szokták emlegetni, mint a pénzimádat szimbólumát, pedig megalkotásánál pont a fordítottja történt: Az emberek, odaadták értékeiket, áldozatot hoztak azért, hogy tőlük függő istenük legyen. A tömegekre ma is az jellemző, hogy az én és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződik az életük, azokból lesznek a sztárok, azokért áldoznak, azokat bálványozzák, akik velük egy hullámhosszon vannak, akik a maguk nevében emelkednek föléjük. Jézus nem a maga nevében jön hozzánk.

Viszonyulásunk az Igazsághoz

„Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?” Dicsőség szavunk, valamilyen érték megmutatkozására valamilyen érték elismerésére utaló szó. Mi, többé-kevésbé elismerés-függőségben szenvedünk, féltjük magunkat, de nem látunk félelmeink mögé. Jézus nekünk is a szemünkre veti, ha nem keressük Isten dicsőségét, ha megelégszünk azzal, ha bennünket elismernek, és mi elismerünk másokat. Hogy mivel elégszik meg egy ember, abban gyakran lelepleződik veszteségének a nagysága is. Ha csak múlandó értékekkel elégszünk meg, időjártával elégedetlenek leszünk. Evangélium, örömhír, hogy fogékonyak lehetünk az Igazság szeretetére, és mint dús lakomával betelhetünk az Igazság Lelkével az örök élet kenyerével, Krisztus a mi Urunk által.

Jn 02:13-25

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted azt?" Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjon előtte az emberről. Tudta ő, mi lakik az emberben. Jn 02:13-25

Tartózkodási helyek

Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nincs a helyén, azt rendetlenségként éljük meg. Isten kijelölte mindannyiunk helyét az ő teremett világában, és ha nem vagyunk ezen a helyen, ha elhagyjuk Istentől rendelt helyünket, rendetlenséget okozunk. Ha nem vagyunk a helyünkön, akkor depresszióssá válunk, szomorúságot okozunk embertestvéreinknek és kiemelkedően módon az Isten Lelkének. Az Isten szomorúan keres bennünket. Ádám hol vagy, ember hol vagy. Az Isten rendjének az ügye kiemelkedően az ember ügye, mert az ember keresi a helyét, békességet, harmóniát akar. Akarja, mert elveszítette, akarja, mert nagyon mélyen emlékszik rá. Az édenkertben, a paradicsomban az ember, boldog hangszer volt az Isten kezében. Az ember az Isten kezéből kibontakozott, saját kezelésbe vette az életét. A boldog hangszerből boldogtalan muzsikussá vált, aki keresi azt a csodálatos dallamot, életének alapdallamát, amely Isten kezéből, az Isten Lelkéből fakadt, de nem találja, magától nem tud rátalálni.

Jézus helyünkre tesz

Jézusban helyre áll az Isten rendje, megvalósul benne az Isten uralma, az Isten Országa, megvalósul benne az ember harmonikus egysége az Istennel. Jézus Krisztusban az ember a helyén van. Krisztus a mi Urunk által a helyére kerülhet a mi életünk is. Evangélium, örömhír, hogy Jézus keményen is beavatkozik a mi életünkbe, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy a helyünkre kerüljünk. Hamvas Béla a nagy magyar gondolkodó, amikor az ostrom után feljött az óvóhelyről lakását lebombázva találta. Könyvei, írásai megsemmisültek. Erre a szomorú eseményre később így emlékezik vissza. Ezt az operációt képtelen lettem volna magamon végrehajtani; értékeinek ez a pusztulása katarzissá, megtisztulássá, az újrakezdés dinamizmusává vált az életében. A régi értékrendnek meg kellet szűnni, hogy helyet adjon az igazibbnak. Ezt a fajta operációt, úgy tűnik, mi is képtelenek vagyunk végrehajtani magunkon. Külső segítségre szorulunk.

Isten Temploma

Jézusnak szívügye a templom, az ember és az Isten, közös tartózkodási helye. A kereskedők ezen a szent helyen nincsenek a helyükön, imádság helyett nyerészkednek, akadályt képeznek, megbontják az ember és az Isten kapcsolatát. Jézus kiűzi őket. Az elcsendesült templomtéren, ott áll egyedül Jézus az Isten Báránya az Újszövetség áldozata. Az áldozati állatok helyén az igazi, örök, bűnért való áldozat. A papok, leviták értetlenül közelednek felé. Nem értik milyen jogon avatkozik Jézus a templom, általuk meghatározott rendjébe. Milyen jogon meri rontani az üzletet, elriasztani a zarándokokat. Jézustól tettének igazolását követelik. Milyen csodatettet mutatsz, hogy ezeket cselekszed? Rontsátok le ezt a templomot ez a ti munkátok, és én három nap alatt felépítem ez az én munkám lesz. Jézus az ő testének templomáról beszél, de ez az információ rejtve marad hallgatói előtt, ők elképedve, a kőből épült templomra gondolnak.

Az ember templom

A mi testünk is templom, a Szentlélek Isten temploma. Ennek a templomnak a rendjéért mi vagyunk a felelősek. Éljünk úgy, hogy ne találjon bennünk Jézus kivetni valót, és ha talál, köszönjük meg, ha kiveti. Így maradhatunk meg Jézus szeretetében, az Isten rendjében a mi örök tartózkodási helyünkön, Jézus nyugalmának a helyén.

Jn 02:01-11

Abban az időben: Mennyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-hárommérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Jn 02:01-11

Isten ügye

Amikor valaki a nyilvánosság elé lép, tömegeket akar megnyerni, mozgósítani, programbeszédet tart. Felmutatja célkitűzéseit, megmutatja a célhoz vezető utat, igyekszik hihetővé, vonzóvá és elérhetővé tenni ígéreteit. Az Isten emberré lett, emberként szólít meg bennünket, minden embert meg akar nyerni az ő ügyének. Az Isten számára mi, az ő teremtményei fontosak vagyunk. Az Isten, a mi Teremtőnk szívén viseli örök sorsunkat, boldogulásunkat, mert szeret bennünket. A mi Teremtőnk, örömét találja bennünk, úgy örül nekünk, mint ahogy a vőlegény örül menyasszonyának. Istennek az, az ügye, hogy felismerjük szeretetét és viszontszeressük őt.

Vízből bor

A kánai menyegzővel veszi kezdetét Jézus nyilvános működése. A víz borrá változtatása Jézus programbeszéde. Ennek a programbeszédnek a kezdeményezője Mária. Tudatta Jézussal, nincs több boruk. Ebben a tényfeltárásban benne van Mária kérdése, mit szólsz ehhez Fiam. Ettől a bajtól Jézus elhatárolhatta volna magát, mi közünk hozzá, nem a mi dolgunk, mi csak vendégek vagyunk, a vendéglátásért a vendéglátó a felelős. Mária érzékelte, hogy Jézus segíteni akar ezen a bajon és szól a szolgáknak; „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” És a szolgák engedelmeskednek Jézusnak, megtöltik a kőkorsókat vízzel, és a borrá vált vízből visznek a násznagynak. A bor az öröm szimbóluma. A borrá vált víz nemcsak evangélium, örömhír, hanem az öröm forrása is. Jézus ízelítőt ad, az Isten Országából, az Isten Uralmából, amit hirdet, amit jelenvalóvá tesz mindazok számára, akik befogadják őt. Asztalközösségben lenni Jézussal, az ő Édesanyjával, és az ő apostolaival ez maga a menyország.

Jézus átalakít

Benne vagyunk Isten teremtett világában, körülvesznek bennünket az Úr erői, átölel bennünket Mennyei Atyánk szeretete. Jézus, látóvá tud tenni bennünket, át tud alakítani, hogy ízlelhessük és láthassuk milyen édes az Úr. Jézus nélkül érzéketlenek vagyunk Isten valóságára, Isten szeretetére. Jézus nélkül olyan érzéketlenek vagyunk min a levesbe merülő kanál. A levesbe merülő kanál, semmit sem tud a leves ízéről. Jézus Krisztus átalakított bennünket, az ő műve, hogy itt vagyunk, hogy nem vagyunk érzéketlenek, hogy Isten közelsége jó nekünk. Elmondhatjuk a zsoltárossal, Isten közelsége oly igen jó nekem. A víz borrá változtatásával Jézus kinyilvánította dicsőségét és tanítványai hittek benne. Mennyei Atyánk akarata az, hogy higgyünk, bízzunk az Ő megtestesült szeretetében Jézusban. És Jézus az Isten Fia teljesíti Mennyei Atyja akaratát. Odaáldozza értünk az életét, pokolra száll értünk, addig keres, míg meg nem talál bennünket.

Hitből Színelátás

A víz és a bor, döntő jelentőségű, nemcsak evilági, hanem örök életünk szempontjából is. Gondoljunk a keresztség szentségére, és a szentmise áldozatra. Jézussal minden szentmisében, asztalközösségben vagyunk. Ez a közösség, hitünk tapasztalata, hitünk szent titka. Érzékeink számára nemcsak Jézus istensége, de embersége is rejtve van. Hitben élünk nem látásban, de ez a hit a látás reménységét hordozza magában. Hitünket, bizalmunkat, végül is bennünket jelez és jelenít meg; az áldozati kehelyben, a borhoz töltött víz. Hitünk az a víz, amely borrá; Istenünk boldogító színelátásává alakul, Krisztus a mi urunk által.

Jn 01:35-42

Abban az időben: Ott ált (Keresztelő) János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester -, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála is maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, aki hallották ezt Jánostól és követték (Jézust) az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” Jn 01:35-42

Szent János apostol

Szent János apostol már nagyon idős, amikor megírja evangéliumát. Negyven esztendő messzeségéből örökítette meg első találkozását Jézussal. János apostol nem említi magát név szerint. Neve, címe, rangja rejtve marad evangéliumában. Ami számára fontos, amiről nem mondhat le az, mesterének, Jézusnak kitüntető szeretete. Így azonosítja magát; a tanítvány, akit az Úr szeret.

Igazi mélység

András és János halászok. A tenger mélységeit ismerő, a mélységek vonzásában élő kereső emberek. A keresés nyugtalansága és Keresztelő Szent János elengedő, útbaigazító szeretete az igazi mélység követésére sarkallja őket. András és János Jézus nyomába szegődik. Jézus megáll, feléjük fordul és megkérdezi; Mit kívántok? Jézussal akarnak maradni, Jézus tartózkodási helye után érdeklődnek. Mester hol laksz? Jöjjetek és nézzétek meg.

Akire az Úr az ő egyházát építi

Ez az esemény, az Úrral való első találkozás élménye, negyven év múlva is elevenen él az apostolban. Még arra is emlékszik, hogy tíz óra volt. Ez a mi időszámításunk szerint délután négy órának felel meg. Andrást és Jánost, délután négy órakor, Jézus meghívja otthonába. A nap további eseményeiről nem számol be az evangélium. De ami Jézus otthonában történt az meggyőzte Andrást és Jánost Jézus messiási méltóságáról. András másnap bemutatja Simont, az édestestvérét Jézusnak. Ez a név Simon, hajladozó nádszálat jelent. Jézus új nevet, új lényeget ad Simonnak. Az új név, az új lényeg; Kéfás, azaz Kőszikla, akire az Úr az ő egyházát építi.

Hasonlítunk János és András apostolokra

Egy kicsit hasonlítunk János és András apostolokra. Azért vagyunk mi is itt, mert Jézus itt lakik, és vendégül lát bennünket. Templomunk Jézus háza. Itt lakik a szent hajlékban. Minden szentmisében istenségével, emberségével, önfeláldozó szeretetével az oltáron megjelenik. Jézus társaságába testvéreinket mi is be tudjuk vonni úgy, mint András az ő testvérét Simont. Jó nekünk Jézust követni, Jézus társaságában lennünk. Jóllehet nem látjuk Őt színről színre, de jelenléte hitünk számára valóság. Ha Őt követjük, egyszer, életutunk végén nekünk is meg fog állni Jézus, mint ahogy megállt Andrásnak és Jánosnak. Szembefordul velünk. Színről színre fogjuk Őt látni, és ha megkérdezzük tőle, Mester hol laksz, bennünket is hívni fog, éppen úgy, mint Andrást és Jánost, jöjjetek és lássátok. Megláthatjuk a mi mennyei hazánkat, és az Úrral maradhatunk mindörökre.

Jn 01:19-28

János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 01:19-28

A világ Világossága

Az evangélium egy különleges világosságról, fényről tanúskodó ember, Keresztelő Szent János tanúságtételét közli velünk. A Keresztelő, nem az áldott napfényről tanúskodik, ami nélkül nem létezhetnének sem növények, sem állatok, ami nélkül mi sem létezhetünk, hanem egy olyan örök világosságról tanúskodik, aki mindörökre képes éltetni bennünket. Ez a fény, Jézus Krisztus, a világ világossága, aki megvilágosít minden embert, aki erre a világra születik.

A Messiás

A zsidók várták a Messiás Királyt, aki rendet teremt, megvalósítja az Isten rendjét ezen a földön. A vallási vezetők vizsgálóbizottságot küldenek Keresztelő Szent Jánoshoz, hogy ebben a fontos kérdésben tájékozódjanak. Faggatják, a Keresztelőt a nagyhatású prófétát, aki elhárítja magától a messiási címet, ugyanakkor utal a Messiás jelenlétére. Közöttetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, és akinek a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Jézus személye titokba marad a vizsgálóbizottság előtt, nem kérik a Keresztelőt, ha közöttünk áll a Messiás, mint mondod, akkor mutasd meg nekünk ki az. Jézus, rejtőzködő Messiás. Különösen Szent Márk evangéliumában találunk sok tiltást. Jézus határozottan megtiltja, hogy azt híreszteljék róla, hogy ő a Messiás, ezt az emberi várakozásokkal terhelt címet Jézus nem vállalja. Ő nem olyan Messiás, mint akit a zsidók vártak. Bizonyos fogalmak terheltté válhatnak, és bármennyire is igazak, a félreértések elkerülése végett nem alkalmazzuk ezeket a terhelt fogalmakat. Igaz lenne, ha a keresztények elvtársnak szólítanák egymást, mégsem tesszük.

A rejtőzködő Isten

Isten, rejtőzködő Isten. A Messiás, rejtőzködő Messiás. Jézus úgy van közöttünk, hogy nemcsak istensége, de még embersége is rejtve van szemeink előtt. Mégis találkozhatunk Jézussal, közösségbe lehetünk vele. Olyan hatalmas a lelkünk, hogy meg tud mutatkozni benne az Isten. A Szentlélek vigasztalása, átölelhet. Krisztus világossága beragyoghatja az életünket. Az ádventi lélek Isten vigasztalására, Krisztus világosságára nyitott lélek. Örökszép verset írt a valóra vált adventről Ady Endre. Ez a címe: „Az Úr érkezése”. „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. - Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel. Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. - És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom”

Velünk van

Jézus, a szegényeknek evangéliumot hirdet. Jézusnak Mennyei Atyjától küldetése van, a csődtömegek rabságában sínylődő, a bűn fogságában vergődő, a betegségtől meggyötört, a nagyon szenvedő emberhez. Jézus jelen van a mi szenvedéseinkben, fogja a kezünket, hordoz bennünket. Életünk Krisztusban elrejtett élet. És ha egyszer végkép elviselhetetlenné lesz az emberiség szenvedése, ha tetőfokára hág az antikrisztusi őrjöngés, akkor Jézussal együtt mi is megjelenünk ebben a világban.

2014.11.27  Lk 21:25-36

Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt." Lk 21:25-36

Gravitáció

Világunk legszembetűnőbb tulajdonsága a változékonyság, az állhatatlanság. Szenvedéseink nagy részét világunk állhatatlansága okozza. Ragaszkodunk az életünkhöz és meg kell halnunk. Nemcsak a tárgyakra hat nehézkedési erő, ennek a világnak a gondja, gazdagsága és gyönyöre képes nehézzé tenni szívünket. A tárgyakra ható tömegvonzás ellen nem tehetünk semmit, de hogy a szívünk mennyire nehéz, mennyire nehezül el az, tőlünk is függ. Jézus biztat, figyelmeztet bennünket; „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék a szívetek!"

Jelek

Jézus hirdeti, hogy ennek a világnak a változékonysága jelentést hordoz, jelzi az ő eljövetelét. A betlehemi csillag feltűnése szelíden, csak néhány tudós számára hirdette Urunk első eljövetelét. Jézus dicsőséges eljövetelét hirdeti a világ változékonyságának, állhatatlanságának drasztikus felfokozódása. Ha nehéz a szívünk, ha erősen kötődünk ehhez a világhoz, akkor a világ labilitásától kétségbe esünk, és ha könnyű a szívünk, akkor tekintetüket a földről az égre tudjuk emelni, akkor felfedezhetjük kihelyezett stabilitásunkat az Istenben. „Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett megváltástok!”

Éberség

„Virrasszatok és imádkozzatok, szüntelenül, hogy megmeneküljetek!” Jézus a virrasztásnak, az imádságnak döntő jelentőséget tulajdonított a saját életében, és a mi életünkben is. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Jézussal együtt virrasztanunk és imádkoznunk keresztény hivatásunk. A szeretetből virrasztás, éberség fakad. Mélyen alvó édesanyák, kisgyermekük alig halható nyöszörgésére képesek felébredni. Képesek felébredni, ha kisgyermekük ki van takarózva és fázik. Mert az édesanyák szeretete virraszt, szüntelenül őrködik gyermekük felett. A szeretet nem alszik el velünk együtt, a szeretet az nem alszik el, nem múlik el soha, a szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség.

Emeljük fel szívünket!

Amerre fordulnak az érzékeink, arra felé fordul a lelkünk is. Ez a világ érzékeinken keresztül ránk tör, hogy magához láncoljon bennünket. Milyen jó hogy van templom, van menedék, ahol érzékeink megpihenhetnek. Amit itt látunk, hallunk, tapasztalunk az mind, mind Istenhez akar emelni bennünket, ahhoz az Istenhez, aki szeretetével hozzánk hajol. Isten hozzánk hajló szeretete könnyűvé teheti a szívünket, annyira könnyűvé, hogy amikor a miséző pap felszólít; „Emeljük fel szívünket!” képesek leszünk arra, hogy szívünket az Úrhoz emeljük!

2014.11.25 Lk 21:05-19

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!" Aztán így folytatta: "Nemzet, nemzet ellen és ország, ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Lk 21:05-19

Az ősegyház tapasztalata

Szent Lukács evangéliuma a 80-as években íródott. Az ősegyház már megtapasztalta Jézus jövendölésének teljesülését. Jézus halála után 33 esztendővel kezdetét vette a 4 évig tartó zsidó háború. 70-ben Titusz római hadvezér körülfogta Jeruzsálemet és kiéheztette a várost. Békeszózatot intézett a városhoz és megesküdött, ha megadják magukat, megkíméli a templomot. A zsidók képtelenségnek tartották, hogy a templom, az Isten háza, rombolás áldozata legyen. Reménykedtek az Istenben, hogy megvédi a házát és mindazokat, akik benne vannak. Jóllehet Titusz meg akarta kímélni a templomot, ott voltak a leghevesebbek a harcok. A templom, kigyulladt, leégett, kő kövön nem maradt, romhalmaz lett belőle. Az ősegyház megtapasztalta az üldöztetést is. Szent István diakónust megkövezték, az idősebb Jakab apostolt karddal végezték ki.

Pusztító erők

Az első keresztények mindezek alapján azt hitték, hogy a világ vége, Krisztus dicsőséges, második eljövetele közel van, még az ő életükben bekövetkezik. A szentleckében hallhattuk, hogy szent Pál apostolnak egyeseket munkára kellett bíztatnia, mert úgy gondolták, ha holnap vagy holnapután vége lesz a világnak, akkor már nem érdemes dolgozni. Hogy mikor lesz vége a világnak, nem tudjuk, mint ahogy azt sem tudjuk, mikor fejeződik be a földi életünk. Életünk a halál színe előtt való élet. Szemben állunk a túlerővel, küzdenünk kell és a végén alul maradunk. Életünk első pillanatától az életerők és a halálerők küzdelme vagyunk, addig élünk, míg ez a harc egyensúlyban van. A világ végét és a mi életünknek a végét is az jelzi, hogy ebben a harcban az egyensúly megbomlik. Elszabadulnak, ránk szabadulnak a pusztító erők.

Az utolsó szó

Életünk nemcsak a halál színe előtt való élet. Nem a halálé az utolsó szó! Jézus Krisztus az alfa és az omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó! Isten szeretete, az ő Fiában átöleli múlandóságnak alávetett teremtett világát, függetlenül attól, hogy ez a világ milyen, hogy milyenné vált, függetlenül attól, hogy mennyire eltorzult az ember keze alatt; Isten szereteti mindenek ellenére szereti az ő teremtett világát, szereti, mert az övé.

Menedék

Istennél, a mi Mennyei Atyánknál mindenhol és mindenkor menedékre találhatunk, szabad utunk van az Istenhez, még a halál sem állhat utunkba, mert Fiában magához emelte, halhatatlanná tette emberi természetünket a mi Atyánk. Állhatatossággal mentitek meg lelketeket. Jézus örök szeretete állhatatosságot vár tőlünk, hogy hűségesen követhessük őt, hogy vele maradhassunk itt és most és mindörökké.

2014.11.22 Lk 20:27-40

Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt." Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él." Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál." Többé nem mertek tőle kérdezni semmit. Lk 20:27-40

Jézus hirdeti a feltámadást

Jézus főpapi imájában bizonyságot tesz a mi örök életünkről: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Jn 17:3 Jézus, mielőtt barátját, Lázárt feltámasztja, megvallja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” Jn 11:25b Jézus, nagy eucharisztikus beszédében is hirdeti a feltámadást: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon.” Jn 6:54

Dialógus

A szadduceusok dialógust kezdeményeznek Jézussal a feltámadás kérdéséről. Nem vitatkozni akarnak. A vitában az a hangsúlyos, hogy kinek van igaza, a dialógusban ezzel szemben az igazság a hangsúlyos. A dialógusban; csupán lényegtelen mozzanat az, hogy végül is kinek van igaza. A dialógust el lehet úgy is kezdeni, ahogy azt a szadduceusok is tették; hátha nincs is igazunk, tegyük fel, hogy van feltámadás, aztán nézzük meg, hogy ez a feltevés kiállja-e a törvény próbáját. A feltámadás lehetséges voltából, egy helyzetet konstruálnak, amelyben nem tudják értelmezni Mózest. Jézustól azt várják, hogy igazolja tanítását a Tórából.

Sikeres dialógus

Jézus vállalja a dialógust. A Tóra szívét idézi, amikor Isten, az önmagától égő tűz alakjában megjelenik Mózesnek és kinyilatkoztatja magát. Mózesnek az nyilatkozik meg, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, az Örökkévaló, aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének vallja magát. Ezek a pátriárkák, már régen meghaltak, testük elporladt. És mivel Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, ezek a pátriárkák, haláluk után szükségképpen élnek. Jézusnak sikerült meggyőznie dialogizáló partnereit a halál utáni életről. Jézus érvelése azért meggyőző, mert a szadduceusok tagadták azt, hogy az Istennek a holtakkal bármiféle kapcsolata lenne. Sikeres a dialógus, ha nem ránk derül fény, hanem maga az igazság ragyog fel. Az igazságban végül is Jézus mutatkozik meg, hiszen ő az Út az Igazság és az Élet. Vö. Jn 14:6

Isten ügye

A keresztény hitben az a hangsúlyos, amit az Isten tesz. A vallásban az a hangsúlyos, hogy mi emberek mit vallunk, hogy mit teszünk. A keresztény hit nem osztja meg a keresztényeket, a vallás megosztja. Vallásos alapon is szembe lehet szegülni Isten akaratával, ahogy azt Péter apostol is tette, amikor Isten parancsára sem hajlandó olyat tenni, amit tilt a vallása, nem akar tisztátalant enni. Vö. ApCsel 10:13-14 Avallásban az a rossz, ha az ember saját kezelésbe veszi az Isten ügyét, és a vallásban az a jó, ha az Isten ügye veszi kezelésbe az embert. Isten ügye az, hogy minden ember a fia legyen, hogy méltó legyen a feltámadásra, hogy üdvözüljön. Vö. 1Tim 2:4 Ez az isteni akarat valósul meg Krisztus keresztáldozatában. Isten megtestesült szeretete egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem! Az isteni életet elfogadhatjuk, de vissza is utasíthatjuk. Befogadhatjuk Jézust, az életünkbe, az életvitelünkbe, méltóvá válhatunk arra, hogy Isten, az ő Fiát lássa bennünk, aki méltó a feltámadásra.

2014.11.18 Lk 19:01-10

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Lk 19:01-10

Mozdulni

Zákeus történetében felfedezhetjük az Istennel való találkozást, az Istennel való találkozásunk történetét. Zákeus szerette volna látni és megismerni Jézust, azt a Jézust, akit még soha sem látott, akiről csak hallott. Jézus megérkezik Jerikóba a pálmák és a jó illatok városába, és Zákeus mozgásba jön. Ez a mozgás nem ismer akadályt, nem tart attól, hogy tekintélyén csorba esik, hogy kinevetik a gazdag embert, aki fára mászik. Zákeus valamit tesz azért, hogy láthassa Jézust. Az akarat bármilyen kis rezdülése, amely Istenre irányul, megérinti az Isten szívét. Nemcsak Zákeus fára mászása, de minden imára kulcsolt kéz is megérinti Isten szívét.

Kell

Jézus számára egyetlen „kell”, egyetlen szükségszerűség létezik, Mennyei Atyja akarata. Minden kapcsolatnak, ami az ember és az Isten között létrejön, Isten a kezdeményezője. Az Atya vonzásának engedett Zákeus, amikor felmászott a vadfügefára, az Atya vonzása gyűjtött össze bennünket is, akik eljöttünk Jézushoz. Mennyei Atyánk üdvözítő akaratának enged Jézus, amikor Zákeust és bennünket is magához hív és így szól hozzánk: „Ma a te házadban kell megszállnom.”

Üdvösség

Jézust megszólják; „Bűnös embernél száll meg”. Jézus azért jött, hogy elvegye, hogy megsemmisítse a bűnt, hogy lerombolja a válaszfalat az ember és az Isten között, hogy megszüntesse az ember elszigeteltségét, azt a fajta elszigeteltséget, amely elválaszt Istentől, igazi önmagunktól, a másik embertől, mindenkitől, és amely végül-is pokollá teszi az ember életét. Jézus közelében Zákeus megízleli közvetlen kapcsolatát az irgalmas Istennel, az Istentől megszólítottak nagy családjában ismeri fel magát. Isten megszólította Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, üdvözítő akaratát az ő Fiában kiterjeszti minden emberre. Jézus, megszólította Zákeust, bennünket is megszólít.

Megtérés

Zákeus élete korábban a pénz körül forgott, most, hogy az Isten és az ember felülmúlhatatlan kapcsolatát; Jézust befogadta a házába, befogadta az életébe, felszabadult a pénz uralma alól. Egy új rendszerben ismeri fel magát, és elhatározza, hogy szakítva korábbi életvitelével ehhez az új rendhez fog igazodni. Templomunk Jézus háza és a mi házunk is. Jézus közel van. Ha a szívünkben ott él a vágy, látni szeretnénk Jézust, és teszünk is valamit a lehúzó erők ellen úgy, mint Zákeus, Jézus betér a mi hajlékunkba is. Jézussal való találkozásunk, üdvösségünk tapasztalata megtérésre sarkallhat bennünket is. A mi lelkünkben is visszhangozhat Jézus örvendezése: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra!”

2014.11.15 Lk 18:01-08

Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelen imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy, annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén nekem jön és megver.”" Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Lk 18:01-08

Az igazságosságba vetett hit mozgósít

A példázatban szereplő igazságtalan bíró tudja, hogy a valóságban működő erőket nem lehet a törvény adta keretek között tartani. Abból él, hogy a törvényt megszegik. Mivel munkáját nem ellenőrzi senki, csak akkor szolgáltat igazságot, ha haszna van belőle. A bíró megütését bizonyára tiltotta a törvény, de a bíró az özvegyasszony esetében nem bízik a törvény erejében. Nem azért szolgáltat igazságot, mert kap valamit, hanem azért, hogy ne kapjon valamit. A büntetés bizony sokszor hatékonyabb eszköz a gyermekek nevelésében, mint a jutalmazás. A kényelmetlen helyzet, az özvegyasszony kitartó zaklatása végül is elérte célját. Látszólag mindig ugyanazt az utat teszi meg, ugyanazt a panaszt adja elő, mégis közelebb kerül az igazságszolgáltatáshoz.

Élő hit

Jézus, amikor az imádságra buzdít, nem Mózest, nem a prófétákat, nem a szent iratokat idézi, hanem az igazságtalan bírót. Ha egy igazságtalan bíró az igazságot képviselő, kitartó akaratnak kénytelen engedni, akkor a mi irgalmas és igazságos Mennyei Atyánkhoz határtalan bizalommal fordulhatunk. Megadja nekünk mindazt, ami boldogulásunkhoz szükséges. Aki nem hisz az sehol sem tapasztalja az Istent, aki hisz az mindenben az Istent látja. Jézusban a menny és a föld, a szent és a profán nem különül el egymástól, egyszerre Isten és ember. Az Isten Jézusban az egész világot megváltotta és megszentelte. Jézusban mégis felmerül a kérdés, ha az Emberfia eljön, talál e hitet a földön. Hitet bizonyára talál, hiszen az egyház fennmarad az idők végezetéig, és a megkeresztelt emberek a hit eltörölhetetlen karakterét; jelét viselni fogják a lelkükön. Jézus számára az a kérdés, hogy ez a hit, mozgásban lesz- e. Élő hitet talál, vagy pedig csak holt hitet. Szent Jakab apostol már az első keresztényeket figyelmeztette a hit cselekedetek nélkül halott..

Éltetett hit

Isten az, aki a hitet adja, aki képes növelni bennünk, de hitünket nekünk kell éltetnünk, nekünk kell akaratunkkal és cselekedeteinkkel éltben tartanunk. Az akaratunkat nekünk kell működtetni, nekünk kell mozdulni, ezt helyettünk nem teheti meg senki. A tíz leprásnak a gyógyulásért a templom felé kellett haladnia. A szír Naámánnak meg kellet fürdenie a Jordánban, hogy megtisztuljon, az özvegyasszonynak az igazságtalan bíró nyakára kell járnia, hogy igazságot szolgáltasson neki. Nekünk szüntelenül imádkoznunk kell, szüntelenül mozgásban kell lennünk az Isten felé. Embernek lenni szüntelen növekedést, fejlődést jelent; egészen az Isten, boldogító színelátásáig.

Hitünk gyümölcse

Az imádságban a figyelmünk, az akaratunk Istenre irányul, ez az irányultság életerővel tölti meg hitünket, és ez az erő Isten felé mozdítja lelkünket. Kimozdultunk otthonról. Az a mozdulat, ahogy a templomot megközelítettük imádság volt. Életerőt öntött hitünkbe, képessé tett arra, hogy az Isten jóságát, irgalmas és megbocsátó szeretetét befogadjuk, hogy találkozzunk vele, hogy közelebb kerüljünk hozzá, egyre közelebb az Istenhez, Krisztus a mi Urunk által.

2014.11.11 Lk 17:05-10

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben engedelmeskedni fog nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.”Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük." Lk 17:05-10

Botrány

Az evangéliumi szakaszt megelőzően, Jézus, tanítást ad apostolainak arról, hogy lehetetlen dolog az, hogy botránkozások ne legyenek, de jaj annak, aki által esnek, jobb annak, hogy malomkövet vessenek a nyakába, és a tengerbe vessék, minthogy egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Az apostolok ezután kérik Jézust. Növeld a hitünket. Hitünk képes arra, hogy megmotiválja gondolkodásunkat, szavainkat és tetteinket, de ha ez nem így van, akkor bizony botránnyá válunk a világban. Ha hitünk és tetteink között az összhang nincs meg, forrásaivá válhatunk még az istenkáromlásnak is. Erre a disszonanciára utal Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelében; „Az Istennek a neve miattatok, káromoltatik a pogányok között.”

Hangsúlyeltolódás

A tudomány világában élesen elkülönül a tudós személye a tudománytól. A tudós világot nem érdekli, hogy Albert Einstein hány feleséget fogyasztott el, csak kutatásainak eredménye az érdekes. Találkozhatunk ilyen hangsúlyeltolódással, Jézussal kapcsolatban is: Az a fontos, hogy mit tanított Jézus, ezzel szemben; az hogy hogyan élt mit tett, és végül az a szerencsétlenség, ami vele történt teljesen lényegtelen. Protestáns testvéreink imaházaiban a szószék központi helyen van, a hangsúly a tanításon van. Nálunk hangsúly a helyén maradt, a középpontban az oltár van, a mi Istentiszteletünkben az a hangsúlyos, amit Jézus tesz. A hit nem más, mint az ember elfogadó válasza Isten szeretetére, végül is bizalom. Jézus apostolai kérésére tanítást ad a hitről, és ebben a tanításban szelíd kritika alá vonja apostolai hitét. " Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag."

Isten ajándéka

A hit önfeláldozó hősies elfogadására Pünkösdkor a Szentlélek Isten képesítette az apostolokat. A hitet megszerezni, kiérdemelni nem lehet, nem jutalom, a hit a Szentlélek Isten ajándéka, amelyet csak kérni, illetve elfogadni lehet, és mivel szabadok vagyunk, vissza lehet utasítani. Akik bizalommal közeledtek Jézushoz isteni, gyógyító energiákat szabadítottak fel, és ahol nem hittek benne ott Jézus nem tudott csodát tenni. Jézus az, aki gyógyít, mégis gyakran azt mondja a te hited megmentett, meggyógyított téged. Az Úr Jézusba vetett bizalom az, ami engedi működni Jézust!

Kapcsolat Istennel

Kezünk hozzánk tartozik, mert nekünk engedelmeskedik, parancsainkat végrehajtja, és ezért nem vár, de nem is kap elismerést, köszönetet. Kezünk élete abban van, hogy elő kapcsolatban van velünk. A keresztény élet jutalma abban van, hogy szolgálhat az Úrnak, eleven kapcsolatban lehet vele, mint ahogy a szőlővesszőnek eleven kapcsolata van a szőlőtőkével. Növeld Jézus a mi hitünket, hogy egyre inkább birtokba tudd venni az életünket, hogy képesek legyünk szolgálni, hogy a te akaratod működjön bennünk és általunk is.

2014.11.07 Lk 16:01-13

Abban az időben Jézus ezt példabeszédet mondta tanítványainak: Egy gazdag ember előtt bevádolták az intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább az intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értékeket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Lk 16:01-13

Értékeink mozgósítanak

Meglepő lehetett, hogy Jézus, hallgatósága elé egy hűtlen intézőt, egy tolvajt állít, hogy tanuljanak tőle. Mit lehet tanulni egy tolvajtól? Az Úr nyilván nem azért dicséri, hogy még utoljára jól meglopta gazdáját. Jézus nem arra bíztat bennünket, hogy lopjunk, csaljunk és hazudjunk. Ennek a világnak a fiai azonban, valamit sokkal jobban csinálnak, mint a világosság fiai. Hűségesebben szolgálják a pénzt, mint sok hívő ember az Istent. Több áldozatot hoznak a pénzért, mint sok hívő ember az Istenért. A vagyon megszerzése és megtartása felfokozza éberségüket, jobban, mint sok hívő ember éberségét az örök javak megszerzése és megtartása, és éppen ezért eszesebbek, találékonyabbak, amikor szorult helyzetbe kerülnek.

Értékeink találékonnyá tesznek

Az Úr, a hűtlen intéző okosságát dicséri, hogy képes rövid idő alatt felmérni a helyzetét, a lehetőségeit, és képes céljának megfelel jó döntést hozni. A pénz szeretetéből gyakran törvénytelenségek fakadnak, Isten szeretete is a törvények felett áll. Jézus bemutatta, elénk élte; nincs az a szabály, nincs az a törvény, amelyet szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni! Szabad teret adhatunk szeretetünkből fakadó találékonyságunknak. Szent Ágostonnak sikerült a keresztény etikát egyetlen mondatba sűrítenie: ”Szeress; és tedd azt, amit csak akarsz!”

Akik értékeiket nagyobb értékre cserélték

Szent Máté apostol, a mammont szolgálta, vámszedő volt, de amikor meghallotta Jézus hívását, otthagyta a pénzt, és egész szívvel követte Jézust. Nagypéntek után nem tudunk róla, hogy szent Máté visszatért volna eredeti foglalkozásához úgy, mint a többi apostol. Vö. Jn 21:3 Zákeusnak is a pénz körül forgott az élete, sok embert becsapott, de amikor Jézus betért házába átalakult. Nyitottá vált a feltétlen értékre. Megváltozott az ébersége, figyelme, gondolkodása. Nemcsak a vagyon szeretete, az Isten iránti szeretet is, rendkívül találékonnyá tud tenni, jó döntési pozícióba tud hozni. Vö. Lk 19:8

Értékeink alakítanak rajtunk

A mi életünk is át tud alakulni Jézus közelében. Amik vagyunk, amivel rendelkezünk, Teremtőnktől van, neki tartozunk elszámolással. Az Ő előre meghatározott jóságos terve, hogy Krisztusban, mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Már most mozgósíthat bennünket a mennyeiekben való gazdagodás, bekapcsolódhatunk a szeretet egyesítő hatalmába, egyre inkább hasonlíthatunk Jézusra, Krisztus a mi Urunk által. Vö. Ef 1:11

2014.11.06 Lk 15:01-11

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük”. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait és azt mondja nekik: „Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat! Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” Lk 15:01-11

Az Isten szíve

Tanult, tiszta, jólöltözött emberek társaságában jól érezzük magunkat, szívesen elkerüljük a piszkos, csúnya beszédű, részeges, kötekedő embereket. Jézust gyakran látják rossz társaságban, bűnösök, betegek között. Nem értik, hogy a szentek szentje, mit keres a fertőben. Ennek az értetlenségnek legfőbb oka az, hogy mi emberek személyválogatóak vagyunk, az Isten pedig nem személyválogató, Jézus sem személyválogató. Az értetleneket Jézus példabeszédekkel próbálja meggyőzni. Ezek a jézusi példabeszédek megismertetnek bennünket az Isten jóságával, az Isten szívével.

Krisztus misztériuma

Aki szeret, az tud a szeretet egyesítő hatalmáról. Ami szeretteinkkel történik az valahol velünk is történik, hiszen szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk a mi bánatunk is. Az Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni a világban, hogy közben ne tekintenénk Teremtőnkre, aki szereti az ő teremtett világát. Bármit teszünk, vagy nem teszünk, azt Jézusnak tesszük, vagy nem tesszük. Krisztus titkát, misztériumát Szent Pál apostolnak kinyilatkoztatta az Istent, ezek szerint: A mi Mennyei Atyánk, Urunk Jézus Krisztus Atyja tudtunkra adta akaratának titkát, misztériumát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami van a mennyben és a földön.

Ha elveszünk

Jézusban az örökkévalóság érinti meg emberségünket az az örökkévalóság, ahol Krisztusban egyek vagyunk. Jézus úgy tekint ránk, mintha önmagára tekintene. A szeretet tekintete önmagát keresi a tőle különbözőben. A szeretet keresi magát a tőle egészen másban, és ha megtalálja felujjong mit Ádám, test a testemből, csont a csontomból. Az Isten keres bennünket, ha nem akarunk elveszni, de elveszünk, mint az eltévedt bárány. Isten keres bennünket, ha elveszünk és közömbös számunkra, hogy kinek a tulajdona vagyunk, ha olyanok vagyunk, mint az elveszett drahma. Ha így veszünk el, keres bennünket a mi Mennyei Atyánk, nem úgy keres bennünket, hogy vagy megtalál, vagy pedig nem talál meg, hanem addig keres, míg meg nem talál. És elveszhetünk úgy is, hogy Mennyei Atyánk nem keres bennünket, elveszhetünk úgy is, mint a tékozló fiú. Isten nem keres bennünket, ha szabad akaratunkból hátat fordítunk neki, mint az elveszett fiú, mert tiszteletben tartja szabad akaratunkból fakadó döntésünket. Nem keres bennünket, de haza vár, lesi a látóhatárt, és ha felbukkan imbolygó, lerongyolódott alakunk, akkor elénk szalad és a nyakunkba borul.

Megtalál

Az Úr Jézus a mi emberlétünk értelme és célja. A bűn nem más, mint céltévesztés, eltévelyedés, a bűnben el vagyunk veszve. A bűnben Isten jogos tulajdona nincs a helyén, el van veszve. Ha találkozunk Jézussal, ha megtalál bennünket Jézus, akkor a helyünkre kerülhetünk. Értelmessé és céltudatossá válik az életünk. Ennek nemcsak Jézus a mi jó pásztorunk örül, nemcsak a mi örömünk. Ez az öröm túláradó öröm, felhat a Menyországba és megörvendezteti Isten angyalait is.

2014.10.25 Lk 13:01-09

Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és megölte őket, bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Aztán egy példabeszédet mondott. Egy embernek fügefa volt szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még egy az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod. Lk 13:01-09

Térjetek meg

A görög szentírás metanoia szava, a gondolkozás megváltoztatására utal. Ezt a szót fordították úgy is, hogy térjetek meg, de úgy is, ahogy most is hallhattuk, tartsatok bűnbánatot. A gondolkozás megváltoztatását kapcsolatba lehet hozni a bűnbánattal is, de míg a bűnbánatra való felszólításban; a mi tetteink a hangsúlyosak, addig a megtérésre való felszólításban; az a hangsúlyos, akihez megtérünk, aki hív, az a hangsúlyos, amit Isten tesz. Megtérésünkben Istentől megszólítottak vagyunk. Mennyei Atyánktól motivált gondolkozásunk, nyithatja meg fülünket Jézus tanítására, a Szentlélek sugallatára! Vö. Jn 6:44a, Róm 10:17, Jel 3:6

Meg lehet térni

A megtérést, mint lehetőséget, Jézus hallgatói elé tárja. Közel van hozzátok az Isten Országa, az Isten Uralma. Most térjetek meg, amíg Atyám vonzása jelen van, mert „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya” Jn 6:44a Térjetek meg hozzám, bízzatok bennem, különben mindannyian elvesztek! Mennyi Atyánk nemcsak vonz, ösztökél is bennünket a fordulatra! Saullal együtt mi is, felhagyhatunk az ösztöke elleni rugdalózással, engedhetünk az isteni vonzásnak, megtérhetünk Jézushoz! Vö. ApCsel 26:14 „Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is.”  Ef 2:3-5

Holtak

Jézus hallgatói egy szomorú esemény hírét közlik Jézussal, bizonyára hallani akarják, hogy ehhez a szörnyűséghez, mit szól Jézus. Jézus nem lát lényeges különbséget a szerencsétlenül járt emberek és a hallgatósága sorsa között. „Ha nem tértek meg, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan!” Meglepő, amikor Jézus az élőkről, úgy beszél, mint halottakról. Jézust egyik tanítványa kérte ”Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!" Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" Mt 8:21-22 Keresztünket felvéve követni Jézust ez az Élet, és Jézus nélkül minden más csak a halál lehet. Jézus a Mennyből leveleket diktál a kisázsiai egyházaknak, a szárdeszi egyháznak üzeni: „Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.” Jel 3:1

Élők

A látszat az, hogy az élők közül időnként meghal valaki, a valóság ezzel szemben az, hogy a holtak közül időnként életre kel valaki, megtér valaki Jézushoz. Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, ámde nem maradhatunk meg olyannak, amilyenek vagyunk. A terméketlen fügefa sorsával arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy megtérésünk gyümölcseit teremjünk meg, különben úgy tekint ránk is, mint a szárdeszi keresztényekre! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy Isten gondviselő szeretetének a tárgyai vagyunk. Isten szeretetének az a célja, hogy az ő szeretetének helye legyen bennünk, hogy félreálljunk az ő útjából, hogy helyet adjunk neki az életünkben, hogy megteremjük emberszeretetének gyümölcseit, az ő dicsőségére!

2014.10.21 Lk 12:32-48

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát. Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia. Péter megkérdezte: Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek? Az Úr így válaszolt: Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak. 12:32-48

Felmerülő kérdéseink

Az evangéliumi szakaszt megelőzően Jézus megkapó képekkel érzékelteti, hogy nem érdemes aggódni. Jézus azt mondja; semmiért se aggódjunk, bízzunk a Gondviselő Istenben, keressük az ő Országát, az evilági szükséges javakat pedig ráadásul megkapjuk hozzá. Akár aggódunk akár nem, minden úgy történik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Keressétek az Isten Országát, ez a felszólítás még zavarba ejtőbb, mint az aggodalom nélküli életre való felszólítás. Mindjárt három kérdés is felmerül, mit kell keresnem, hol kell keresnem, és hogyan kell keresnem? Ez az evangéliumi szakasz, eligazíthat bennünket.

Mit kell keresnem

Nemcsak fizikai tartózkodási helyünk van. Mindannyiunknak van egy láthatatlan tartózkodási helye. Ezt a láthatatlan tartózkodási helyet Jézus így határozza meg: „Ahol a kincsetek, ott van a szívetek.” Nemcsak fizikai tartózkodási helyünket tudjuk változtatni. Értékeinkkel együtt süllyedhetünk, vagy emelkedhetünk. Jézus közli velünk, hogyan helyezhetjük kincsünkkel együtt szívünket is az örökkévalóságba, hogyan lehet kihelyezett stabilitása az életüknek. Milyen lesz az, amikor távoznom kell ebből a földi életből? Akinek ilyen kihelyezett stabilitása van az Isten Országában, azt a halál, nem tudja kirabolni, nem tudja mindenéből kivetkőztetni.

Hol kell keresnem

Ahol a kincsed ott van a szíved. Értékeink bezárhatnak a föld erőterébe, de ki is szabadíthatnak a föld vonzásából, attól függően, hogy hol vannak. Legnagyobb kincsünk az életünk. Ezt a kincset megtarthatjuk magunknak, vagy elajándékozhatjuk. Istent megtalálni, megismerni önmagunk odaajándékozásával lehet. Istennek ajándékoztuk magunkat, ha úgy élünk, mint akiknek Uruk van a Mennyben, akit várni lehet és kell, aki egészen biztosan eljön. Urunk van, ez azt jelenti, hogy egy tőlünk független akarat van felettünk, akarat, amelyhez feltétlenül igazodunk, kapcsolatot teremtve a Menny és a föld között.

Hogyan kell keresnem

Virrasszatok és imádkozzatok. Szüntelen imádkozzatok. Krisztus Urunk vissza- visszatérő figyelmeztetései ezek az evangéliumokban. Az értékeink megmutatkozási helye odafigyelésünkben, éberségünkben van. Éberségünk tanúsítja, igazolja értékeinket, hogy azok valóban léteznek a számunkra. Édesanyák csecsemőjük gyenge nyöszörgésére a legmélyebb álmukból képesek felébredni. Éberek, mert szeretnek, és mivel szeretnek azért éberek. Ahol a kincsük, ott van a szívük. Jézus az evangéliumban, kétszer is boldognak hirdeti a szolgákat, akik Urukra éberen várnak. Urunk megjelenésének időpontját nem ismerjük, mint ahogy halálunk időpontját sem ismerjük. A helyes éberség a szeretet ébersége, erre a bizonytalan időpontra és ugyanakkor nagyon biztos találkozásra irányul. A szeretet ugyanúgy, mint az éberség virraszt. A szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt. A szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség.

2014.10.20 Lk 12:13-21

Abban az időben: Amikor Jézus tanított, valaki megszólította a sokaságból: "Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget." Ő így válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék." Lk 12:13-21

Ami fönt van, azt keressétek

Az esztergomi bazilika Dunára néző homlokzatán is olvashatjuk szent Pál apostol buzdítását; „QUAE SURSUM SUNT QUAERITE” Ami fönt van, azt keressétek! Az Apostol buzdítása arról tanúskodik, hogy az a fenti világ tőlünk nem teljesen idegen világ, hogy ott nekünk keresni valónk van. Ahol keresgélünk; ott jelen kell lennünk, ott valamilyen jelenlétünknek lennie kell. A lenti világról a prédikátor Salamon királytól azt hallhattuk, hogy minden hiábavalóság és a lélek gyötrelme Vö. Pred 1:1-23 Szent Pál apostol, a fenti világról tanúskodik, amelyben örök értékek vannak, amelyek képesek bennünket Istenben gazdagítani. Vö. Kol 5:1-11

Mire jó nekem

A mai evangélium, nem arról szól, hogy hogyan gazdagodhatunk Istenben, sokkal inkább szól arról, hogy hogyan, nem gazdagodhatunk Istenben. Ebből a sötét háttérből, a sötétség ellentéteként ragyog fel ma az evangélium. Miközben Jézus tanít, valaki veszi magának a merészséget, hogy szavaiba vágjon. Az elvakult kereskedő-szellem, úgy mérlegeli, Jézus nagyságát és tekintélyét is, mint bármi mást: Mire jó nekem ez a Jézus? A „mire jó nekem” kérdés önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Attól válik rosszá, ha valaki önmagát a piramis csúcsán tudja, és mindent önmagához mér, és attól válik jóvá, ha valaki felismeri; az, az igazán a jó nekem, ha tudom azt, hogy én mire vagyok jó, hogy mire vagyok jó az Istennek.

Esztelen életvitel

Emberi méltóságunk, hogy nemcsak élünk, hanem lehet életvitelünk is, irányíthatjuk az életünket, lehetnek céljaink. Ennek a példázatbeli gazdag embernek, teljesülnek evilági vágyai, ez nemcsak az ő magánügye, az ő életvitelének társadalmi vetülete is van. Legtöbben az ő életútját követjük, vagy szeretnénk követni. Vagyonosak akarunk lenni, pihenni akarunk, enni, inni akarunk, élvezni akarjuk az életet. A fogyasztói társadalmat az emberek szerzési ösztöne élteti. Az emberiség kisebbik része pocsékol, a nagyobbik része pedig szeretne pocsékolni. Ebből a feszültségből irigység fakad, fegyverkezés fakad, háborúk fakadnak, ebből a feszültségből pusztulás fakad. Ezt a szerzéstől motivált életvitelt Isten esztelennek ítéli. „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?”

Szerezni vagy lenni

Alapvetően nem attól függ az életünk, hogy mink van, hanem attól függ az életünk, hogy kik vagyunk. Szerezni, vagy pedig lenni, és egyre többé lenni? Ez itt a kérdés! Alapvetően szerzéstől motiváltak vagyunk, vagy pedig alapvetően a lenni, motivál bennünket? Riasztóan sokszor győz, a szerezni kapzsisága, a lenni gazdagsága felett. A lenni gazdagságát mi emberek a szerelemben akarjuk megélni, csakhogy a szerelem nem tartalmazza igazságát. A szerelmesek tökéletesen egyesülni akarnak, de egységük igazsága csak rajtuk kívül, csak a gyermekükben valósulhat meg. Ezzel szemben, az Istenszeretet tartalmazza igazságát. Jézus; az ember és az Isten felülmúlhatatlan egysége. Ha Isten felemelő szeretete visszhangra talál szívünkben, ha hitünkkel, bizalmunkkal mi is átöleljük az Istent, akkor Istenben gazdagodunk, akkor rátalálunk igazi önmagunkra a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!

2014.10.19 Mt 22:15-22

Abban az időben: A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat, és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: Miért kísértetek, ti képmutatók? Mutassátok csak meg az adópénzt! Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: Kinek a képe és a felirata ez? Azok azt felelték: A császáré. Erre ő így szólt hozzájuk: Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. Mt 22:15-22

Döntöttek Jézus ellen

A zsidó nép, vallási vezetői, a főpapok és írástudók találkoztak Jézussal, beszélgettek vele, megismerték, megértették és döntöttek; Jézus ellen. A találkozás eredménye az lett, hogy Jézust ellenségnek tekintették, ellenségnek, akit lehetetlenné kell tenni, akit meg kell semmisíteni.

A provokatív kérdés előterjesztői

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?” Ezzel a finoman és ravaszul szőtt kérdéssel küldik a farizeusok tanítványaikat Jézushoz, miközben ők maguk háttérben maradnak. A kérdés előterjesztői, tanítványok, akik még tanulnak, ifjak, akikről feltételezni lehet az igazságért való lelkesedést, az őszinte kérdésfeltevést. Ezek az ifjak dicsérő szavakat intéznek Jézushoz. Tudjuk nem vagy tekintettel az emberek személyére, csak az igazságra. Remélik ezek után Jézus nem lesz tekintettel a császár személyére sem. Remélik, hogy a gallileai, segítségükre lesz abban, hogy lehetetlenné tegyék, vagy megölethessék.

A császár képe

Nem szeretünk adót fizetni, különösen nem egy elnyomó, idegen hatalomnak. Ha Jézus nemmel válaszol a nép lelkesen mellé áll. Fel lehet jelenteni őt a római helytartónál; lázítja a népet a császár ellen. Ebben az esetben, nem kétséges, Jézusra a legszigorúbb ítélet vár. Ha igennel válaszol, rá lehet sütni, hogy hazaáruló, kiszolgálója az idegen hatalomnak, lehetetlenné lehet tenni honfitársai előtt. Az ifjak nem tudják megtéveszteni Jézust. Az Úr átlát rajtuk, leleplezi kísértői gonosz szándékát, de azért válaszol. Az adófizetés lényeges szereplője az adópénz. A vallásos zsidók nem szívesen hordtak maguknál dénárt. A zsidó állampénzt jobban szerették. Mutassatok egy adópénzt. Ez a kérés zavarba ejtő lehetett végül is előkerült egy. Jézus mielőtt válaszolna, kérdez: „Kié ez a kép és ez a felírás?” A válasz magától értetődő, mindenki által látott és tudott: „A császáré.” Mindenkinek meg kell adni azt, ami jár neki. Ezt az erkölcsi alapelvet még Jézus ellenségei is elismerték. Ez alól még a császár sem kivétel; neki is meg kell adni azt, ami jár neki. Tökéletes választ adott volna Jézus a kérdésre, ha csak annyit mond; adjátok meg a császárnak, ami a császáré. Jézus tovább megy. A kérdés kapcsán rámutat Istenre; a világ teremtőjére, fenntartójára a mindenség tulajdonosára. Nem az a nagy kérdés, hogy megadjátok a császárnak, ami neki jár, a nagy kérdés az, hogy megadjátok-e az Istennek azt, ami az Istennek jár.

Az Isten képe

A Tórát ismerő hallgatóság tudja, Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ahogy az adópénz a császár képével a császáré, az Isten képét hordozó ember az Istené. Egész emberségünkkel tartozunk Istennek. Ezt az Isten számára rendelt kincset, az életünket, megtarthatjuk magunknak, de tudnunk kell, Jézus mindannyiunknak hirdeti: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti!” A keresztség szentségében megadjuk az Istennek azt, ami az Istené. A keresztség szentsége Isten tulajdonává teszi egész emberségünket. Az Isten szentsége, szentté teszi az ő tulajdonát. Szent Pál apostol minden megkeresztelt embert szentnek tekintett. Védelmet, menedéket és minden értelmet meghaladó vigasztalást meríthetünk keresztségünkből. Elmondhatjuk Szent Pál apostollal: Akár élek, akár meghalok, nem a magamé, hanem az Úré vagyok.

2014.10.18 Lk 10:01-09

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! Lk 10:01-09

Családmisszió

A zsidó hagyomány szerint legalább 10 férfinak jelen kell lenni a zsinagógában azért, hogy imádkozhassanak, ha nincs ki a minnyan, ha nincs 10 férfi, akkor nem imádkozhatnak. Napjainkban is előfordul, hogy hithű zsidók, nem zsidó vallású férfiaknak, szegény nyugdíjasoknak fizetnek azért, hogy legyenek jelen imaóráikon, hogy imádkozni tudjanak. Meglepő lehet, hogy Jézus nem a települések zsinagógáiba küldi tanítványait, ahol naponta összegyűlnek imádkozni a hithű zsidók, hanem egy családi hajlékot jelöl meg az Isten uralmának, az Isten Országának a meghirdetésére.

A békesség fiai

Nemcsak Jézusnak, Pálnak és Barnabásnak is tapasztalnia kellett azt, hogy a vallásos emberek nem fogékonyak az Igazság szeretetére. Jézus nem a zsinagógákba a vallásos emberekhez küldi tanítványait, hanem a békesség fiaihoz. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességetek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Ha az Úr Jézustól kapott békességünk visszautasításra talál, akkor az ő békessége nem vált ellenkező előjelre, nem fakaszt haragot bennünk, hanem visszaszáll ránk.

Missziós sikerek

A tanítványok nincstelenül, abban a reménykedve, hogy befogadják őket, hogy sikerül szállást és élelmet kapniuk, ismeretlen településeket keresnek fel, ismeretlen embereket szólítanak meg. Lelkesíti a tanítványokat, ha befogadják őket, ha sikerül úrrá lenniük az embereket megnyomorító, az Isten képét eltorzító hatalmak felett. Amikor visszatérnek; örömmel újságolják Jézusnak, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. A tanítványok örömét, lelkesedését Jézus, nem lehűti, amikor azt mondja nekik: „Ne ennek örüljetek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a Mennyben, hogy ott vagytok az Isten szívében.” Jézus az ő tanítványainak a lelkesedését nem lehűti, hanem magasabb összefüggésbe helyezi.

Az igazi öröm

Az igazi öröm, a csúcs öröm, abból fakad, hogy szeret bennünket az Isten, hogy ott vagyunk az Isten szívében. Ha ott vagyunk az Isten szívében, nemcsak örömeink kerülnek az őket megillető helyre, válnak viszonylagossá, hanem megpróbáltatásaink, szenvedéseink is viszonylagossá válnak. „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetőek az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” Vö. Róm 8:18 Gondjaink, problémáink és veszteségeink is veszítenek jelentőségükből, ha ott tudjuk magunkat az Isten szívében.

2014.10.09 Lk 11:01-13

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte az imádságát. Ekkor egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe." Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." Lk 11:01-13

Ne zavarj engem!

Jézus különös képekben beszél az Istenről is és az imádságról is. Itt Istent, ahhoz a baráthoz hasonlítja, aki éjnek idején kiszól az őt felzörgető barátjához: „Ne zavarj engem!” Egy másik példázatban Jézus, Istent egy igazságtalan bíróhoz hasonlítja, aki Istent nem ismer, embert nem becsül, de addig jár a nyakára egy özvegyasszony, annyira, a terhére van, hogy végül, mégis csak igazságot szolgáltat neki. Jelen esetben egy késői órában, váratlanul érkező barát mozdított ki valakit a nyugalmából. Ez a nyugalmában megzavart ember zavarja fel a barátját, hogy kenyeret kérjen tőle.

Aki imádkozni tud

Ebből a példabeszédből nemcsak azt tudhatjuk meg Jézustól, hogy érdemes állhatatosan imádkoznunk, azt is megtudhatjuk, hogy ki az, aki jól imádkozik, ki az, aki tud imádkozni. Ebből a példabeszédből kiderül, hogy az az ember tud imádkozni, akit ki lehet mozdítani a nyugalmából, akit meg lehet zavarni. A mi emberi alapállásunk az, hogy „Ne zavarj engem!” Ez az első válaszunk, ha ki akarnak mozdítani bennünket, megszokott életvitelünkből. Nézem a tévét, csöng a telefon, nem veszem fel. Az első reakcióm az, hogy ne zavarj engem, mért pont most hív, tudhatná, hogy krimi megy a tévében, nem veszem fel. De megtörténhet, hogy azért, mégis csak felveszem azt a telefont.

Amikor vizsgázunk

Ez a tiltakozás, hogy ne zavarj engem, nemcsak ilyen hétköznapi dolgokban jelentkezik. Feljebb, feljebb emelkedik, a szellemiekben is jelentkezik az ember és az Isten kapcsolatában is jelentkezik. „Ne zavarj engem!” A döntő kérdés az, hogy megmaradunk ennél a spontán jelentkező, tiltakozásunknál, vagy pedig legyőzzük az ellenállásunkat. Amikor váratlanul embertestvérünk kérésével megkeres bennünket, akkor vizsgázunk, akkor kiderül az, hogy milyen gyermekei vagyunk a mi Mennyei Atyánknak, kiderül az is, hogy tudunk e imádkozni. Akinek az a végső válasza, hogy ne zavarj engem, az nem tudhat imádkozni. Isten olyan játékba nem megy bele, hogy mi a kéréseinkkel megzavarhatjuk őt, de bennünket az égvilágon senki és semmi sem zavarhat meg.

Felhatalmazásunk

Istentiszteleten veszünk részt, Isten szól hozzánk. A döntő kérdés az, hogy Isten a mi korábbi álláspontunkról ki tud e mozdítani, meg tud e változtatni bennünket, tudja e gyakorolni az uralmát azok felett, akik kérik őt, jöjjön el a te Országod. Ábrahámot Isten meg tudta szólítani, ki tudta mozdítani. Ábrahám Isten hívására elhagyta lakóhelyét, kényelmes városi otthonát, vállalta, a vándorló, sátorlakó életformát. Ábrahámot meg tudta szólítani Isten. És ha Isten megszólította őt, akkor ő is megszólítja az Istent. Mindig az Isten kezdi. Amennyiben engedjük Istennek, hogy megzavarjon bennünket, hogy beleszóljon az életünkbe, annyiban felhatalmazásunk van arra is, hogy imádkozzunk, hogy Istentől kérjünk, hogy Istennél keressünk, hogy Istennél zörgessünk.

2014.10.06  Lk 10:25-37

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök élete?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”  Jézus történettel felet a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele”. Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél.” Lk 10:25-37

Mit tegyek

Egy tanult ember, egy teológus próbára akarja tenni Jézust. Próbára tenni; ugyanaz a görög peiradzo ige szerepel itt is, mint amikor a sátán megkísérti Jézust. „Mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus rendkívül szűkszavú, szinte elutasító. A kérdés nem őszinte, nem az igazságra irányul, hanem arra, hogy Jézust próbára tegye. Jézus elhárítja magától a választ, ellenkérdést tesz fel. Mi van a törvényben, hogyan olvasod? Az írástudó a Tórából a szeretet, a lélek örök életének törvényét idézi. Jézus helyesli az írástudó válaszát, és cselekvésre buzdítja; Tégy így, és élni fogsz! És itt vége is szakadhatna a párbeszédnek, ha a törvénytudó nem akarná igazolni magát azzal, hogy, nemcsak provokatív jellegű, őszinte kérdése is van ezzel a törvénnyel kapcsolatban.

Amikor a három; egy

Ezzel a törvénnyel kapcsolatban, a mai emberben is merülhetnek fel kérdések, nemcsak az, hogy ki az én felebarátom, hanem az is, hogy kicsoda az Isten, és az is, hogy valójában ki vagyok én? Felmerülhet bennünk a kérdés, a szeretetet meg lehet parancsolni, parancsszóra is lehet szeretni? És ha Istent teljes szívemből, lelkemből, erőmből, elmémből szeretem, akkor semmi sem jut az én szeretetemből a felebarátomnak, magamról nem is beszélve, hiszen minden szeretetemet az Istenre pazaroltam. Ezt az ellentmondást, csak az oldhatja fel, ha ez a három; az Isten, az én felebarátom és én magam a szeretetben nem három, hanem egy.

Szentháromság

A Szentháromság, nemcsak a mennyben van jelen, áthatja a földi valóságot is. Ahogy az Istent szeretetem, ahogy a másik embert szeretetem, ahogy önmagamat szeretetem, ebben a háromban, jelen van a Szentháromságos Egy Isten. Isten, felettünk, és mindenek felett; az Atya. Az Isten bennünk; a Szentlélek, és Isten a másik emberben; a Fiú. Jézus azt állítja, amit a legkisebb atyánkfiával teszünk, vagy nem teszünk, azt vele tesszük, vagy nem tesszük.

Tégy így és élni fogsz!

„De hát, ki az én felebarátom?” Jézus erre a kérdésre nagyon beszédessé válik. Jézus az ő válaszában rávezeti az írástudót arra, hogy nem az a döntő kérdés, hogy ki az én felebarátom, a döntő kérdés az; hogy én kinek vagyok a felebarátja. Ebben a történetben Jézus két fajta gondolkozásmódot ütköztet egymással. Akik otthagyták ezt a szerencsétlenül járt embert így gondolkozhattak. Mi lesz velem, ha segítek rajta? Összepiszkolom magam, tisztátalanná válok, elkések és így tovább, és nem segítettek. Az irgalmas szamaritánusnak is bizonyára volt úti célja, de ő nem úgy gondolkozott, mint a többiek, hogy mi lesz velem, ha segítek rajta, hanem éppen ellenkezőleg, arra gondolt, hogy mi lesz vele, ha én nem segítek rajta, és segített. A szeretet kérdőszava, nem az, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz vele. Jézus az írástudóval együtt bennünket is arra buzdít, hogy legyünk irgalmas szamaritánusok, hogy hasonlóképpen cselekedjünk. Tégy így, és élni fogsz!

2014.09.26 Lk 09:18-24

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: Kinek tartanak engem az emberek? Ők így válaszoltak: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki. Ő tovább kérdezte: Hát ti kinek tartotok engem? Péter válaszolt: Az Isten Fölkentjének. Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki meg elveszíti életét értem, megmenti azt. Lk 09:18-24

Jézus imádkozik

Jézus imádkozik. Tanítványai vele vannak. Láthatják imádkozó Mesterüket, láthatják, ahogy Jézus abba a másik valóságba, az örökkévalóságba, tekint. Jézus azt a valakit szemléli, Aki Van, aki lehetetlen, hogy ne legyen. Jézus meghitt együttlétben van Mennyei Atyjával. Jézus szemléli az ő Mennyei Atyját, és az ő Mennyei Atyja szemléli az ő Fiát, Jézust.

Üdvtörténeti kérdés

Jézus imádságában a teljes valóság jelen van. Jelen van az egész üdvtörténelem, halála feltámadása, az apostolai és az ő egyháza. Jézusban felmerül az őszinte kérdés, kinek tartanak engem az emberek. Ennek a kérdésnek a megválaszolása az üdvtörténelem szempontjából döntő jelentőségű. Ezt a kérdést nem Mennyei Atyjának teszi fel Jézus, az illetékeseket kérdezi meg, az őt körülvevő embereket, a legközelebbi tanítványait.

Kinek tartanak engem az emberek

„Kinek tartanak engem az emberek?” És a tanítványok sorolják, mintha ők nem tartoznának a megkérdezettek köréhez. Jézus nekik szegezi a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszol a többiek nevében is: „Az Isten Fölkentje vagy.” Jézus az Isten Fia, ez a hit, ami Jézus számára döntő jelentőségű, erre a hitre, mint kősziklára fel tudja építeni egyházát. Krisztus misztériumát; Szent Péter misztériuma, teszi jelenvalóvá ebben a világban, az idők végezetéig.

Isten Fiában menedékünk van

Az Isten stabilitása, rendíthetetlensége, határtalansága a mi emberi dimenziókban, bizony labilitásban, megrendülésben, lehatároltságban, esetlegességben ölt testet. Jézus megjövendöli szenvedését és halálát. Jézusnak a halálon is diadalmaskodó, kihelyezett stabilitása van az Istenben. Nekünk is, kihelyezett stabilitásunk lehet az Isten Fiában. Bátran követhetjük Jézust, nem kell visszariadnunk a keresztünktől, mert Isten Fiában menedékünk van.

2014.09.18  Lk 07:36-50

Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő." Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek." A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!" Lk 07:36-50

Jézus szabadítása

A nép vallási vezetői az írástudók és farizeusok Jézus halálos ellenségeivé váltak. Ez az evangéliumi szakasz korábbi időket idéz, amikor még nem éleződött ki az ellentét, a nép nagy tiszteletben álló, kegyes vezetőemberei, és Jézus között. A vallási vezetők, kezdetben a jóakaratú érdeklődés, a vállveregető méltányolás álláspontján álltak, mert valójában nem ismerték Jézust. Voltak azonban kezdettől fogva olyanok is, akik felismerték Jézust és egész szívükkel felé fordultak. Szerették Jézust és ezért megtapasztalták Jézus szabadítását, vagy megtapasztalták Jézus szabadítását és ezért szerették Jézust.

Mert szeretett

Az elengedett adóság, az adósokban szeretetet ébreszt. Ennél az asszonynál pont fordítva van, mert szerette az ő hitelezőjét azért engedte el az adóságát. Jézus azt állítja róla „sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.” A bűnbocsánatból szeretet fakad és fordítva is igaz a szeretetből, bűnbocsánat fakad. Jézust lehet szeretni, azért mert, mert annyi jót tett velünk, és lehet szeretni Jézust önmagáért is, mindenek ellenére is, mint ahogy Isten is, mindenek ellenére is szeret bennünket. Felhozza napját mind jókra, mind gonoszokra, esőt ad mind igazaknak, mid hamisaknak.

Nézeteltérés

Ez a Simon farizeus törvénytudó társaihoz hasonlóan a bűn felől közelítette meg az embert, ezt az asszonyt is a bűnei felől közelítette meg és vetette meg. Jézus nem a bűn felől közelíti meg az embert, hanem fordítva, az ember felől közelíti meg a bűnt. Ez a nézeteltérés, ez az ellentétes szemléletmód az ellentétek kiéleződéséhez vezetett, egészen odáig, hogy Jézus életére törtek. Iriggyé tette a farizeusokat, hogy Jézust sokan szerették, sérelmezték, hogy Jézus nem méltányolta vallásos teljesítményüket, sőt azt mondta nekik, a parázna nők megelőznek benneteket az Isten Országában.

Szeretsz engem?

Jézus nem a bűneink felől közeledik hozzánk sem, nem a bűneinket kéri rajtunk számon, nem veri a bűneinket fejünkhöz, csak ezt az egyet kérdezi, de ezt az egyet megkérdezi tőlünk többször is, szeretsz-e engem? A te hited, a te bizalmad megszabadított téged. Menj békével! Jézus ezekkel a szavakkal bocsátja el ezt az asszonyt, aki nagyon szerette őt. Jézus a szabadító, megszabadít bennünket is, ha együttműködünk szabadító akaratával, ha hitünkkel, bizalmunkkal, szeretetünkkel kapcsolatot keresünk vele úgy, mint ahogy ez az asszony is tette. A zsoltárossal együtt mi is keressük Urunk szabadító tekintetét, valljuk meg Jézusnak: "A te arcodat keresem Uram!"

2014.09.04  Lk 05:01-11

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem fogta el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajókat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 05:01-11

Jézus szavára

Péter és András, János és Jakab halászok, a mélységet ismerő, a mélység vonzásában élő emberek. Bizonytalan egzisztenciák, akik tudják megélhetésük, nemcsak a munkájuktól függ. Megtapasztalták azt, hogy munkájukat időnként nem koronázza siker, megtanultak lemondani munkájuk gyümölcséről; „Egész éjszaka fáradoztunk, és nem fogtunk semmit.” Az evangéliumokban egyedülálló, hogy Jézus szakmába vágó tanácsot ad. A halászásra teljesen alkalmatlan időben így szól Simonhoz; „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálót halfogásra.” Simon Péter, Jézus felszólítására olyat tesz, amit bármelyik társától megtagadott volna. Elfogadja azt, amivel nem ért egyet. Nem értek veled egyet, csodálkozom, hogy olyan ügyekbe avatkozol, amihez nem értesz; „De a Te szavadra kivetem a hálót.”

Péter elfogadja

Péter nem vállalja, csak bizalommal elfogadja Jézus tanácsát. Úgy tűnhet, hogy vállalni valamit az, többet jelent, mint csak elfogadni valamit. A vállalásban nemcsak elfogadás van, a vállalásban az is benne van, hogy amit elfogadok, azt én is akarom, azzal én is egyetértek, vállalom. A vállalás látszólagos többletével szemben, az elfogadásban van az igazi többlet, az igazi érték. Az Isten többet tud kihozni belőlünk annál, mint amire vállalkozni tudunk, mint amire, a magunk erejéből képesnek tartjuk magunkat. Isten a ’többé lenni’ boldogságával akar megajándékozni bennünket. Ami emberlétünket meghaladja, ami meghaladja értelmünket, meghaladja akaratunkat, azt nem tudjuk vállalni, de Jézus szavára, Péterhez hasonlóan, el tudjuk fogadni, meg tudjuk tenni. Jézus tanította, elénk élte, hogy hozzá hasonlóan mi is a feltétlen elfogadás bizalmával forduljunk Mennyei Atyánkhoz. „Legyen meg a Te akaratod. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.”

Uram menj el tőlem

Péterhez hasonlóan mindenek ellenére, még önmagunk ellenére is, bízhatunk Jézusban, megnyilatkozhat előttünk is az Isten dicsősége. Az Istennel, az Isten dicsőségével való találkozás kettős hatást vált ki az emberi lélekből. A szakirodalom, ezt a kettős hatást, két szóval jelzi; fascinosum és tremendum. Elbűvölő kedvesség: fascinosum, és félelem: tremendum. Izajás prófétának és Szent Péter apostolnak hasonló élményben van részük, tapasztalják az Isten dicsőségét, az Isten, a feltétlen érték vonzását, és tapasztalják méltatlanságukat az Istenhez. Izajás próféta így kiált fel; „Jaj nekem, végem van, mert szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Simon Péter Jézus lábához borul és ezekre a szavakra fakad: „Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.”

Emberhalász leszel

Egy halászember számára a hal érték. Ez az érték szervezi és határozza meg az életét. Jézus azt jövendöli Simonnak, hogy mesterséget fog váltani, hogy életvitelében a hal értékét, fel fogja váltani az ember értéke. Ne félj; ezentúl emberhalász leszel! Embereket fogsz a sötét mélységből, az Isten világának világos partjaira húzni. Péter hitét, bizalmát, értelmét és akaratát meghaladó elfogadását Jézus csodálatosan megjutalmazta. Jézus ezzel a csodálatos halfogással hirdeti, hogy aki hisz benne bízik benne, azt az Isten gazdagon, az emberi értelmet és akaratot meghaladó módon megajándékozza. Szem nem látta, fül nem hallotta, az emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.

2014.08.30 Mt 25:14-30

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 25:14-30

Vezérlőelv

Az emberiség történelmében valamikor fordulat következett be. A pénz vezérlőelvvé magasztosult, pedig a pénz amennyire jó szolga, legalább annyira rossz úr. A történészek ennek a logikátlan fordulatnak az okait kutatva eljutottak a reformációig és ezen belül ennek az evangéliumi szakasznak egy fajta protestáns értelmezéséhez.

Kapitalizmus

Vallásos emberek tömegei nem élték fel a vagyonukat, puritán egyszerűségben, önmegtagadó életet éltek. Több vagyont gyűjtöttek, mint amire szükségük volt, mint amit képesek lettek volna felélni. A vagyonuk gyarapodása, miközben nyomorogtak, sejtetni engedte nekik, ennek a példabeszédnek a kapcsán, hogy kiválasztottak, hogy az Isten meg lesz velük elégedve, hogy üdvözülni fognak. Alaposan félreértették Jézust. Jézus példabeszédében az Isten Országáról, az ő uralmáról, a szeretet országáról, a szeretet uralmáról tanít, és ők, a pénz szerelmét, a pénz uralmát, a kapitalizmust valósították meg.

Erőforrásaink

A talentum ebben a példabeszédben erőforrásainkat jelöli, amit a mi Teremtőnktől kaptunk. Sok mindennel rendelkezünk, amit kaptunk, amiről nem tehetünk, amire nem lehetünk büszkék, és ha keveset kaptunk azt sem kell szégyellnünk. A döntő az, hogy felülmúljuk önmagunkat, hogy az Isten ajándékát megsokszorozzuk.

Menj be a te Uradnak örömébe

Az Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon. Talentumainkkal szolgálnunk kell. A szolgálat ereje a szeretetben van. Ezt az erőt Istentől kapjuk, aki maga a szeretet. Miközben szolgálunk, gazdagodunk a szeretetben, egyre inkább hasonlítunk Jézusra, valamit megvalósítunk az ő uralmából, az ő Országából, a szeretet Országából, a szeretet uralmából. Isten szeretete ránk vár, hogy túláradhasson rajtunk. Isten az ő túláradó szeretetét jutalmazza, és ahol az ő szeretete ellenállásba ütközik, ha elakad bennünk az ő szeretetének áramlása, azt trombózisként, ítéletként fogjuk megélni. Gazdagodjunk a szeretetben, hogy sokan legyünk, akikhez így szól a mi Urunk. Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

2014.08.22 Mt 22:34-40

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és az egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.” Mt 22:34-40

Kinyilatkoztatás

Amikor Jézus ellenségei tapasztalják; Jézust politikailag nem lehet kikezdeni. Vallásilag akarják próbára tenni; hátha nem járatos a törvényekben. Az Isten a rosszból is tud jót kihozni, még az erkölcsi rosszból, a bűnből is. Az egyház a húsvéti exultetben áldottnak, szerencsésnek hirdeti a vétket, a bűnt, amely ilyen Megváltót érdemelt ki nekünk. Ha Jézust nem ostromolják provokatív jellegű kérdésekkel, akkor ma szegényebb lenne az evangélium. Jézus legszebb, legigazibb tanításai az Istenről és az emberről, végül is az őt ért támadásokra adott válaszaiból fakadnak. Jézus a mai evangéliumban az őt ért támadásra, két helyről idézi az Ószövetséget. A parancs első része Mózes ötödik könyvében, a második Mózes harmadik könyvében van kinyilatkoztatva, így együtt, és közvetlenül egymás után, Jézustól kinyilatkoztatva többletet hordoznak a parancsok. Az Újszövetségi többlete abban van, hogy kinyilatkoztatja, Jézusban, az Isten Fiában a Szentháromságos egy Istent, azt az Istent, aki maga a Szeretet.

Akit az Isten szeret

A szeretetet csak fogalmilag megragadni nem lehet. A szeretet parancsát, a főparancsot sem lehet, csak fogalmilag, a logika szigorú szabályai szerint megközelíteni. Valaki megkérdezte tőlem; ha Istent teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretem akkor, szeretetemből mi marad a felebarátomnak, magamról nem is beszélve. Aki szeretett valaha, az tud valamit a szeretet egyesítő hatalmáról, az tudja, hogy a két parancs, nemhogy nem zárja ki, egyenesen, feltételezi egymást. Nem lehet az Istent szeretni és gyűlölni a felebarátot, azt a felebarátot, akit az Isten szeret, mert ezzel az Istent megbántom, Isten iránti szeretetemet lehetetlenné teszem.

Nekem is szeretnem kell

Aki szeret, az ismeri Istent. A Szentháromság titka a szeretet misztériuma. Az evangélium a szeretet három, egymástól különböző irányultságára mutat rá. Az Istenre irányuló, a másik emberre irányuló és önmagunkra irányuló szeretetre. Ez a háromirányú, háromdimenziós szeretet, ugyanarra az egyetlen valóságra, a Szeretet Istenére, a Szentháromságos egy Istenre irányul. A Szentháromságot a logika képtelen megragadni, a Szentháromságos egy Istent, aki maga a szeretett egyedül csak a szeretet képes felismerni. A szeretet ismeri a világot teremtő és fenntartó Atya Istent fölöttünk és körülöttünk, a szeretet ismeri a Szentlélek Istent bennünk, hiszen a mi testünk a Szentlélek Isten temploma. És értelmünket meghaladóan a szeretet felismeri a Fiú Istent a másik emberben. Amit akár a legkisebb atyámfiának tettetek, vagy nem tettetek, azt nekem tettétek, vagy nem tettétek, mondja a mi Urunk Jézus. Nem az állítja, olyan mintha nekem tettétek volna, hanem azt: nekem tettétek!

Aki hisz

Nem tudunk úgy körülnézni a világban, hogy közben ne tekintenénk a Szentháromság egy Istenre. Aki hisz mindenütt az Istent tapasztalja, aki nem hisz, az sehol sem tapasztalja Istent. Az Istenből fakadó szeretetnek sokféle irányultsága lehet, de mindegyik irány eredetére, a szeretet forrására mutat vissza, ahonnan fakad, és ahova el akar érkezni. A szeretet parancsát gyakorolva, a szeretet útján járva elérhetjük emberlétünk célját. Már most boldogok lehetünk Jézus Krisztusban, a Szentháromságos egy Istenben.

2014.08.21 Mt 22:01-14

Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." Mt 22:01-14

Újszövetség

Jézus nehezen ért szót a nép, vallási vezetőivel, az Ószövetség képviselőivel, pedig Isten Új szövetsége nem idegen az Ószövetségtől. Mindkét szövetség kezdeményezője Isten, mindkét szövetség kapcsolatot teremt az Isten és az ember között. Az Ószövetségben a választott nép és az Isten közötti kapcsolat; a törvényben testesül meg. Az Újszövetségben az ember és az Isten közötti kapcsolat az Isten Fiában testesül meg. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember; felülmúlhatatlan ember - Isten kapcsolat.

Ószövetség

Az Ószövetség csak az emberi cselekedetekre terjed ki. Jól érzékelteti ezt egy mai példa. Egy zsidó fiatalember elmegy a rabbihoz és közli vele. Rabbi baj van, én nem hiszek Istenben. A rabbi ezt a választ adta ennek a fiatalembernek: ez egyáltalán nem baj, teljesen mindegy mit hiszel, vagy mit nem hiszel, a döntő az, hogy ragaszkodj a hagyományokhoz, tartsd meg a törvényt, a törvény az, ami meg fog téged tartani. A farizeusok, körülkerítették a törvényt, mindenféle szabályokkal, hogy még véletlenül se sértsék meg. Ha a törvény szerint, a hét egy napja böjti nap, akkor ők két napot böjtöltek egy héten és az Istent, máris lekötelezettjüknek tekinthették. Sportot űztek a törvény teljesítéséből és ennek gyümölcsekén, felsőbbrendűnek tarthatták magukat a törvényt nem ismerő, a törvény előírásait megszegő honfitársaiknál. A pogányokat, mint a szövetségen kívül állókat, törvényszegő honfitársaiknál is jobban megvetették.

Isten hívása

Aki el van telve saját jóságával, az az Isten jóságát, az Isten hívását nem tudja elfogadni. Jézus példázata a különb emberekhez, a farizeusokhoz szól. A mennyek országát Jézus szívesen hasonlítja lakomához, menyegzőhöz. Ti írástudók, csak magatokkal vagytok eltelve, csak saját ügyetekre van gondotok, az Isten hívása hidegen hagy benneteket. Ellenségesen viselkedtek az Úrral szemben, mert ő mindenkihez jó. Az ő menyegzőjén való részvételhez nem kell semmi más csak elfogadni az ő hívását. Akár jó valaki akár rossz megtérhet, ünnepi köntösbe öltözhet, részt vehet a lakomán.

Reakcióink

Jézus, a nép, vallási vezetőihez szól. Nagyon nehezen, de végül is nagyon jól megértették Jézust, olyannyira, hogy elhatározzák, elveszítik őt. Az az Ország, ahol őket egy kalap alá veszik a bűnösökkel, ahol az egyéni teljesítmény nem számít csak az Isten jósága, irgalma és kegyelme egy ilyen ország nekik nem kell. Legyen távol tőlünk az ilyen lelkület. Legyen számunkra mindig evangélium, örömhír, hogy ilyen az Isten, hogy az ő Országába sokakkal együtt bennünket is hív.

2014.08.08 Mt 16:21-27

Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled." Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak." Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. Mt 16:21-27

Fordulat

Az apostolok fiatalemberek, tele vannak ambícióval, becsvággyal. Jézus is fiatal, aki szereti az életet. Idáig távolodtak Jeruzsálemtől, most nemcsak utazásukban következik be fordulat, vissza Jeruzsálembe. Mesterük követése új helyzet elé állítja az apostolokat. Jézus nyíltan megmondja, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Péter tiltakozik, megfeddi Jézust! Péter tiltakozását meg lehet közelíteni, lélektanilag és teológiailag is. Lélektanilag Péter tiltakozása mögött ott van, mi elköteleztük magunkat melletted, mindenünket elhagytuk, ha téged megölnek velünk mi lesz? Ilyesmi nem történhet veled, ilyesmi nem történhet velünk. Teológiailag Péter a „kell” ellen tiltakozik. Jézusnak Jeruzsálembe „kell” mennie, sokat „kell” szenvednie. Mi az, hogy „kell”? Te vagy a Messiás az élő Isten Fia, fölötted nem áll senki és semmi. Ilyen „kell” nem létezik, ez nem történhet meg veled!

Isten akarata

Jézus élete és halála is engedelmesség mennyei Atyjának. Amikor Jézus azt mondja, hogy kell, akkor emberi akarata mennyei Atyja akarata előtt hajlik meg. Ez a „kell” azt jelenti, hogy Atyám ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Ez a „kell” azt jelenti, hogy Isten tevőlegesen benne van abban az iszonyatban, ami ellen Péter tiltakozik. Hitünk szent jele a kereszt, bizony kezdetben az apostolok számára nem a hit, hanem a csalódottság, a kiábrándultság, a reményvesztés, a hitetlenség jele volt. A keresztünk, amit hordoznunk kell, bizony próbára teszi a mi hitünket is.

Kísértés

Péternek kemény dorgálásban van része. Ez az út Jézusnak sem könnyű és Péter a kedves apostol, a kőszikla el akarja őt téríteni. Valóságos kísértés ez Jézus számára. Jézus leleplezi a kísértőt, aki aggódó kedves apostolában jelentkezik, „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére.” Csak az ember ügyére tekintettel lenni, az embert az Istentől elszigetelni ez a liberalizmus. Ez a szemléletmód, ez a tekintet Jézus szerint sátáni tekintet.

A szeretet útja

Az ember számára akár tudja az ember, akár nem tudja, a nagy ügy az Isten ügye, a nagy ügy Jézus követése. Ha ezt a nagy ügyet nem keresi az ember, ha ettől a nagy ügytől elfordul az ember, önmaga válik nagy üggyé és ez a lehető legrosszabb, ami egy emberrel történhet. „Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, és aki énérettem elveszíti az életét, megtalálja azt.” A kegyelem felülről lefelé hat. Jézus követése a kegyelem útja felülről lefelé vezető út, a kereszt útja. Az ember, Jézust követve bekapcsolódhat Isten szeretetének áramlásába. Boldog Teréz anya vallotta a szeretetről;” A szeretet akkor az igazi, amikor kényelmetlenné válik.” Aki meg akarja tartani az életét, aki visszariad az áldozattól, az önfeláldozástól, az megfosztja magát az életénél is drágább értéktől, attól a Szeretettől, mely az örökkévalóságból fakad, és az örökkévalóságba ragadhatja, attól a Szeretettől, amely erősebb, mint a halál.

2014.08.04 Mt 14:22-36

Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején, a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. Kísértet! - mondták, és félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: Bátorság! én vagyok, ne féljetek! Erre Péter így szólt: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Gyere! - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: Uram ments meg! Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél? Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: Valóban Isten Fia vagy! Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult. Mt 14:22-36

Jézus eljön hozzánk

Jób: Isten, szenvedő szolgája így vall az ő Teremtőjéről: Isten, aki: „Maga feszítette ki az ég sátorát, és a tenger magas árját lába alá gyűrte.” Jób 9:8 És íme az Örök Atya, Örök Fia Jézus, a tenger hullámait tapossa. Éjjeli sötétség, szélvihar és hullámverés, de még a mélységekbe lehúzó erők sem képesek ellehetetleníteni; Jézus hozzánk vezető útját.

Jézus hatalmas Úr

Az evangéliumi éjszakát megelőző napon, Jézus több mint ötezer emberről gondoskodott. Isten határtalan szeretetébe vonta a sokaságot. Napnyugtával Jézus csendet teremtett maga körül. Apostolait csónakba parancsolta, a sokaságot elbocsátotta és az éjszaka nagy részét, a magányos hegytetőn imádságban töltötte. Eközben az apostolok a tengeren ellenszéllel küszködtek. Ismerős természeti erőkkel, jóllehet túlerővel küzdöttek. A tenger hullámain feléjük közeledő alaktól megrémültek. A tenger ellen valahogy fel tudják venni a harcot, de egy számukra ismeretlen hatalom megnyilvánulása kétségbe ejti őket.

Jézushoz mehetünk

Rémületüknek Jézus, ismerős hangja vet véget. Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Péter látja a háborgó tengert, a lehúzó örvényeket és látja Jézust. Tapasztalja a hatalmat, amely a lehúzó erőkkel dacolva a hullámokon lépdel. Péter több bizonyosságot akar: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek! Nem azt kéri Jézustól; engedd meg, hogy hozzád menjek. A megengedést Péter kevésnek tartja: Ne az történjen, ami tőlem telik, hanem az történjen, ami tőled telik: Parancsold meg! Jézus hívására; Péter a vízen jár, de látva a tenger félelmetes realitását megrémül, és merülni kezd. Ments meg Uram! És Jézus azonnal kinyújtja felé a kezét. Az Úr erős karja megtartotta Pétert.

Velünk van az Úr

Reménységgel tölthet el bennünket az a tudat, hogy Jézus parancsára, az emberileg lehetetlen utak lehetséges utakká, járható utakká válhatnak számunkra is. Az elemek Ura karnyújtásnyira van tőlünk is, bennünket is biztat: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Itt vagyok, veletek vagyok, itt és most és mindörökké!

2014.08.03 Mt 14:13-21

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak. Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk van, és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret meg a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyeret és odaadta a tanítványoknak, a tanítványai pedig az embereknek. Mindnyájan ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérdarabokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14:13-21

Aki Van

Jézus tanítványaival egy magányos csendes helyet keres, hogy kipihenhessék magukat. Amikor a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek, nem a csend és a magány fogadta őket, hanem emberek sokasága. Jézus a csendes magányt kereste és a sokaság utána özönlött. Jézusnak megesett rajtuk a szíve; egész nap fáradozott, hogy segítségükre legyen testi - lelki nyomorúságukban. Jézus elfogadja a valóságos helyzeteket, arra van tekintettel, ami van, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, az Istenre van tekintettel.

És ami nincs

Mi emberek nem látjuk a teljes valóságot; ezért figyelmünket, gyakran hiányok kötik le. Ami nincs, azzal bizony meg tudjuk keseríteni önmagunk és mások életét is. Múltunkból fakadó szomorúságok, a jövőnktől való félelem, aggodalmaink, mint valami szörnyeteg álkapcsai, képesek felőrölni jelenünket. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni, azzal az Isten is tud mit kezdeni, át tud alakulni, meg tud sokasodni Isten kezében.

Tények

Isten nem követel tőlünk lehetetlent, csak engedelmességet. „Adjatok nekik ti enni!” Az apostolok felmutatják a tényeket két hal, öt kenyér, ötezer ember. Telepítsétek le őket; és az apostolok engedelmeskednek. És Jézus ezért a kevés élelemért hálát ad az Istennek; megáldja a két halat és az öt kenyeret. Odaadja apostolainak, azok szétosztják és jóllakik mindenki. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhetnek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a lényeg nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére engedelmeskednek neki. Jézus kezében a tények átalakulnak, és a megváltozott tények meggyőzően igazolják Jézus apostolait.

Isten ajándékai

Isten ajándékai túlmutatnak önmagukon. Isten ajándékaiban küldetés is van. Ahogy az apostolok átvették Jézustól az ennivalót és tovább adták, Isten ajándékai bennünket is köteleznek, hogy tovább adjuk. Lehet, hogy csekélységnek tűnik, amit Jézusért, az ő ügyéért teszünk. Emberileg jelentéktelen tettekkel is megtehetjük Mennyei Atyánk akaratát. És ha testi és lelki erőink megfogyatkoznak, akkor is Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Szenvedésünkben is, gyengeségünkben is; Krisztus titokzatos testének, embereket üdvözítő, hatalmas dinamizmusával működhetünk együtt.

2014.07.29 Lk 10:38-42

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére Mária, odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram - méltatlankodott -, nem törődsz vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindennel törődsz, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.” Lk 10:38-42

Nem cselekvés

Ez az evangéliumi szakasz, közvetlenül az irgalmas szamaritánus története után áll. Nemrég hallhattuk Jézus buzdítását; Tégy így, és élni fogsz! Menj, és hasonlóképpen cselekedj! Cselekvésre a felebaráti szeretet gyakorlására buzdít bennünket a mi Urunk. Meglepő lehet, hogy ezek után Jézus védelmébe veszi Máriát, aki látszólag teljesen tétlenül a lábainál ül és hallgat.

Ami meghaladja cselekvőképességünket

Az írástudó, és a gazdag ifjú is megkérdezi Jézustól, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet. Micsoda önbizalom, mekkora önhittség, mindketten képesnek tartják magukat ilyen tett végrehajtására. A gazdag ifjú hamar rájön, hogy nem képes rá, az írástudóról nem tudjuk hogyan végezte. Jézus arra válaszol, amiről kérdezzük. Az írástudó nem kérdezte meg, hogyan válhat a felebarát fontossá a számomra, amikor nem az. Ha egyszer képtelen vagyok magamon kívül mást is szeretni, hogyan lehetek úrrá az önzésemen. Ha egyáltalán nem tudok szeretni, hogyan válhatok képessé a szeretetre, hogy a szeretet örök életet fakasztó tetteit megtehessem. A megtérés ezekkel az őszinte kérdésekkel kezdődik. Ezekre a kérdésekre, csak Isten tud válaszolni. Csak Isten tud vizet fakasztani a kősziklából, csak Isten tud hitet, reménységet és szeretetet fakasztani az emberi szívből.

Nem lehet cselekedetekkel kezdeni

Ha valamit el akarunk érni, célirányosan kell cselekednünk. Általában igaz, hogyha tudjuk, mit kell cselekednünk, akkor már csak rajtunk múlik, hogy meg is tegyük és így elérjük a célunkat. Jézushoz is gyakran fordultak ezzel a kérdéssel, hogy mit cselekedjünk, hogy Isten akaratát cselekedjük. Jézus válaszaiból kitűnik, hogy nem lehet cselekedettekkel kezdeni, az Istennek tetsző életet. Mennyei Atyám akarata az, hogy higgyetek, abban, akit küldött, aki nélkül semmit sem cselekedhettek. Pontosabban Jézus nélkül a semmit tesszük, csak a semmit ragozhatjuk a végtelenségig. Jézus nagy eucharisztikus beszéde megbotránkoztatta hallgatóit. Ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok az ő vérét nem lesz élet bennetek!

Enni, lenni, tenni

Jézus közelében, megváltozhatunk, átalakulhatunk és ez a döntő. Mária ezt teszi, amikor betölti egész valóját az Isten Fiának jelenléte. Mária a jobbik részt választotta, Jézus, aki őt betölti, vele együtt megmarad örökre. Cselekedeteinknek erőforrásra van szüksége. Ennünk kell, a tápláléknak testünkké és vérünkké kell válnia, lennünk kell, és csak utána tehetünk bármit is. Isteni erőforrásra van szükségünk, hogy a szeretet örök életet fakasztó tetteit megtehessük. A természetfeletti világban is ez a sorrend; enni, lenni, tenni. Töltekeznünk kell az isteni élettel. Jézus az ő testével és vérével táplál bennünket, közli az ő isteni életét, hogy legyünk, mint ő, hogy tegyünk, mint ő, hogy emberségünket bekapcsoljuk az ő szeretetének az áramlatába, és így áldássá legyünk Isten teremtett világában.

2014.07.27 Mt 13:44-52

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, aztán boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvásárolta azt. Végül hasonlít a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik, és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik. Ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen” - felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Mt 13:44-52

Tudós tudatlanság

A Mennyek Országa tőlünk nem teljesen idegen valóság. Van bennünk egy tudós tudatlanság pontosan tudjuk azt, hogy mit nem tudunk. Ha elfelejtem valakinek a nevét, pontosan tudom, hogy mit nem tudok, pontosan tudom, hogy mit felejtettem el, hiszen, amikor eszembe jut, akkor pontosan tudom; na, ez az a név, amelyik kiesett az emlékezetemből. Van bennünk; Isten formájú üresség is, Isten formájú tudatlanság is, és amikor rátalálunk Istenre, akkor felujjongunk, hiszen ilyenkor feltárul előttünk, előjön emlékezetünkből; lelkünk drága, elfelejtett kincse, eszünkbe jut az, hogy kicsoda is az Isten.

Értékadók

Az Istennel való találkozás lehet véletlenszerű, amikor semmi érdemünk nem fűződik hozzá. Csak tesszük a dolgunkat, és közben teljesen véletlenül rábukkanunk, mint valami földbe rejtett kincsre. És ez a találkozás lehet tudatos keresés, meghatározott célú munka eredménye is, mint amikor valaki az igazgyöngyöt keresi és végül is rátalál. Ki vagyunk éhezve az igazi értékekre. Mértékadó emberekkel tanításokkal gyakran találkozunk. Mértékekkel, normákkal vagyunk körülvéve, ezek szabályozzák életünket. Értékadókkal, igaz értékekkel, örök értékkel, amiért szívesen mindent feláldozunk, ritkán találkozunk.

Kincsek

Nemcsak számunkra kincs az Isten. Az Isten kincsei vagyunk. Meg vagyunk váltva. Az Isten mindenét eladta, végtelenül kiüresítette önmagát, hogy erre a kincsre, amik vagyunk, jogot szerezzen. Odaadta az életét, hogy ezt a kincset, amik vagyunk, megszerezze magának. Fel sem tudjuk fogni, milyen hatalmas értéket képviselünk Isten teremtett világában, az Isten szemében, az Isten szívében.

Ami tőlünk függ

Az egészséget a legnagyobb kincsként szokták emlegetni. Az egészség hiányát szenvedésként éljük meg. Amikor megsérül a formánk, amikor a formánk nem olyan, mint amilyennek lennie kell; szenvedünk. Szívesen eladnánk mindenünket, hogy az egészséget megvásárolhassuk. Emberségünk bűntől sérült formáját Jézus betegségnek tekintette. Jézusra; a mi gyógyítónkra rábízhatjuk magunkat, aki sérült formánkat magára veszi, és önmagához igazítja, aki az Isten képére és hasonlatosságára megigazít, bennünket. Isten mindenhatóságának a képe bennünk; a mi szabad akaratunk. Szabad akaratunk teszi lehetővé, hogy szeretni tudjunk. Ha fájna a bűn, nem vétkeznénk, de szabadok sem lennénk, képtelenek lennénk a szeretetre. Megmaradhatunk bűntől eltorzult hitvány formánkban. De dönthetünk úgy is, hogy Jézusra bízzuk magunkat, aki az ő angyalai színe előtt, az Isten szépségét bennünk is áttetszővé teszi.

2014.07.20 Mt 13:24-43

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte a fejét a konkoly is. Amikor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjatok, hadd nőjön az aratásig mindkettő! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” Aztán egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett földjében. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.” Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédre nyitom ajkam, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől. Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik: ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig, mint a nap ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13:24-43

Ne tépjétek ki

Ebben a példabeszédben világosan bemutatja Jézus az Ő ügyének, az ő egyházának eljövendő történetét. Az ő tiszta magvetését valóban megrontotta az ellenség konkolyhintése. És valóban, jelenleg nincs mód ennek a helyzetnek gyökeres orvoslására. A jelen helyzetben elhamarkodott és káros dolog lenne minden ítélkezés.

Mindennek megvan a maga ideje

Meglepő, hogy a példázatbeli gazda mennyire higgadtan állapítja meg a tényeket. Nem mutat haragot, sőt cselédjeit, akik rögtön akcióba akarnak lépni, visszafogja, egy határozott nemmel. Majd amikor teljesen mindegy, hogy a búzával együtt kijön a konkoly is, amikor befejeződik földhözragadt életük, amikor eljön az aratás ideje, elég lesz akkor szétválasztani őket. Addig hadd nőjenek, fejlődjenek együtt, nehogy a konkollyal együtt a búzát is kitépjétek.

Ne ítélkezzetek

Jézus, a mi Urunk nekünk is megtiltotta az ítélkezést, de mi emberek nem vagyunk annyira engedelmesek, mint Isten angyalai. Ott él bennünk a gyomlálás ösztöne, amelynek szívesen engedünk. És bizony megtörténik, hogy a konkollyal együtt mi emberek a búzát is kitépjük. A kereszténység megosztottsága, az a sok keresztény felekezet, ez a botrány, tökéletlen emberi ítélkezésből, tökéletlen emberi gyomlálásból fakad. A reformáció, szó szoros értelemben, a búzát, az örök élet kenyerét is kitépte, tömegeket szakított el Krisztus titokzatos testétől.

Isten mindentudása

Mélységes titok az emberi szív. Ez a titok rejtve van a jó és a rossz angyalok előtt is. Hogy ennyi gonoszság van ebben a világban az végül is az Isten előtt igazaknak köszönhető, miattuk nem téphetik ki a konkolyt az angyalok, nehogy őket is kitépjék. Vannak, akik attól igazak, mert Isten érdemeik nélkül igaznak tekinti őket, és akit az Isten igaznak tekint, az tetteitől függetlenül is igaz. Az Isten tudhatja egy elvetemült gonosztevőről, hogy meg fog térni, ezt az Istenen kívül nem tudhatja senki, még Isten angyalai sem. Isten mindentudása nélkül, Isten, tiltó rendelkezése nélkül, Isten angyalai konkolyként téphették volna ki a mi életünket is. Hálásak lehetünk Isten mindentudásáért, hivatkozhatunk rá, amikor emberileg semmi mentségünk sincs, hivatkozhatunk rá, mint Péter apostol: „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged.”

2014.07.13 Mt 13:01-23

Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón sütött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek a tövisek elfojtották őket. A többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak. És így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: „Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve. Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy, meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13:01-23

Egy hullámhosszon

Akinek van füle hallja meg! Lehetünk Jézussal egy hullámhosszon, lehet fülünk a hallásra. Újjászületésünket, isteni életünket jelzi, ha érdekel bennünket Jézus, ha a lelkünk megfeszül, ha szól hozzánk, ha erőfeszítéseket teszünk Jézus megértésére, ha életerőnkkel tápláljuk az Úr kezéből szívünkbe hullott magvakat.

Inspirációk

Lelkünkbe nemcsak olyan magvak vannak, nemcsak olyan magvak inspirálnak bennünket melyek előzőleg az Úr kezében nyugodtak. A világ gondja, gazdagsága és gyönyöre képes gyökeret verni bennük. Ezek képesek rá, hogy megfojtsák lelkünkben az isteni életet. A belénk hullott magvak élnek és arra inspirálnak bennünket, hogy életerőnkkel tápláljuk őket.

Inspirációink élete

Ha nem eszünk elgyengülünk, éhen halunk. A lelkünkbe hullott inspirációk élnek, de elpusztulnak, ha nem tápláljuk őket. Rajtunk múlik a mi felelősségünk, hogy milyen, inspirációkat táplálunk, vagy nem táplálunk. Amit nem táplálunk, az nem fejlődik, vagy visszafejlődik, vagy elhal, amit táplálunk, az fog kibontakozni, naggyá nőni.

Isteni inspiráció

A Szeretet Napja hívogat bennünket a föld feletti világba. Isten Lelke inspirál bennünket, találékonnyá tesz; megmutatja mikor, hol és mit tehetünk Jézusért, megmutatja, hogyan nevelhetjük kalásszá a magot, örök életünk kezdetét, amely az Úr kezéből hullott szívünkbe.

2017.07.12 Mt 10:26-33

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: „Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, ami ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is, a pokolba taszíthatja! Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van” Mt 10:26-33

Ne féljetek!

A szorongás, a félelem megmérgezi az életünket. Milyen szép lehetne az életünk, ha nem szoronganánk, ha nem félnénk sok mindentől, ami be sem következik. Félelmeink szemléletmódunkból fakadnak. Jézus felszólít bennünket arra, hogy mitől ne féljünk, arra is felszólít bennünket, hogy mitől féljünk. Felkínál nekünk egy olyan szemléletmódot, amely a helyére teszi félelmeinket. A szemléletmódunkat, amelyből félelmeink fakadnak, megváltoztathatjuk, és csak mi változtathatjuk meg. Ne féljetek! Ez a felszólítás hozzánk szól, ezt a felszólítást hittel, bizalommal nekünk kell teljesíteni.

Ami biztos, attól nem kell félni

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Mi emberek a test és a lélek egysége vagyunk. Halálra szánt testben élünk Testünk életét sok minden fenyegeti, sok minden el akarja pusztítani testünket. Küzdenünk kell testünk életéért, de végül is győz a túlerő, testünknek meg kell halnia. Jézus azt tanítja, hogy ami biztosan bekövetkezik, mindegy, hogy ki vagy mi által attól nem kell félnünk. A félelem erejét a bizonytalanság adja.

Ami bizonytalan, attól félünk

A készületlen diák fél, mert lehetségesnek tartja azt, hogy felelnie kell, nem biztos benne és ezért fél. Ha biztossá válik, ha bekövetkezik az, amitől félünk a félelmünk, megsemmisül. A bukástól csak az a diák tud félni igazán, aki még soha sem bukott meg. Jézus félelmeink erejét úgy gyengíti meg, hogy félelmeinket viszonylagossá teszi, megmondja nekünk, hogy inkább kitől féljünk. Lelkünk örök sorsa bizonytalan, lelkünk féltése jogos félelem. Bölccsé válunk, ha törődünk lelkünk örök sorsával. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.

Küldetésben

Akik Jézus küldetésében járnak, azoknak nem kell félniük, azokra Isten gondviselő szeretete vigyáz. A Mennyei Atya szeretetének erőterében élünk, mozgunk, vagyunk. Az Isten szereti az ő teremtett világát. Nem tudunk úgy szétnézni ebben a világban, hogy egyúttal ne tekintenénk a világát szerető Istenre is. Ha jót teszünk azzal, akit az Isten szeret, az Istennel teszünk jót, és ha bántjuk azt, akit az Isten szeret az Istent bántjuk meg. A szentírás fordítói, nemcsak fordítanak, időnként egy kicsit ferdítenek is. Az eredeti szöveg szerint Jézus azt mondja: „Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok nélkül!” Hogy az Atya egy verébbel együtt a földre esik, ezen a fordítók finomítani akartak; így fordították; „Atyátok tudta nélkül.” Ez így igaz, csak kevés. Az eredeti szöveg érzékelteti, mit jelent az Isten mindentudása. Az Isten tudja, érzi, mit érez a veréb, amikor a földre esik, tudja, érzi fájdalmainkat, szenvedéseinket; Ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz.

2014.07.04 Mt 09:09-13

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert, a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: "Irgalmasságot várok, és nem áldozatot." Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mt 09:09-13

A pénz vonzása

Szent Máté adószedő volt. Az adószedők kiszolgálták az idegen hatalmat, honfitársaikat pedig megrövidítették. A befizetett adó egy részét megtarthatták maguknak; ebből éltek. Ha több pénzt sikerült kisajtolni másoktól, akkor nekik is több maradt. Nem szerették az adószedőket, népnyúzóknak, hazaárulóknak tartották őket.

Jézus vonzása

Egy ilyen megvetett, közutálatnak örvendő embert hív Jézus tanítványai, apostolai közé. „Kövess engem.” Mátéra nagyobb vonzerővel hatott Jézus, mint a vagyon, a sok pénz. "És felkelve követi Jézust." Minden tettünkben egy erőtér működik, miden tettünkkel valamilyen vonzásnak engedünk, minden tettünkkel valamilyen erő szolgálatába állunk, minden tettünkkel kimozdulunk egy meghatározott irányba. Hogy most itt vagyunk, azt jelenti, hogy engedtünk Jézus vonzásának, mint Szent Máté. Kimozdult az életünk Jézus felé, az Isten felé.

Felülről lefelé

Az Ige testté lett, Isten emberré lett. Isten kimozdult a tőle elfordult világ felé, a bűnösök felé, kimozdult azok felé, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek. A vallásos zsidók a törvény cselekedeteivel, áldozatokkal akartak közeledni, felemelkedni az Istenhez. Jézus az Isten Fia a mennyből szállt alá, az ő küldetése felülről lefelé hat. Ez az irány ellentétes a vallásos zsidók törekvésével. Ezért nem értik mit keres a szentek szentje, Jézus a fertőben, a bűnösök között. Annyira nem értik, hogy szóvá is teszik értetlenségüket, megütközésüket. „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezeknek a vallásos zsidóknak azt tanácsolja, menjenek és tanulják meg; mit jelent Ózeás próféta könyvének 6. fejezetének 6. verse: „Irgalmasságot várok és nem áldozatot.” Az irgalom felülről lefelé hat, az áldozatban ezzel ellentétes irányultság akar érvényesülni. Az Isten útja, Jézus útja az irgalmasság útja felülről lefelé vezető út, ez az, az út, amely Istenhez vezet.

A poklokig

Jézus nemcsak apostolainak ad küldetést; ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Jézus bennünket is küld felülről lefelé, hogy járjunk az irgalmasság útján. Ahogy Jézus leereszkedése, közeledése hozzánk nem megalázó, nem lehet megalázó a mi leereszkedésünk, közeledésünk elesett testvéreinkhez. Tudatlan vagyok, szegény vagyok, nyomorult vagyok, de van, aki nálam is tudatlanabb, szegényebb és nyomorultabb. Küldetésem van Jézustól felülről lefelé, az Irgalmasság útján, az én embertestvéremhez. Az irgalmasság útján Jézussal járunk, azzal a Jézussal, aki a poklokig süllyed értünk. Istenünk hozzánk lehajló irgalmas szeretetében küldetés van: „Menj te is; az én Fiammal együtt, a boldogtalanok közé, az lesz a te boldogságod! Menj te is; az én Fiammal együtt, a kárhozottak közé, az lesz a te üdvösséged!”

2014.07.02 Lk 01:39-56

Azokban a napokban Mária útrakelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat. Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: ”Magasztalja lelkem az urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintette méltatta alázatos szolgálóleányát. Lám, ezentúl, boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgot művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 01:39-56

Jó tettek

Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levelének második fejezetének tizedik versében a Szentlélek Isten így tanít bennünket a mi Teremtőnkről, a mi Mennyei Atyánkról: Krisztus Jézusban jó tettekre teremtett minket, melyeket Isten előre elrendelt, hogy bennük éljünk. Földi életünk lehetőségei között, ott vannak azok a lehetőségek, azok az alkalmak, amelyeket Isten elkészített a számunkra. Öröktől fogva elkészített jótetteket kínál fel nekünk a mi Mennyei Atyánk, hogy megtegyük, hogy igazak legyünk előtte.

Csak én egyedül

A bűn, eltorzítja, összegyűri az embert. Minden bűn emberi tökéletesség eltorzulása, összegyűrődése. A kevélységben, a gőgben, az önzésben, az ember önmagába görbül. Egyedül csak én, csak én egyedül, rajtam kívül nem számít senki és semmi csak én egyedül, mindennek a mértéke és éréke számomra az, hogy mire jó nekem. Ha az önző ember megigazul, önmagába görbültségéből kiegyenesedik akkor az, hogy csak én egyedül a helyére kerül. Vannak jó cselekedetek, amelyeket Isten nekem készített, amelyeket egyedül csak én tehetek meg, csak én egyedül, és ha nem teszem meg, akkor az a jó tett, amit Isten nekem készített elvégzetlen marad. A mire jó nekem kérdés, a megigazult emberben a helyére kerül, átfogalmazódik arra, hogy én mire vagyok jó, mert az ember számára igazán az a jó, ha tudja azt, hogy ő mire jó, ha tudja miért él, ha tudja mi végre teremtetett.

Isten temploma

Mária az egyetlen, csak ő egyedül, akinek Isten felkínálta azt a lehetőséget, hogy Isten Anyja legyen. Mária megtette, amit egyedül csak ő tehetett meg, méhébe fogadta az örök Igét, Jézus Krisztust. Mária közölni akarja, ezt a misztériumot, közölni akarja ezt a nagy titkot, hogy az Isten Fiát hordja a szíve alatt. Megértő lelket akar találni, és ezért hosszú útra kel. Mária az Isten temploma, útra kel. Mária szíve alatt az Isten Fiával, a mezők és a földek között vándorol, ez a vándorlás; Mária léptei megáldják, megszentelik Palesztina egész földjét, Galileától egészen Júdeáig.

Magasztalja lelkem az Urat

Máriához hasonlóan mi is templomok vagyunk. Testünk a Szentlélek Isten temploma. Az Isten Lelke szüntelenül imádkozik bennünk. Az Isten Lelkét szólaltatjuk meg, Gábriel Főangyallal és Erzsébettel együtt, amikor imádkozzuk; Üdvözlégy Mária, Kegyelemmel teljes az Úr van teveled. Áldott vagy te az Asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse; Jézus. Máriával együtt boldogok lehetünk mi is, ha hisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten Lelke, Jézus Lelke mond nekünk. Boldogok lehetünk, ha Mária életéhez hasonlóan, a mi életünk is, Isten örök tervéhez igazodik, ha Máriával együtt ki tudjuk mondani: „Legyen nekem a Te Igéd szerint!” A Szűzanyával együtt mi is ujjonghatunk Üdvözítő Istenünkben!

 
http://www.km1945.eoldal.hu/file/265/magasztalja.mp3

2014.06.29 Mt 16:13-20

Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának." Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. Mt 16:13-20

Boldog vagy Simon!

Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. Test és vér, már elismerte Jézust az Isten Fiának. Amikor Jézus a vízen járt, amikor a tenger hatalmát lába alatt taposta, apostolai leborultak előtte a bárkában, imádták és megvallották: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Péter vallomásában több van annál, mint amit emberi értelmünk magától is felismerhet. Péter vallomásában Mennyei Atyánk nyilatkozik meg. Mennyei Atyánk Simon apostolnak bemutatja az ő Fiát, ezért nyilvánítja Jézus, Simon apostolt makarioszzá, azaz boldoggá, ezért nevezi őt Péternek.

Péter labilitása

Simon hajladozó nádat, egyfajta labilitást jelent, szemben a kőszikla péteri stabilitásával. A tanítványok közül talán Péter apostol lehetett a leglabilisabb. Az evangélium azzal folytatódik, hogy Jézus beszél az ő szenvedéséről, erőszakos haláláról és feltámadásáról, mire Péter félrevonja és megfeddi Jézust: „Isten mentsen Uram!” A boldoggá nyilvánított, kősziklává avatott Péternek hallania kell Jézus Kemény szavait: „Távozz tőlem sátán!” Aztán emlékszünk a lábmosás ellen tiltakozó Péterre: ”Az én lábamat nem mosod meg soha!” Jézus pillanatok alatt meggyőzi Pétert, álláspontja feladására. Egy szolgálólány odaszólására Péter megtagadja Mesterét, majd keserves sírásra fakad, még tagadásában sem következetes.

Péter mozdíthatósága

Péter apostol, emberileg menthetetlen tagadása után, szégyenében nem rejtőzik el a Feltámadt Üdvözítő elől, bűnei ellenére is képes Jézus felé mozdulni! Jézus nem a bűneiről kérdezi Pétert. Jézus csak egyet kérdez Pétertől, de ezt az egyet háromszor is megkérdezi tőle: „Szeretsz engem?” Pétert, Jézus iránti szeretete, találékonnyá tette. Amikor emberileg semmi mentsége sincs, akkor Jézus mindentudására hivatkozik: „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!”

Péter stabilitása

Péter apostol labilis, és mégis az Úr kedves apostola, mert Péter mozdítható, sziklaalapra mozdítható. Az Egyház építőmestere Jézus Krisztus. Jézus Krisztus veszi kezébe az életünket, de ezt akaratunk ellenére nem teszi, idegen tőle az agresszivitás. Nekünk kell mozdulnunk, nekünk kell odatenni életünket, bűneinkkel együtt Jézus kezébe. Ha mozdíthatóak vagyunk, Jézus elveszi bűneinket, kezébe veszi az életünket, a helyünkre tesz és megtart bennünket.

2041.06.28 Jn 21:15-19

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!" Jn 21:15-19

Előzmények

Péter apostolnak nem volt valami jó véleménye apostoltársairól. Amikor Jézus megjövendöli azt, hogy el fogják őt hagyni, akkor Péter tiltakozik: „ezek” lehet, hogy elhagynak, ezektől kitelik, de én nem hagylak el, én az életemet adom érted! Jézus első kérdésében a „jobban szeretsz, mint ezek”, emlékeztetik Pétert arra, hogy tagadása előtt, különbnek tartotta magát apostoltársainál. Péternek emberileg semmi mentsége nincs, Jézus iránti szeretete azonban nagyon találékonnyá teszi, Jézus mindentudására hivatkozik. „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”

Eredeti szöveg

A görög szentírás agapé és filia szavainak a fordítók a szeretet szavunkat feleltették meg. Az „agapé” szó; a legmagasabb rendű, kiemelkedően személyek közötti szeretetet jelöl, a „filia” szó pedig arra vonatkozik, ha valamit, vagy valakit kedvelünk. Jézus két alkalommal az „agapász me”-t a legmagasabb rendű szeretetet kérdezi. Péter a történtek után nem tudja vállalni, hogy ő a legmagasabb rendű szeretettel szereti Jézust. Jézus kérdésére nem azt válaszolja, hogy „agapo sze”, hanem csak azt, hogy „fileo sze” kedvellek téged. Harmadjára Jézus ezt a kisebb szeretetet teszi kérdésessé, „fileisz me”, kedvelsz engem? Ez is oka lehetett Péter elszomorodásának.

Simon: hajladozó nádszál (labilitás)

Simon apostol Jézustól kapta a Péter nevet. Te Péter vagy, azaz kőszikla és én erre a kősziklára építem egyházamat. Jézus háromszor szólítja meg eredeti nevén Péter apostolt, Simon János Fia. Nem szólítja meg azon a néven, amelyet ő adott neki, nem szólítja Péternek, nem szólítja kősziklának, Simonnak szólítja. A Simon név jelentése a kőszikla ellentéte. Simon, ez a név azt jelenti, hogy hajladozó nádszál. Jézus nem szólítja Simont Péternek, nem szólítja kősziklának, mert Jézus kérdései Simon kősziklaságát, Simon apostol Jézushoz kötődését kérdőjelezik meg.

Péter: sziklaalap (stabilitás)

Péter megsérült, megsebesült és Jézus felméri a baj nagyságát. Simon megsebesültél, de ugye a hozzám való kötődésed nem sérült meg, ugye azért kötődsz hozzám, szeretsz engem. Mi általában az embereket a cselekedeteik felől közelítjük meg, a cselekedeteik alapján értékeljük. Jézus nem a cselekedeteink felől közelít hozzánk, nem a cselekedeteink alapján értékel bennünket. Jézus nem bűn felől közelíti meg az embert, hanem fordítva az ember felől közelíti meg a bűnt. Jézus nem a bűneinket kéri tőlünk számon, nem a bűneinket kérdezi, csak ezt az egyet kérdezi, de ezt az egyet megkérdezi tőlünk többször is; szeretsz engem? Péter apostol attól kőszikla; hogy gyengesége ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is kötődik Jézushoz, aki szereti őt, nemcsak azért mert, hanem szereti őt gyengeségei ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is!

Simon Péter: (labilitás - stabilitás)

Péter volt az apostolok közül talán a leglabilisabb. Ez a labilis Péter azonban mozdítható volt, és ez a döntő! Péter az ő bűnéből Jézus felé tudott mozdulni, és ezt a labilis Pétert Jézus sziklaalapra tudta mozdítani. Krisztus titokzatos testének tagjaiként kötődünk Jézushoz, minden élethelyzetben kötődhetünk hozzá. Követhetjük Jézust. Életünk minden pillanatában Jézus felé mozdulhatunk, Jézus felé, sziklaalapunk felé, aki csak azt kérdezi tőlünk, szeretsz engem? Péter apostollal együtt örvendezve, vagy szomorúan mi is válaszolhatunk Jézus kérdésére. „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”

2014.06.27 Mt 11:25-30

Abban az időben Jézus megszólalt és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mt 11:25-30

Nagyság

Mi emberek a bölcsességet és az okosságot nagyra becsüljük. Ősanyánk Éva, a bölcsesség kedvéért szakított a tudás tiltott fájáról. A mai napig, hogy versengenek egymással emberek, hogy tudásban, bölcsességben egymást megelőzzék. Emberi teljesítményeket dicsőít ma a világ. Nemcsak a sportolók, még Jézus apostolai is vetekedtek egymással a dicsőségért; a többiek fölé emelkedő nagyságért. Vö. Mk 9:33-37 Jézus még, halála előestéjén is azt hallja, hogy: „Vitatkozás támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: A királyok uralkodnak a népeken, és akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” Lk 22:24-26

Nagy ügy

Ezért a fordított hierarchiáért Jézus magasztalja az ő Mennyei Atyját, aki elrejtőzik a bölcsek és okosak elől és megnyilatkozik a kicsinyeknek. Istenismeretet nekünk, embereknek egyedül csak Jézus adhat. A kegyelem felülről lefelé hat, a kicsinyekre rátalál. Jézus azokhoz a kicsikhez szól, akiket az élet terhe a fölhöz lapít, akik terhek alatt görnyednek. Van abban valami paradoxon, hogy Jézus bennünket, terhek alatt görnyedőket úgy üdít fel, hogy még több terhet rak ránk, az ő terhét és az ő igáját. Nem veszi le a terhet a vállunkról az igát a nyakunkról, hanem azt tanácsolja; vegyük fel az övét is. Jézusnak küldetése van, van egy nagy ügye, Mennyei Atyjának az ügye. Jézus ennek a nagy ügynek a terhét viseli, ennek a nagy ügynek az igáját veszi a nyakába. Jézus azt tanácsolja, hogy nekünk is legyen nagy ügyünk, amihez képest viszonylagossá, könnyűvé válhatnak a többi terheink. Ha az embernek nincs nagy ügye, óhatatlanul önmaga válik nagy üggyé önmaga számára és ez nem jó.

Jézussal

Jézus életútja a Kegyelem útja, felülről lefelé vezető út, mennyei magasságokból poklokig süllyedő út. Az Isten Fia, ha kicsik vagyunk, ha elveszett senkik vagyunk, akkor a kegyelem útján rák talál. Jézus, ha ránk talál követésére hív, hogy haladjunk vele együtt a keresztúton; felülről lefele. Jézussal járhatunk, még a halál sötét völgyében is, azzal a Jézussal: „Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:10

Békességben

Bölcsességünk és okosságunk sok mindenre jó, de arra nem, hogy békességet adjon. Sok kérdés nyugtalanít bennünket. Úgy gondolhatjuk, békességre juthatnánk, ha tudhatnánk a válaszokat. Nem nehéz belátni; ha minden kérdésemre tudnám is a választ, az nagyon kevés lenne. Jézus kinyilatkoztatja nekünk, hogyan találhat nyugalomra lelkünk: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál a lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”

2014.06.26 Mt 07:21-29

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram! Uram!” Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: „Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?” Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja a szavaimat, és szerintük, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak; az összedőlt és nagy romhalmaz lett belőle. . Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mt 07:21-29

Jézus ismerősei

Az álruhás Jézussal gyakran találkozunk. Amikor színről színre találkozni fogunk vele, biztosan fel fogjuk ismerni őt, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ő is fel fog ismerni bennünket. Lehetséges, hogy kedves ismerősként fogad, de az is lehet, hogy idegenként tekint ránk és azt mondja nekünk: „Nem ismertelek soha benneteket.” Jézussal találkozunk, amikor megnyitjuk szívünket tanítása előtt, amikor bizalmunk bizonyítékaként szavai szerint cselekszünk, és szolgáljuk őt embertestvéreinkben. Jézus kedves ismerőseivé, sőt rokonaivá válunk, ha hallgatunk rá, ha szavai szerint cselekszünk, ha sziklaalapra épülünk. Vö. Mk 3:31-35

Sziklaalap

Isten maga a Szeretet. Jézus szavai utat mutatnak életünk sziklaalapjához, utat mutatnak szeretni képes szívünkhöz, utat mutatnak Istenhez. Szívünkben a Szeretet arról tanúskodik, hogy Jézushoz hasonlóan, bennünk is testet ölt az Isten. A Szeretet nem múlik el soha, szeretetkapcsolataink mindörökké élnek. A Szeretet örökkévalóságához, ténylegességéhez képest, minden más érték; még a karizmák is, még a hit és a remény is csak viszonylagos értékek lehetnek.

Karizmák

Lehetséges, hogy valakinek prófétáló tehetsége van, Jézus nevében ördögöket űz, sőt csodákat tesz; és mégis, Jézus úgy tekint rá, mint idegenre. Az Apostol így vall erről lehetőségről: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha Szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha Szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha Szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” 1Kor 13:1-3

A Szeretet ismérvei

A Szeretet himnusza a Szeretet; végül is az Isten ismérveiről szól. Kiemelkedő ismérve a Szeretetnek az, hogy a Szeretet „A rosszat nem rója fel.” 1Kor 13:5d A Szeretet nem tud megbocsátani, mert nincs mit megbocsátania. Ha felróná a rosszat, akkor igen, akkor meg tudna bocsátani, de a rosszat nem rója fel. Aki felrója a rosszat, akinek sokáig módjában állt vádolni bennünket Isten színe előtt az a Sátán. A Sátán Mennyből való letaszításáról így ír Szent János apostol: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.” Jel 12:10 Isten az ő Fiában kiengesztelődött velünk, nincs, aki vádoljon bennünket őelőtte. Mennyei erők működnek, meg lehet térni, érdemes megtérni! Engedhetünk a Szeretet vonzásának. Mennyei Atyánk tárt karokkal vár bennünket, elénk siet, és mielőtt megszólalhatnánk a nyakunkba borul. Vö. Lk 15:20

2014.06.09 Mt 05:01-12

Abban az időben: Jézus látva a tömeget fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben! Így üldözték előttetek a prófétákat is. ” Mt 05:01-12

Rabul ejtő szegénység

Mi emberek többszörösen függő lények vagyunk. A gyomrunk nem úgy üres, mint egy szoba; mozgósít, kényszerít bennünket arra, hogy együnk. Táplálékból szőtt emberi testünk, függ a földtől. Az anyagi javak könnyen felértékelődnek, sőt túlértékelődnek. Legtöbbször a föld miatt vannak a háborúságok. A zsoltáros figyelmeztetése ma is időszerű.”Vagyonotok, hogyha gyarapszik, szívetek hozzá ne tapadjon!” Zsolt 62:11b A pénz, a hatalom szeretete telhetetlenséget okoz, bármilyen sok lehet belőle, mindig kevés marad. A telhetetlenség, olyan hiány, olyan szegénység, amely reménytelenül betölthetetlen. A szomjas embert, csak addig tartja fogva a víz hiánya, míg nem csillapítja vele szomjúságát, ezzel szemben a telhetetlenség szegénysége tartósan képes rabul ejteni.

Felszabadító szegénység

Az emberi telhetetlenség jelzi az emberi lélek nagyságát, jelzi, hogy ehhez a világhoz képest a lelkünk túlméretezett. Bármennyire is szeretnék betöltekezni ennek a világnak a javaival, ez a világ nem képes betölteni bennünket. Jézus reálisan látja emberségünket, irgalmasan figyelmeztet bennünket, hogy ne torzuljunk bele a világba, és hogy a világ se torzuljon belénk. „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” Mk 8:36 Az ember lelkében helye van az Isten Lelkének, ha ezen a Szent Helyen nem az Isten van, hanem valami más, az csak pusztító utálatosság lehet. Vö. Mt 24:15 Az ember lelkében van istenformájú üresség is. A lélekben szegény felismeri lelkében az Isten helyét. A lélekben szegény a Szentlélekisten koldusa. Az Isten színe előtt senki és semmi vagyok, por és hamu vagyok, de ehhez a senkihez ragaszkodik az Isten, és ebből a ragaszkodásból boldogság fakad. Ha hiányzik nekünk az Isten, ha Lélekben szegények vagyunk, akkor telhetetlenül töltekezhetünk, növekedhetünk, Istenhez felfejlődhetünk egy örökkévalóságon át. Vö. 1Jn 3:1-3

A Mennyek Országa közel van hozzánk; Isten értünk cselekszik

Az Isten cselekvése az, hogy küldi az ő Fiát hozzánk, és a Fiú cselekvése az, hogy vállalja és teljesíti küldetését, vállalja azt, hogy Istenünk, hozzánk lehajló megtestesült szeretete legyen. Jézus küldetésének útja felülről lefelé vezető út, a keresztnek az útja, a Mennyből, az Istentől való elhagyatottságig, a poklokig süllyedő út. Mennyei Atyánk ebből a mélységből öleli szívére, Szent Fiában a mindenséget, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28

A Mennyek Országa a mi valóságunk; Isten általunk cselekszik

Hitünk szent titka abban van, hogy Jézusban szemlélhetjük ezt a Mennyből alászálló isteni mozgást, addig szemlélhetjük, míg átjárja szívünket, betölti lelkünket Istenünk szeretete. Magunkhoz vehetjük Isten Fiát. Felismerhetjük lelkünkben Isten Lelkét, a Szeretet Lelkét. Felismerhetjük, hogy Isten Lelke általunk is cselekedni akar, hogy bennünket is küld, hogy kövessük Jézust, keresztünket hordozva vele együtt, felülről lefelé, a Lélek erejében. Vö. Mk 8:34

2014.06.01 Mt 28:16-20

A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: "Én kaptam meg minden hatalmat égen és földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá mind nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére! Tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." Mt 28:16-20

Isten az, Aki Van

Isten, az önmagától égő tűzben jelenik meg Mózesnek. Ez a csodálatos jelenség arra készteti Mózest, hogy közelebbről is megnézze a lángoló és ugyanakkor el nem égő csipkebokrot. Isten a tűzből megszólítja Mózest, és Mózes megszólítja, az őt megszólító Istent. Mózes az Isten nevét kérdezi, hogy meg tudja mondani ki az, aki népéhez küldi, és Isten megmondja a nevét: „Vagyok, Aki Vagyok”. Ezt mondd meg Izrael fiainak, a Vagyok, Aki Van, az küldött hozzátok. Akit szeretünk, arról minél többet szeretnénk tudni. Ha Istent szeretjük, akkor nemcsak azt akarjuk tudni róla, hogy ő az, Aki Van, tudni szeretnénk azt is, hogy milyen az Isten, hogy milyen az Isten arculata. A zsoltárossal együtt; a Te arcodat keressük Urunk! Isten bennünket, embereket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. A hitelesítő pecsét, Isten aláírása, az Istenbizonyíték a teremtésben az ember. Kicsoda az ember, és kicsoda az Isten ez a két kérdés, csak látszólag két kérdés. Mert ha tudnánk kicsoda az ember, az Isten képe, azt is tudnánk ki az, akit ez a kép ábrázol, tudnánk azt, hogy kicsoda az Isten, és fordítva is, ha tudnánk kicsoda az Isten, felismernénk az ő képét is, tudnánk azt is, hogy kicsoda az ember.

Atya

Elétek hozom egyik testvérünk vallomását, aki rátalált az Istenre. Ez a vallomás utat mutathat, megvilágíthatja nekünk is a Szentháromság misztériumát. „Mindenütt kerestem az Istent, de sehol sem találtam. Aztán kerestem önmagamat, valójában ki is vagyok én, és önmagamat sem találtam. Aztán kerestem a másik embert, és a Szeretet élményében mindhármunkat megtaláltam.” Az egyetlen örökkévalóság a Szeretet. A Szeretet nem múlik el soha. Isten, Aki Van maga a Szeretet. Jézus, Isten megtestesült szeretete, Nagypénteken és Húsvétkor bebizonyította, hogy tényleg olyan az Isten, amilyennek tanította, hogy az Isten a mi Mennyei Atyánk, határtalanul, poklokig menően szeret bennünket.

Fiú

Isten jelen van a másik emberben, mint Fiú Isten. Jézustól tudjuk, hogy amit a legkisebb atyánkfiának teszünk, vagy nem teszünk, azt vele tesszük, vagy nem tesszük. A szeretet egyesítő hatalmáról mindannyian tudunk, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik, szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra, aki széles jókedvében, szeretetéből fakadóan megteremtette, és fenntartja. Szent Pál apostol beavatást nyert Isten titkába, Krisztus misztériumába, ezek szerint, az Atya Isten, Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Jézus az alfa és az omega, a kezdet és a vég az első és az utolsó. Kezdetben csak az Isten volt, a vég ehhez hasonló; Krisztus a mi Urunk által Isten lesz minden mindenben.

Szentlélek

Isten jelen van bennünk, mint Szentlélek Isten. Keresztségünk a Szentlélek Isten templomává avatott bennünket. Keresztségünkből fakadóan, a Szentháromságos Egy Isten karakterét, nevét viseljük, ez a név kötelez. A lelkünkbe vésett örök, eltörölhetetlen karakter, az Isten színe előtt, vagy mellettünk, vagy pedig ellenünk tanúskodik! Isteni életre, születtünk újjá. Nemességünk, isteni származásunk Jézusi életre kötelez bennünket. Isten megtestesült szeretete, bennünk is testet akar ölteni. Ahogy Jézus bemutatta nekünk az Istent, azt fel kell dolgoznunk. Isten hozzánk való nagylelkűségét meg kell tanulnunk, és embertestvéreink felé gyakorolnunk kell. Isten bennünket mindenek ellenére is szeret, ezért javasolja, sőt parancsolja nekünk Jézus, hogy hozzá hasonlóan szeressük még ellenségeinket is. „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Isten tükröt állít elénk a másik emberben. Ebben a tükörben megmutatkozik, hogy otthonra talált-e, a mi Mennyei Atyánk irántunk való irgalmas szeretete, a mi szívünkben.

2014.05.26  Jn 15:26-27

Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Jn 15:26-27 - Jn 16:1-4a

Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam. Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Jn 16:5-11

Isten szimbólum

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember lényege, hogy ő Isten kép, Isten szimbólum. Jézus Krisztus nemcsak Isten kép, nemcsak Isten szimbólum, nemcsak valóságos ember, hanem az a valóság is, amelyet az Isten kép az Isten szimbólum jelöl, valóságos Isten. Krisztus a mi Urunk által igaz képet alkothatunk emberségünkről, képesek vagyunk megsejteni azt a végső valóságot, amelyre emberlétünk mutat. Emberségünk, Krisztus szimbólummá erősödhet és ezen a szimbólumon át, tudatunkba léphet az Isten. Krisztus a mi Urunk által ismerhetjük meg kicsoda az ember, és Krisztus a mi Urunk által ismerhetjük meg kicsoda az Isten.

Krisztus misztériuma

Krisztus titka, misztériuma abban van, hogy amikor elérkezik az idők teljessége, Isten Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami van a Mennyben és a földön. Krisztus misztériuma, a Názáreti Jézusban, jelszerűen, hitet ébresztően, de ugyanakkor valóságosan megmutatkozott. Jézus a teremtett világ mögött, önmagát tapasztalta, tudott parancsolni a szélviharnak és a tenger háborgásának. Jézus úgy tudott tekinteni az emberekre, mint Isten képekre, Isten szimbólumokra. Úgy szólít meg bennünket, hogy végül is önmagát szólítja meg. Az Isten kép, az Isten szimbólum, ami emberségünk lényege, Jézus szavára megelevenedik. Jézusra figyelve betölt bennünket Jézus ismerete, az Isten Ismerete. Betölt bennünket az, aki ismeri Isten mélységeit, betölt bennünket az Isten Lelke. Ez az Isten Lelkéből fakadó Istenismeretünk, a mi örök életünk. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, és akit küldtél a Jézus Krisztust.”

Vigasztaló

A mai evangéliumból megtudhatjuk Jézustól, hogy az Isten Lelke; a Vigasztaló, akit Jézus az Atyától küld hozzánk. A Mennyei Atya Lelke, ugyanaz a valaki, aki Jézus Lelke. A Szentlélek Isten az Atyától és a Fiútól származik. Jézus az első helyen, kiemelkedően, a Szentlelket Vigasztalónak nevezi. Adódik ez a történelmi helyzetből, Jézus tudja, hamarosan mérhetetlen szomorúság nehezedik apostolaira. Jézus tudja, lehetünk annyira szomorúak, hogy nincs az, az ember, aki meg tudna bennünket vigasztalni. Aki annyira szomorú, hogy csak az Isten tudja megvigasztalni, azt az Isten megvigasztalja.

Názáreti Jézus

Bennünket, akik elveszítettük szeretteinket Isten vigasztalása megtalál. Érezhetjük szeretteink segítő jelenlétét, jobban, mint földi életükben bármikor. A Názáreti Jézus, aki Júdeában és Gallilea vidékein itt élt a földön az emberek között, aki tanított és megszólítható volt, térben és időben távol van tőlünk. Jézus Lelke ezt az egyre növekvő távolságot áthidalja. A mi Urunk Jézus Krisztus Lelke, itt és most karnyújtásnyira van tőlünk, és arra vár, hogy végtelen közel kerüljön hozzánk, hogy lelkünk tápláléka legyen, hogy megvigasztalhasson bennünket.

2014.05.25 Jn 14:15-21

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon majd megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.” Jn 14:15-21

A Szeretetben önmagunkkal találkozunk a máslétben

A mai evangélium kiemelkedően a szeretet evangéliuma. Kiemelkedően mutatja be Istent, aki maga a szeretet. Jézus, Isten megtestesült szeretete, halála előestéjén az ő végrendeletében egy gnózist, egy tudást, egy Isten tapasztalatot ígér apostolainak, és mindazoknak, akik az apostolok tanúságtételére hinni, bízni fognak benne. „Azon a napon megtudjátok (gnóziszte) majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” Jézus az ember és az Isten egységéről vall. A szeretet mindig az egység ismeretéből, az egység tapasztalatából, az egységtudatból fakad. Szerelem akkor keletkezik, amikor az ember a máslétben, a tőle teljesen idegenben felfedezi önmagát. Ádám ujjongása, amelyet Éva fakaszt benne végighullámzik az emberiség történelmén; test a testemből csont a csontomból, egy velem. Ez az extázis jelenik meg a tudós lelkekben is, amikor észt találnak eszükből a világban.

A Szeretet misztériuma: Krisztus misztériuma

Emberlétünk csúcsa, amikor felfedezzük igazi jelenlétünket, az egészen másban, az Istenben. Isten szeretete az ő Fiában átölel, és magához emel bennünket, átöleli, és magához emeli az egész kozmoszt. Emlékszünk Jézus szavaira; „Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok.” Jn 12:32 Krisztus misztériuma áthatja az egész világegyetemet. Erről a misztériumról vall szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében: Isten, Jézus Krisztus Atyja tudtunkra adta akaratának titkát (misztériumát) azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Vö.Ef 1:10

A halál máslétében

Emberlétünkből szomorúság fakad, ha nélkülözzük az egységet, ha azt tapasztaljuk, egyedül vagyunk, árvák vagyunk, nem kellünk senkinek. Szomorúságot fakaszt bennünk az a tudat, hogy meg kell halnunk. Nem úgy van, hogy megöregszünk, megbetegszünk, és ezért meghalunk, hanem azért öregszünk meg, azért betegszünk meg, mert meg kell halnunk. A mi Istenünk nem páholyból nézi vergődésünket. Gyengeségünk terhét, szenvedéseink terhét, elhagyatottságunk terhét, halálunk terhét Jézus keresztje magába rejti. Nekünk nem kell egyedül meghalnunk. „Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:9-10

Az örök élet máslétében

Ha elég szomorúak vagyunk, Isten vigasztalása ránk talál. Jézus nemcsak apostolainak, nekünk is mondja, nekünk is ígéri; „Nem hagylak árván titeket”. Mennyei Atyánk Lelke, Jézus Lelke, a Szeretet Lelke megmutatja, tapasztalhatóvá teszi Jézust számunkra, azt a Jézust, akiben kiválasztott bennünket Mennyei Atyánk még a világ teremtése előtt, azt a Jézust, akiben egyek vagyunk az Istenben mindörökre. Vö. Ef 1:4

2014.05.22  Jn 15:12-17

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Jn 15:09-11 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Jn 15:12-17

Rájönni a szeretet ízére

Aki már tapasztalta azt, hogy szeretettel veszik körül, annak lehet valamilyen sejtése arról a végső valóságról, amelyet szeretet szavunk jelöl. Aki még nem tapasztalta azt, hogy szeretik, annak a szeretet tapasztalatát elmondani lehetetlen. Még a legegyszerűbb tapasztalatot is nehéz szavakkal közölni. Nem lehet elmondani azt sem, hogy milyen íze van a sónak. A só ízét nem lehet elmagyarázni, csak az tudhatja meg a só ízét, aki megízleli. Jézus Isten megtestesült szeretete. Jézus nemcsak tanította, hanem életével, halálával és feltámadásával bizonyította, hogy Isten szeret bennünket. Jézus közelében megtapasztalhatja az ember, hogy szereti őt az Isten. Jézus közelében rájöhetünk a szeretet ízére.

Szeretetet parancsolni

Jézus azt parancsolja nekünk, hogy szeressük egymást, és nem is akárhogy, hanem úgy, ahogy ő szeret bennünket. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan lehetséges megparancsolni a szeretetet? Hogyan lehet megparancsolni egy vaknak, hogy lásson, egy bénának, hogy járjon, egy halottnak, hogy éljen, aki nem tud szeretni, annak hogyan lehet megparancsolni, hogy szeressen; mindezt a mi Urunk Jézus Krisztus tudja. Jézus nem lehetetlent parancsol a vaknak, amikor azt mondja neki, hogy láss, a bénának, hogy járj, a sírjában nyugvó halott Lázárnak, hogy jöjj ki. Ők mindannyian meghallják és teljesítik az isteni szót. Jézus parancsa tesz képessé bennünket arra, amire magunktól képtelenek vagyunk.

Jézustól megszólítva lenni

Mi is Jézustól megszólítottak vagyunk, kapcsolatban vagyunk vele. Jézus azt mondja nekünk, hogy ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Jézus szeretete éltet bennünket. Jézus azt parancsolja, hogy maradjunk meg szeretetében, hogy engedjük éltető szeretetét gyümölcsözni az életünkben. Minden szeretet, ami csak egy kicsit is megérdemli ezt a szép szót, Istenből fakad. Szeretetet nem tudunk előállítani, Istent sem tudjuk szeretni, csak viszontszeretni tudjuk. Szent János apostol a szeretet mibenlétét rajtunk kívüli forrásban jelöli meg. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. 1Jn 4:10

Megmaradni Jézus szeretetében

Embernek lenni szüntelen növekedést, szüntelen fejlődést jelent. Veszélyes dolog megállni a fejlődésben. Ezért mondja nekünk Jézus: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a Mennyek Országába!” Egy kisgyermeken szembetűnő, ahogyan fejlődik és növekszik. Ami rajtunk múlik, amit fejlődésünk érdekében megtehetünk az az, hogy a szeretetet, amit Jézustól kapunk tovább adjuk, ha szeretettel vagyunk egymás iránt. Ha egymást szeretjük, akkor megmaradunk Jézus szeretetében, aki kibontakoztatja életünket a Szentháromságos Egy Isten Szeretetközösségében!

2014.05.19 Jn 14:21-26

Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki. Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak? Jézus így folytatta: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Jn 14:21-26

Isten Dicsősége

A mi dicsőség szavunk, mindig valamilyen érték megmutatkozására utaló szó. Isten maga a Szeretet. Isten dicsősége az ő szeretetének a megmutatkozása. A golgotai kereszten értünk szenvedő Urunk, a mi Istenünk; életét is odaadó szeretetének a megmutatkozása, kiemelkedően az Isten dicsősége. Isten egyetemes emberszeretete, nem minden emberszívben talál viszontszeretetre. Isten szeretetét azok értékelik, azoknak jelenik meg Isten dicsősége, akik viszontszeretik őt.

A mi dicsőségünk

A mai evangélium a mi dicsőségünkről szól, arról szól, hogy hogyan mutatkozhat meg a mi szeretetünk. Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Szeretetünket, úgy tudjuk megmutatni, az a mi dicsőségünk, ha megtartjuk Jézus tanítását. Csak az tudja megtartani Jézus tanítását, aki szereti őt. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. Aki Jézus tanítását követi, akár tudja, akár nem tudja, szereti Jézust, és Jézus ígérete szerint, meg fogja tapasztalni az Isten dicsőségét. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.

Szeressétek egymást

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat!” Jézus kiemelkedő tanítása, Jézus parancsa, amelyet halála előestéjén, végrendeletként hagyott tanítványaira: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást!” Ha embertestvérünket szeretjük, akkor megtartjuk Jézus tanítását, akkor szeretjük Jézust! A szeretet az embert nem a cselekedetei felől közelíti meg, hanem fordítva az ember felől közelíti meg az ember cselekedeteit, Jézus így tett. A szeretetben végül is a másikról van szó. A megbántott ember szívéből vagy felháborodás, vagy pedig kérdés fakad. A felháborodás szavaiban rólam van szó: „Mit tett velem!” A szeretet kérdésében a másikról van szó: „Miért tette ezt velem?” A szeretet kérdése segít bennünket abban, hogy semmilyen körülmény között ne térjünk le a szeretet útjáról.

Ne nyugtalankodjék szívetek

Jézus nem írta le tanításait. Tanítványai közül senkit sem szólított fel arra, hogy jegyzeteljen. Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, aki „Megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” A tanítványok később, Isten Lelkének segítségével le tudták írni, Jézus tanítását, életét, halálát, dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét is. Isten Lelke átfogja a mi múltunkat, a mi jelenünket és a mi jövőnket is. Ebben a mindent átfogó valóságban igazi békére találhatunk. Ezt a békét adja nekünk Jézus. Az a Jézus mondja nekünk, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk, aki minden körülmények között, minden értelmet meghaladóan is, mindenek ellenére is békességet tud adni nekünk.

2014.05.15 Jn 13:16-20

Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, és tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött." Jn 13:16-20

Ellenállás

Jézus, a mi Urunk, halálára készülve, az utolsó vacsora termében megmossa a tanítványok lábát. Isten küldi hozzánk az ő Fiát. Isten az ő Fiában magába fogadja, a szívére öleli a mindenséget. A nagy kérdés minden ember életében az, hogy befogadja e, a mindeneket befogadó Istent. Befogadjuk Jézust az életünkbe, ha nem állunk ellen neki, ha megengedjük neki még azt is, hogy megmosson bennünket. Ősszüleink, eredeti ellenállása Isten akaratával szemben, ellenségessé tette külső és belső világunkat is. Szinte mindennel szemben félelem és ellenállás motivál bennünket. Egoitásunk, eredendően ősszüleink ellenállásából fakad, azért van egónk, azért vagyunk lelkileg is nehezek, mert ellenállunk még az Istennek is. Jézus úgy valóságos ember, hogy nincs emberi személye, Jézus nem áll ellen az Atya akaratának, kijelenthette magáról én és az Atya egy vagyunk.

Péter ellenállása

Péter apostolnak volt egy teológiája, egy elképzelése Jézusról; a Messiásról. Péter még Jézus küldetését is igyekezett, saját elképzeléseihez igazítani. Egyik igazítási kísérletéért Péter kemény feddést kapott Jézustól: Távozz tőlem Sátán! Péter tiltakozása a lábmosás ellen nem Péter szerénységből fakad: Ki vagyok én? Én erre méltatlan vagyok, ó hogy jövök én ahhoz, hogy megengedjem, nem engedhetem meg, hogy akit olyan nagyra tartok megmossa a lábamat. Péter ellenállása nem Péter szerénységből, hanem Péter teológiájából fakad: Mit művelsz Jézus! Te vagy a Messiás, neked feldíszített ló jár, neked a világ feletti uralom jár, érthetetlen számomra, hogy mások lábait mosogatod úgy, mint egy rabszolga!

Péter szeretete

Jézus, a lábmosás ellen tiltakozó Pétert pillanatok alatt meggyőzi: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Ellenállni az Isten Fiának ez a bűnök foglalata! Simon Péter nagyon szereti Jézust. Péter szeretetének nagyágát jelzi, hogy Jézusról való szemléletmódját, amit Jézusról vall, az ő vallását habozás nélkül feladja: Jézus nem olyan, mint amilyennek gondolom, de mit számít ez, milyen jelentéktelen tényező ez, ha Jézussal való közösségemről van szó! Péter az ő ellenállását, szinte túlzott mértékben feladja: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is mosd meg!”

Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!

A fejmosás szót, mi magyarok átvitt értelemben is használjuk. Amikor valakit megdorgálunk, amikor valakinek a fejéhez vágjuk a bűneit, akkor úgymond megmossuk a fejét. Amennyire elterjedt a fejmosás, legalább annyira ritka a lábmosás gyakorlata. A lábmosás a fejmosás ellentéte lehetne. A fejmosásban a másik ellenállását akarjuk megtörni, a másikon akarjuk érvényesíteni az igazunkat. Lábmosás ezzel szemben az lehet, ha a másikkal szemben én adom fel az ellenállásomat, ha meghallgatom a másikat, ha elfogadó vagyok vele szemben. Ha nem állunk ellen az Istennek, akkor képessé válunk a szeretetre, akkor képessé válunk arra is, hogy szívünket ne zárjuk el embertestvéreink elől sem.

2014.05.14 Jn 12:44-50

Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: ,,Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.'' Jn 12:44-50

Jézus kiáltása

Mozgalmas képet tár elénk az evangélium: Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe és a sokaság királyként ünnepli. Jézus fennhangon imádkozik és az égből szózat hallatszik, amit egyesek égzengésnek tartanak. Görögök is jelen vannak, akik látni akarják Jézust. Ebbe a sokaságba kiált bele Jézus.

Világ Világossága

Ebből a kiáltásból kiemelném azt, amit már hangsúlyossá tett jövendölésében Keresztelő Szent János édesapja, Zakariás pap, Jézus születése előtt hat hónappal: Meglátogat bennünket a mélységből a naptámadat, hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje. Most Jézustól hallottuk: Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.

Boldogok, akiknek a szívük tiszta

Krisztus világossága, lelkünket teszi világossá. Lelkünk számára az értelmünk olyan, mint a testünk számára a szemünk, ha megértünk valami gyakran mondjuk: Most már világos. Jézus boldognak hirdeti azokat, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent. Ez a boldogsághirdetés azt is jelenti, hogy boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők értik az Istent, világos számukra az, amit Jézus hirdet.

Kötődés Krisztushoz

Krisztus világossága, a keresztényeket üldöző Sault megvilágosította és ezután Sault alapvetően Krisztushoz kötődése motiválta. Így vall a Filippi levélben Krisztusról: „Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem.” Fil 3:12 Végül is Szent Ágoston is erről a kötődéséről vall: „Nem kereshetnélek Istenem, ha már nem találtál volna rám. Magadnak teremtettél bennünket Istenünk és nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.”

Békességünk

Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Krisztus magához ragadott bennünket, de ez ahhoz kevés, hogy megélhessük Krisztusban való egységünket: Motiváljon bennünket is Krisztushoz kötődésünk, fussunk Szent Pállal együtt, hogy mi is megragadhassuk Krisztust. Szent Ágoston nyugtalanságával keressük Istent, hogy a mi nyugtalan szívünk is rátaláljon Isten szentjeinek békességére.

2014.05.13 Jn 10:22-33

A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan. Mondtam már nektek - felelte Jézus -, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, és ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk. Jn 10:22-30

Jézus bemutatkozik

Egy téli napon, a templomszentelés ünnepén Jézus a jeruzsálemi templomban, Salamon oszlopcsarnokában tartózkodott, amikor körülvették őt a vallásos zsidók, és neki szegezték a kérdést. Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus mondd meg nekünk nyíltan! Jézus erre a felszólításra, alaposan bemutatkozik, nyíltan megvallja magáról: „Én és az Atya egy vagyunk.” Mire hallgatói köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.

Jézust meg akarják ölni

Jézus tudni akarja mi a vád ellene, miért akarják őt megölni. Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem a káromkodásért, azért mert te, ember létedre, Istenné teszed magadat. A tízparancsolat szigorúan megtiltja, Isten kiábrázolását. Jézusnak emberi teste van és ugyanakkor Isten. Jézusban maga az Isten öltött testet, jelent meg közöttünk, Jézus eleven testi kiábrázolódása az Istennek. „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez a kijelentés felbőszítette a mózesi törvényen nevekedett vallásos zsidókat..

Az ember és az Isten egysége

Az ember és az Isten egysége, nemcsak a vallásos zsidók számára megbotránkoztató, a mai napig. Az ember és az Isten egysége megosztja a keresztényeket is. Az első századokban az alexandriai keresztények, szilárd meggyőződéssel vallották, hogy amit Jézusról az emberről állíthatunk, azt állíthatjuk az Istenről is; az antiochia keresztények ezt megengedhetetlennek tartották. Mária Jézus anyja; ezt minden keresztény felekezet elfogadja, de azt, hogy Mária Isten anyja, hogy Mária Theotokhosz, Istenszülő ezt csak a katolikusok hiszik. Az ökumenikus találkozók szigorúan megmaradnak az igeliturgia keretei között. Krisztus teste, Isten, akinek teste van, aki az ő testével táplál és éltet bennünket, botránykő a mai napig.

Jézus juhai

Jézus, amikor bemutatkozik ellenségeinek, mint Isten, bemutatkozik úgy is, mint Pásztor. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk, annyira az övéi vagyunk, hogy önmagáról csak úgy tud vallani, hogy egyúttal rólunk is tanúskodik. Jézus bemutatkozása ellenségeiből, haragot váltott ki. Jézus bemutatkozása a mi szívünkben örömöt fakaszt. Jézus bemutatkozása számunkra evangélium, örömhír. Mennyei Atyánk az ő Fiában szól hozzánk, nevünkön szólít, hív és mi követhetjük Jézust, az Isten Fiát, és megmaradhatunk mindörökre Mennyei Atyánk elszakíthatatlan szeretetében, Krisztus a mi Urunk által.

2014.05.12 Jn 10:11-18

"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól." Jn.10:11-18

Tudatlanság

Jézus tanúsága önmagáról értetlenségbe ütközött, megosztotta Jézus hallgatóságát. Sokan közülük azt mondták: "Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?" Mások így vélekedtek: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni a gonosz lélek a vaknak a szeme világát? " A példabeszéd elhangzása után, színvallásra kényszerítik Jézust. Jézus nyíltan megvallja nekik. "Én és az Atya egy vagyunk", mire köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.

Tudatlan, tudatlanság

Jézus körül gyakran csapnak magasra a gyűlölet lángjai. A vallási vezetők felismerték, hogy csak addig lehetnek valakik, csak addig léphetnek a nép színe elé isteni tekintéllyel, amíg az Isten messze van. Kiemelkedő pozíciójukat, Isten jelenléte alapjaiban megkérdőjelezte. A vallási vezetők hamar belátták, hogy Jézus előtt nem lehetnek nagyok. Sérelmezték, hogy Jézus nemcsak egy kalap alá veszi őket a tudatlanokkal, a törvényszegő bűnösökkel, hanem hátrányosan megkülönbözteti őket, még az alja néptől is. Jézus istenségéről nemcsak nem akarnak tudni, ellenségnek tekintik Jézust, ellenségnek, akit meg kell semmisíteni.

Tudós, tudatlanság (docta,ignorantia)

Az apostolok sem értették Jézust. Az evangéliumok szinte tiszteletlenül sokszor hangoztatják, hogy az apostolok mennyire nem értették Mesterüket. Nem értették, nem értették, még mindig nem értették. Azért lehet ez így, mert húsvét előtt nem is lehetett megérteni Jézust. Az unokáimat igyekszem segíteni a tanulásban. Úgy gondolom, segítségünkre lehet a tanulásban, ha valamennyire tudjuk azt, hogy hogyan tanulunk. Egy tudás megszerzésében, döntő jelentőségű az, hogy pontosan tudjuk azt, hogy mit nem tudunk. Elfelejthetjük valakinek a nevét, de a név helye, ahova beugorhat, ott van a tudatunkban. Elolvasunk egy versszakot, nem emlékszünk rá, de akarunk rá emlékezni. Akarunk, akarunk, még mindig akarunk és ez a sok akarás nem hiábavaló akarás, így készül el, az a hely a tudatunkban, ahova a versszak beugorhat. Az apostolok nem értették Jézust, de érteni akarták. Az apostolok nem értése, erőfeszítése, érteni akarása, elkészítette az Istenismeret, a feltámadás tapasztalatának a helyét.

Tudás

Jézus, ebben a példabeszédében az ember és az Isten meghitt együttlétét érzékelteti. A pásztor és a juhai a nagy különbség ellenére is, kölcsönösen ismerik egymást, szeretetkapcsolatban vannak. Evangélium, örömhír, hogy a megismerés közvetlen egyszerűségében együtt lehetünk a mi Urunkkal. Jézus földi életében, az ő tanításával és hallgatóinak érteni akarásával helyet készített az Istenismeretnek. Az Istenismeret Isten ajándéka. "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja." Mt.11:27b Az Istenismeret azzal kezdődik, hogy szívünkben helyet adunk az Istennek, azzal folytatódik, hogy Isten betölti azt a helyet, amit neki készítettünk. Jézus megígérte, hogy romolhatatlan hajlékot készít nekünk a Mennyben. Nemcsak az igaz, hogy életünkben helye van az Istennek, az is igaz, hogy nekünk, Jézustól készített helyünk van az Istenben. Nagypénteken, Húsvétkor Jézus kinyilatkoztatta az Istent. Bebizonyította, hogy az Isten tényleg olyan, mint amilyennek tanította. Megérthetjük, hiszen bizonyítást nyert, hogy Jézus az Isten Fia, a mi jó Pásztorunk, az életénél is jobban szeret bennünket, ennél nagyobb gazdagságot, még akarni sem lehet!

2014.05.11 Jn 10:01-10

"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját." Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Jn 10:01-10

Ajtó

Jézus egy önmagában nagyon érthető képpel akarja megvilágítani azt, amit az Isten értünk emberekért tesz. Amikor tapasztalja, hogy nem értik, mit akar ezzel a képpel mondani, megmagyarázza példabeszédét. A kívül és a belül, a két világ határán ott van az ajtó. Az ajtó egyik oldala kint van, a másik oldala bent van. Két világ határán van Jézus, aki valóságos Isten és ugyanakkor valóságos ember. Az Isten világa és az ember világa Jézusban végtelenül megközelíti egymást. Jézusban az ember számára megnyílik az Isten világa, az Isten országa. Jézus számunkra valóban az Isten országára nyíló ajtó.

Ajtó őr

A bárányok nem értik, amit a pásztor mond, nem ismerik a mondatot, nincsenek nyelvtani ismereteik, de ismerik a pásztor hangját és ismerik a nevüket. Ez a tudás elégséges, hogy kapcsolatba kerüljenek és maradjanak pásztorukkal. A juhoknak nevük van, egyenként is lehet hívni őket. Az Isten szól hozzánk, nevünkön szólít, hív és mi követhetjük őt, uralma alá helyezhetjük magunkat. Jézus a jó pásztor, aki életét adja a juhokért és ugyanakkor ő az ajtó. Jézus az ő ügyét, végül is önmagát az ő egyházára bízta. Az ajtóhoz kapcsolódik a kulcsok hatalma, a megőrzés szolgálata. Az egyház szentségeiben Jézus van jelen köztünk és bennünk. Mindegyik szentség, kapcsolatot teremt, ajtót nyit az Isten világára. Az egyházi rend szolgálata a szentség szolgálata. Az egyházi rend őrzi az ajtót és nyitja meg Jézus előtt és előttünk, és ami ettől a kapcsolattól idegen azelőtt bezárja ezt az ajtót.

Zörgetés

A példabeszéd nem tér ki a juhok felelősségére, az egyháztagok felelősségére. Szent János apostol Patmosz szigetén bepillanthatott a mennyei valóságba. Találkozik Jézussal, aki levelet diktál és küld általa a hét kisázsiai egyháznak. A laodíceai egyház angyalának ezt üzeni; az ajtó előtt állok és zörgetek. Lehetséges egyház, ahol az ajtó zárva van Jézus előtt, ahol csak az ajtó zörgése jelzi, hogy Jézus be akar jönni. Az egyházi rend szolgálata a zörgetés szolgálata az evangélium hirdetése. Jézus nem töri ránk az ajtót, a szolgálati papság nem töri ránk az ajtót. Az ajtó kinyitásához hozzá kell járulnunk nekünk is. Jézus a mi szívünk ajtaján zörget. Ezt az ajtót akaratunk ellenére senki sem nyithatja ki.

A Szeretet hangja

Az Isten értünk emberekért lett emberré, hogy üdvözüljünk, hogy eljussunk Isten, boldogító színről színre látására. Ez az Isten célja és a mindenható Isten zörget, mert szabad akaratot adott és akarata ellenére senkit sem akar üdvözíteni. Az Isten egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem. Jézus keresztáldozata Isten szeretetének végső kihívása, végső zörgetése. Erre a kihívásra minden embernek válaszolnia kell. A golgotai kereszt Isten szeretetének hangja, amely külön, külön mindannyiunkat nevünkön szólít és hív, és a válaszunkra maga Isten fogja rámondani, hogy Ámen.

2014.05.09 Jn 06:51-58

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya általa élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 06:51-58

Újszövetség

Az ember és az Isten újszerű kapcsolata jelent meg és maradt közöttünk Jézus Krisztusban. Ez az újszerű kapcsolat; Isten Újszövetsége. Az Ószövetség is, az Isten és az ember kapcsolatáról szól. A két szövetség a kapcsolat szorosságában különbözik egymástól. Az Ószövetségben, a kapcsolat a törvényben testesül meg, az Újszövetségben, az ember és az Isten kapcsolata Jézusban testesül meg. Az Újszövetség maga Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. Az Újszövetség felülmúlhatatlan ember Isten kapcsolat.

Határtalan

Az ember és az Isten, a test és az Isten ennyire szoros kapcsolata meghaladja az Ószövetség kereteit. Az Ószövetség a test és az Isten együttesét bálványnak ítéli és a bálványimádást, szigorúan bünteti. Jézusnak teste van és ugyanakkor Isten. Az ószövetségi törvények alapján vádat lehetett emelni Jézus ellen. "Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert az Isten Fiának mondta magát." Jézus, Isten megtestesült szeretete, mentséget talál kínzói számára. „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Az Ószövetségben Isten szereti és megáldja az embert, ha, ha az ember megtartja parancsait. Jézus szeretetében nincs semmi, ha, szeretlek, ha. Jézus határtalanul mindenek ellenére is szeret. Ha Jézus visszariad a kereszttől, az azt jelentette volna, hogy az Isten szeretetének mégis csak, valahol határa van, nem megy el a végsőkig.

Halálból

Jézus az utolsó vacsora termében prófétai cselekedetet hajt végre. Megtört teste és kiontott vére a kenyér és a bor színében megjelenik kezei között. Az élet összefügg a halállal. Ahhoz, hogy életben maradhassunk élőlényeknek; növényeknek, állatoknak el kell pusztulniuk. Örök életünk Jézus halálából fakad. Jézus az ő megtört testét és kiontott vérét, az ő isteni életét a kenyér és a bor színében táplálékként közli velünk. A diakónus, vagy a miséző pap, amikor az áldozati kehelybe bort és egy kevés vizet önt, halkan egy imát mond: "A bor és víz titka által, részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek". A víz Jézusban elrejtett életünket jelzi és jeleníti meg az oltáron.

Élet kenyere

Isten megtestesülése, a karácsony nemcsak a bukott angyalokat botránkoztatta meg, nemcsak a nép, vallási vezetőit. Jézus nagy eucharisztikus beszéde megbotránkoztatta a nép egyszerű fiait is. Sokan elhagyták még azok közül is, akik korábban követték, vele tartottak. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus teste valóban étel és Jézus vére valóban ital. Még Jézus apostolai is elbizonytalanodtak; Jézus kénytelen nekik szegezni a kérdést: Ti is el akartok hagyni? Ez a botránkozás napjainkig elhat. Ökumenikus találkozóink szigorúan megmaradnak az igeliturgia keretei között. Protestáns testvéreink többségének megbotránkoztató a szentségi Jézus testi jelenléte, az hogy Jézust a kenyér és bor színében imádjuk. Isten szeretete minden értelmet meghaladó szeretet. Nekünk csak ennünk kell az örök élet kenyerét. Az élet kenyere, Jézus teste; nemcsak belénk épül, mi is beleépülünk ebbe a kenyérbe; Krisztus titokzatos testébe.

2014.05.07 Jn 06:35-40

Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.'' Jn 06:35-40

Mennyei Atyánk akarata

Mennyei Atyánk küldi hozzánk az ő Fiát, aki emberi szabad akaratával megajándékozza az ő mennyei Atyját. Jézus engedelmes mindhalálig még pedig a kereszthalálig. Jézus megvallja; nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Mennyei Atyánk küldi hozzánk az ő Fiát, hogy higgyünk benne, bízzunk benne, kötődjünk hozzá, hogy kövessük őt, szeressük őt, hogy éljünk belőle, hogy mi is, Jézushoz hasonlóan Isten fiai legyünk.

Boldogságunk útja

A mi emberi akaratunkat, alapvetően szeretetünk motiválja. Személyes imádságainkban is gyakran azt kérjük, amit nagyon szeretnénk, azt kérjük, hogy teljesüljön az akaratunk. Ha boldogok akarunk lenni, kéréseinkben adjunk helyet annak is, ami meghaladja értelmünket, akaratunkat annak is, ami meghaladja szeretetünket; Jézus nemcsak így tanított bennünket imádkozni, hanem maga is így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem ez a kehely, mégis ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” Érdemes megszívlelnünk Jelenits István piarista szerzetes figyelmeztetését: „Ha kénytelenek vagyunk megelégedni kizárólag csak önmagukkal, az maga a pokol lehet!”

Istenfiúságunk

Jézus megmondja nekünk azt, hogy mire törekedjünk, hogy akaratunk, szeretetünk kiemelkedjen az evilági dimenziók közül, hogy hozzá hasonlóan Isten fiai legyünk: „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” Lk 6:35 „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” Mt 5:44-45

2014.05.03  Jn 14:01-14

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek. Ekkor Tamás így szólt: Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat? Jézus ezt felelte: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok. Fülöp megjegyezte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus így válaszolt: Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek, és amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. Jn 14:01-14

Az egység kinyilatkoztatása

Jézus az utolsóvacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan ismernénk az utat. Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.”

Az egység jelenvalósága

Az apostolok akár tudják, akár nem tudják: Ahogyan Jézust látják, ismerik, ugyanúgy látják és ismerik a Mennyei Atyát is. Az Ige testté lett, és ezzel megszűnt a lényeges különbség a szent és a profán között. Minden látszat ellenére, a világ arra felé tart, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Assisi Szent Ferenc, egy romos kápolnát javít ki. Mozdulatai nemcsak köveket tettek helyükre, foglaltak a templom egységébe, megigazították az egész egyházat is. Ő ezt akkor, kőműves kanállal a kezében még nem tudta. Sokan tudtukon kívül szolgálják Istent; a családjukban, házi munkával, mosogatással, takarítással, gyermekneveléssel. Isten szeretete az ő Fiában szívére öleli a mindenséget. Ahogy viszonyulunk Isten szeretett világához, abban lelepleződik, hogyan viszonyulunk az Istenhez. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25:40

Az egység megmutatkozása

Pünkösdkor a tanítványok életében eljött az a nap, amelyet Jézus megígért nekik: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Amikor az Isten mélységeit és az emberi lélek mélységeit is ismerő Lélek betölti a tanítványokat, csak akkor ismerik fel önmagukban Jézust, és ismerik fel Jézust a Mennyei Atyában is, és ismerik fel Jézusban önmagukat.

Az egység gyümölcse

Hogy Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk, ezt az egységet az első keresztények, a Szentlélek világosságában tisztán látták. Tőlük maradt fenn ez a szállóige: „Ha testvéredet láttad az Urat láttad.” Egységtudatukból fakadt mélységes szeretetük, amely a világ előtt is ismertetőjelükké vált. Így emlegették őket: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást.”

2014.05.02 Jn 06:01-15

Abban az időben: Jézus áment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg közeledik felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél van öt árpakenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát, szám szerint mintegy ötezren voltak csupán férfiak. Jézus pedig kezébe vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek, ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 06:01-15

Ami van

Isten az, aki van, ő nem azt nézi, ami nincs, hanem azt, ami van, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Mi emberek inkább arra figyelünk, ami nincs, és azzal, ami nincs, meg tudjuk keseríteni a magunk életét, és mások életét is. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni, azzal az Isten is tud mit kezdeni, az át tud alakulni, meg tud sokasodni Isten kezében.

Tények

Isten nem követel tőlünk lehetetlent, csak engedelmességet, csak annyit, hogy közreműködjünk vele, legyünk a munkatársai. Adjatok nekik ti enni. Az apostolok felmutatják a tényeket két hal, öt kenyér, ötezer ember. Telepítsétek le őket; és az apostolok engedelmeskednek. És Jézus ezért a kevés élelemért hálát ad az Istennek; megáldja a két halat és az öt kenyeret. Odaadja apostolainak, azok szétosztják és jóllakik mindenki.

Megváltozott Tények

A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhetnek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a lényeg nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére is engedelmeskednek neki. Jézus kezében a tények átalakulnak, és a megváltozott tények meggyőzően igazolják Jézus apostolait.

Istenismeret

A csodálatos vendégség után Jézust erőszakkal királlyá akarják tenni. Jézus kitér a lelkesedés elől. Visszavonul a hegyre egészen egyedül. Jézus egészen más, nem olyan amilyennek látni szeretnénk. Isten nagyon különbözik attól, ahogy mi elképzeljük őt. Senki sem ismeri a Fiút csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki csak a Fiú és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Az emberek, akik élvezték az Isten áldását, akik Isten kegyelméből jóllakhattak, nem ismerik Jézust, nem ismerik a Mennyei Atyát sem. Valakiknek gondolják magukat, valakiknek, akiknek hatalmuk van Jézus felett, akiknek hatalmuk van arra, hogy Jézust királlyá tegyék. Isten szent színe előtt nem lehetünk nagyok, nem lehetünk valakik, csak kisdedek lehetünk, csak jelentéktelen senkik lehetünk. De ehhez a senkihez, aki vagyok, akik vagyunk az Isten, nagyon ragaszkodik. Jézus hálát ad mennyei Atyjának a kisdedekért, az üres edényekért, akiket betölthet Isten Ismeretével. Hálát ad Jézus azokért a kicsinyekért, akik nemcsak Isten áldásában részesülnek, hanem az ő akaratából fakadóan részesülhetnek Isten ismeretében, Isten szabadításában is.

2014.05.01 Jn 03:31-36

Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta. Jn 03:31-36

Áthatás

A földi dimenziót Krisztusban átdöfi egy felülről jövő mennyei dimenzió. Kialakulhat itt a földön az emberszívekben Krisztushoz, a mennyeiekhez való kötődés és ebben a kötődésben van az ember örök élete. Az igazság szeretete és a szeretet igazsága jellemzi azt a dimenziót, amely az evilági dimenziót Krisztusban áthatja.

Mentőöv

Az evilági boldogságot az ember vízszintesen éli meg, és az evilági szenvedésben az evilági vízszinten dimenziók beszűkülnek, az ember magába roskad, és a halál kiragadja az embert az evilági dimenzióból. Krisztusban mentőövet dobott nekünk a mi mennyei Atyánk. Krisztusba bele lehet kapaszkodni, Krisztusban menedékre találhatunk már itt a földi életünkben, abban a mennyei valóságban, amely a földi dimenziónkat áthatja.

A szeretet igazsága

Jézus Krisztusban a szeretet igazsága jelent meg. Az Atya Szereti a Fiút ebben áll a szeretet igazsága, a Szentháromság igazsága. Jézus Pilátusnak megvallja: „Én azért születtem és azért jöttem erre a világra, hogy tanúságot tegyek az Igazságról.” Pilátus megvallja, hogy számára nem tényező az Igazság. Jézusnak azzal a kérdéssel válaszol, hogy: ”Mi az Igazság?” de kérdésére nem vár választ, sarkon fordul és kimegy a tárgyalóteremből.

Az igazság szeretete

Húsvét óta az igazság szeretetében lehet találkozni Krisztussal. Az emmauszi tanítványok nem ismerik fel Jézust, aki az írásokat magyarázza nekik, de nyitottak az igazság szeretetére. Észre sem veszik, hogy szomorúságuk örömre változik. Csak utólag emlékeznek vissza arra, hogy gerjedezett a szívük. Az igazság szeretetéből fakadó öröm, az igazság felismerésének az öröme húsvét óta Jézus jelenlétéből fakad.

2014.04.30 Jn 03:16-21

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe. Jn 03:16-21

A bizalom gyümölcse

Nikodémus éjnek idején keresi fel Jézust jeruzsálemi szálláshelyén. Jézus ezekkel a szavakkal fogadja Nikodémust ezt az idős törvénytudó farizeust. Bizony mondom neked, aki újra nem születik nem látja meg az Isten Országát. Megalázóan hathattak ezek a szavak, hiszen Jézus semmibe veszi Nikodémus magas korát, rangját és tudományát. Vesd le mindazt Nikodémus amivel a világ mindezidáig felruházott és légy ismét jelentéktelen gyermek, hogy ezután egészen új utakon járhass. Nikodémus nem érti Jézus szavait, de érteni akarja. Az érteni akarás, a rendületlen bizalom gyümölcseként Nikodémus hallhatja először az evangélium legszebb tanítását az Istenről.

Az Isten szeretete

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten szeretete hősies szeretet, nem riad vissza az áldozattól, nem riad vissza a szenvedéstől, nem riad vissza a haláltól sem. Az Isten szeretete feltétlen szeretet. Isten feltétlen szeretetét Jézus a tékozló fiú történetében mutatja be. Az atya engedi működni gyermeke szabad akaratát, mert szereti. Annak ellenére szereti, hogy elhagyja őt, és az örökségét eltékozolja. Az Atya szeretete ettől nem szűnik meg, csak szomorúvá, szenvedő szereteté válik. És az Atya szomorú, szenvedő szeretetéből ujjongó, örvendető szeretet fakadt, mert gyermeke a nagy nyomorúságból visszatért hozzá.

A szeretet elszíneződése

Isten szeret annak ellenére, hogy, és szeret azért is, mert. Aki közülünk szeret, az tudja, hogy szeretetünkből fakadhat szomorúság és szenvedés, és fakadhat ujjongó öröm is. Szenvedés és ujjongó öröm jól lehet egymásnak ellentétei, ennek ellenére mindegyikben ugyanaz a szeretet van jelen. Isten embereket szerető Isten ez nem rajtunk múlik, de hogy megszomorítjuk Isten Szentlelkét, vagy pedig megörvendeztetjük a Szentlelket, az rajtunk múlik. Az Istent szomorúvá teszi, ha eltávolodik tőle gyermeke, és aki eltávolodik Istentől, boldogtalanná válik. A megtérésünk megörvendezteti Istent, és bennünket is megörvendeztet.

Amire keresztségünk képesít

Isten feltétlen, megtestesült szeretete Jézus jelen van közöttünk. Mi emberek Istent szerető emberekké válhatunk, Isten szeretetét befogadhatjuk. Bízhatunk, hihetünk Jézusban, szerethetjük Jézust. Keresztségünkben isteni életre születtünk újjá, keresztségükből fakadóan képesek vagyunk úgy szeretni, mint az Isten, feltétlenül és hősiesen. Ezzel a képességünkkel élnünk kell! Adja Isten, hogy az, az eltörölhetetlen karakter, jel, amelyet keresztségünk vésett lelkünkbe, Jézus jele, az Isten színe előtt ne ellenünk, hanem mellettünk tanúskodjon egy örökkévalóságon át.

2014.04.27 Jn 20:19-31

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartottá az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E a szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: Láttuk az Urat. De ő így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjamat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem! Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: Békesség nektek! Tamásnak pedig ezt mondta: Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg az oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás így válaszolt: Én Uram, én Istenem! Jézus ezt mondta neki: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek! Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20:19-31

Jézus egyetemes és meghatározott jelenléte

A mi Istenünk embereket szerető Isten, a mi Istenünk értünk emberekért cselekvő Isten! Jézus az Isten Fia Nagypénteken; nagy nyilvánosság előtt hal meg a kereszten. Jézus világot megváltó halála egyetemes érvényű - Jézus mindenkiért a vérét ontja -, ezzel szemben a mi feltámadt Üdvözítőnk; testi meghatározottságában csak azok számára jelenvaló, akik szeretik őt, akik szomorkodnak az ő elvesztésén, akikben az embereket szerető isteni szeretet visszhangra talál.

Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem!

Tamás apostol lehetett az apostolok közül a legszomorúbb. Tamás, az ő szomorúságában önmagába roskadhatott, elszigetelődhetett, hiszen a feltámadás napján nincs együtt apostoltársaival, nem találkozhatott a többiekkel együtt Jézussal. Tamás szomorúsága, Tamás mélységes szeretetéből fakad. Tamás szomorúsága Jézushoz kiáltó szomorúság: Én Jézusom, én Jézusom, miért hagytál el engem!

Jézusnál kevesebb nem elég!

Tamás apostolt nem hatotta meg apostoltársainak a lelkesedése: „Jézus feltámadt, él, találkoztunk vele!” Tamásnak nem elég, az apostoli kollégium, az egész egyház egyöntetű tanúságtétele, Tamásnak Jézusnál kevesebb nem elég! Jézus nyolc nap múlva; talán éppen Tamás apostol kedvéért, Tamás megörvendeztetéséért jelenik meg újra az apostoloknak.

Hitbeli tapasztalat

Nemcsak Tamás apostol számára, minden Istent szerető szív számára, Istennél kevesebb soha sem lehet elég, Jézusnál kevesebb soha sem lehet elég, csak Jézus egyedül lehet elég! Tamás apostol szemmel látható, kézzel fogható bizonyítékot akar. Mindegyik apostolnak szüksége volt valamilyen tapasztalatra. Jánosnak elég volt az üres sír tapasztalata, hogy hinni tudjon, a többieknek ennél többre volt szükségük. Mi nem tudunk úgy találkozni Jézussal, ahogy az apostolok találkoztak vele, nem tudunk a szemébe nézni, nemcsak az istensége, de még az embersége is rejtve van előttünk. Jézus számunkra a mi hitünk szent titkában van jelen, nekünk hitbeli tapasztalatra van szükségünk. Mindig az Isten kezdi, ő az, aki ajtónk előtt áll és zörget, aki bebocsátásunkra vár, aki arra indít, hogy hittel, bizalommal ajtót nyissunk, hogy magához ölelhessen bennünket, hogy hitünk karjával mi is átölelhessük őt. Jézus boldognak hirdeti azokat, akik bizalmukkal közösségbe vannak vele: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Jézussal való közösségünk Krisztus keresztjében részesít bennünket.

Boldog II. János Pál pápánk tanítása

„Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus Keresztje rejt magában. Jelenti, saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét, és menni mindig ennek a szeretetnek az erejében. Menni végig az életen, követve őt, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül!”

2014.04.24 Lk 24:36-48

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük Jézus és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Lk 24:36-48

Megnyitotta értelmüket

Jézus Krisztus fölötte áll emberi értelmünknek. Isten gondolatai meghaladják emberi gondolkodásunkat. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” A mi emberlétünk, a mi emberi értelmünk, húsvét óta, Krisztus a mi Urunk által megnyílhat az Isten világára. Jézus megnyitotta az apostolok értelmét, képes megnyitni a mi értelmünket is.

Korábban nem értették

Meglepő az, hogy evangéliumok milyen tiszteletlenül vallanak az apostolok értetlenségéről. Nem értették Jézust, nem értették, még mindig nem értették. Azért van ez így, mert Jézust húsvét előtt nem lehetett megérteni. Amikor Jézus tanításában megjelenik az, hogy kell, akkor nem értik, vagy megütköznek rajta. Péter egyenesen tiltakozik, a kell ellen, megfeddi Jézust. A mai evangéliumban négyszer hallhattuk Jézustól ezt a szót, hogy kell!

Kell

Ez, hogy kell, hogy így kellett lennie, a kikerülhetetlen jövő nemcsak az apostolok értetlenségébe ütközött húsvét előtt. Magunktól mi sem értjük, az emberiség mérhetetlen szenvedését, maguktól még saját szenvedésünket is képtelenek vagyunk megérteni. Gyakran felmerül bennünk a kérdés; Miért? Péter apostol az ő értetlenségében megfeddte Jézust, értetlenségünkben gyakran állunk perbe mi is, a mindentudó és mindenható Istennel, a világmindenség teremtőjével, fenntartójával és kormányzójával. Szükségünk van rá, hogy Jézus megnyissa értelmünket, szükségünk van rá, hogy kínzó kérdéseinkre választ kapjunk. Embernek lenni emberfeletti feladat, ember feletti értelemre, erőre van szükségünk, hogy emberként tudjunk élni. Az utolsó kell, amit a mai evangéliumban Jézustól hallottunk, közvetlenül érint bennünket. Jézus nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. A hangsúly ebben az üdvtörténeti szükségszerűségben a „nevében” van, Krisztus a mi Urunk által! A szót meg kell, hogy előzze a tett. Jézust kell követnünk, Krisztoferré, Krisztushordozóvá kell lennünk, mielőtt Jézus nevében megszólalunk.

A kereszt vallása

Szükségünk van arra, hogy Jézus megnyissa értelmünket, hogy el tudjuk fogadni, hogy vállalni tudjuk mindazt, a sok szükségszerűséget, ami körülvesz bennünket, hogy el tudjuk fogadni, vállalni tudjuk keresztünket. Szükségünk van arra, hogy Jézus megnyissa értelmünket, hogy meg tudjuk tapasztalni azt a szeretetet, a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magában, hogy fel tudjuk ismerni saját keresztünket ennek a szeretetnek a fényében, hogy saját keresztünket vállunkra tudjuk venni, és menni tudjunk mindig ennek a szeretetnek az erejében. Menni végig az életen követve Jézust, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.

2014.04.23  Lk 24:13-35

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. Lk 24:13-35

Írások

Az Isten emberi közvetítéssel szól hozzánk. Kiválaszt embereket, akikhez szól, akiknek küldetést ad, hogy az üzenetet továbbítsák, szóban vagy írásban. Az Isten szavának, az írásoknak határozott céljuk van. Gondolkodó értelmes embereket feltételeznek, akik felfogják és megértik az üzenetet, és képesek az üzenet szerint cselekedni. A mi vallásunk könyves vallás. Vannak szent könyveink, amelyeknek a szerzője, emberi közvetítéssel ugyan, de maga az Isten. Ezeket az írásokat magyarázza Jézus az emmauszi tanítványoknak.

Gerjedezett a szívünk

Akiről az írások szólnak, a feltámadt Üdvözítő szegődik hozzájuk útitársul. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus türelmesen meghallgatja, hogy mi is történt vele Nagypénteken, Majd átveszi a szót, szelíden megdorgálja őket:: „Ó ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek?” És Jézus igazolja az írásokból a nagypénteki eseményeket. Észre sem veszik ezek az emberek, hogy közben szomorúságuk örömre változott, csak utólag emlékeznek vissza rá. Hát nem gerjedezett a szívünk útközben mikor magyarázta az írásokat?

A kenyértörésben

Látásunkban mi is akadályoztatva vagyunk. Jézus itt van közöttünk, de nemcsak istensége, de még embersége is rejtve van előttünk. Nem tudunk drága Üdvözítőnk szemébe nézni. Istentiszteletünk, hitünk szent titka. Az ige liturgiájában Jézus szegődik hozzánk, tanít bennünket úgy, mint az Emmauszba tartó tanítványokat. Az emmauszi tanítványokat nemcsak az Isten szava örvendeztette meg, hanem maga az Isten. A kenyértörésben felismerik Jézust. Hitünk szent titka, Jézus a kenyér és a bor színe alatt, karnyújtásnyira, felismerhető közelségbe kerül hozzánk is.

Szembe a lemenő nappal

Az emmauszi tanítványok hazafelé tartanak. Szembe haladnak a lemenő nappal. Mi is hazafele tartunk, szembe a lemenő nappal. Jézus keresztségünkben hozzánk szegődött, velünk tart, és amikor haza érkezünk, amikor napunk leáldozik, fel fogjuk ismerni, őt, aki soha sem hagyott el bennünket. Az emmauszi tanítványokkal kérleljük mi is Jézust. "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van!"

2014.04.20 Jn 20:01-09

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Jn 20:01-09

Eltűnt a holttest

Az Úr Jézust szerető emberek szomorúsága Jézus feltámadása után örömre változott. Ennek a változásnak hír értéke volt mindazok számára, akik kapcsolatba kerültek Jézus tanítványaival. Rossz hír az ellenségnek, hogy Jézus mozgalmát nem sikerült megtörni, hogy új helyzet állt elő, amelyet ismét, hasonló módon meg kell oldani. Eltűnt a holttest, eltűnt a bizonyíték, ez nagyon rossz hír. Valamit ki kell találni, hazudni kell, hogy a helyzet valahogy menthető legyen. Az üres sír mozgósítja Jézus ellenségeit és Jézus tanítványait, barátait is. Emlékszünk Jézus ígéretére: "Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok." Ez az erőtér Nagypénteken működésbe lépett.

A sír erőtere

Ez az erőtér árad Jézus sírjából, ennek a vonzásnak enged Mária Magdolna, még akkor, amikor botladozó lépteit világosság még nem vezérelheti. Amikor a Nap felkelt, Szent János és Szent Péter apostolokat ez az erőtér, futásra sarkallja. És ez ellen az erőtér ellen mesterkednek az Úr ellenségei, úgy, hogy őriztetik a sírt, és hazugságokkal akarják a rendkívüli eseményt eltussolni. Ez az erőtér túlmutat a síron, túlmutat az értelmünkkel felfogható világon. Az evangélium tárgyilagossága megszakad. A másik tanítvány, akit Jézus szeretett, aki bement a sírkamrába nemcsak látott, hitt. Ez nem tárgyilagos híradás, ez a hit csak Szent János apostol számára realitás, erről a hitről csak ő tudhatott és tudósíthatott bennünket.

Hűség

Életünk során sok mindenhez kötődünk, sok mindenhez szeretnénk kötődni és vannak kötöttségeink, amelyektől szabadulni akarunk, kötöttségek, amelyeket el akarunk kerülni. Valós és lehetséges kötődéseink, kötöttségeink szenvedő emberként határoznak meg bennünket. Elszakítva lennünk attól, akit szeretünk, akihez kötődünk szenvedés, és együtt lenni azzal, akitől szabadulni akarunk, szintén szenvedés. Ragaszkodunk, kötődünk az életünkhöz és meg kell halnunk. Jézus halála előtt, legerősebb kötődésének elszakadását, legnagyobb szenvedését élte át. Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem! És akik szeretettel kötődtek Jézushoz, akik gyászolták őt, azok hasonló szenvedést éltek át. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem. Ebben az elszakadásban a hűség nem sérült meg, nem szakadt meg, a hűség sértetlenül megmaradt. Az Istentől való elszakadásban Jézus számára az Isten az én Istenem maradt, és Jézus halála után a hozzá kötődő szívekben Jézus az én Jézusom maradt.

Áldozatos hűség

A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy azért szenvedünk, mert az életünket oda akarjuk áldozni. Aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem és az evangéliumért, az megtalálja. Az önfeláldozást Jézus nemcsak tanította. Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon, imádkozik gyilkosaiért. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel. Ebből a halálból feltámadás fakad. Az apostolok találkoztak a feltámadt Üdvözítővel, és hittek, sőt megértették a feltámadást. Magukévá tették, amit Jézus tett. Életüket áldozták Jézushoz hasonlóan az egyházért, értünk. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod áldozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

2014.04.18 Jn 18:01-40

Nagypéntek
Jn 18:01-40 Jn 19:01-42

Isten szeretetének határtalansága

Ha Jézus visszariad a kereszttől. Fiatal vagyok, szeretem az életet. Elviselem, ha tanítványaim elhagynak, ha népem kiszolgáltat az idegen hatalomnak. Elszenvedem, az igazságtalan bírói ítéletet. Elszenvedem azt, hogy leköpjenek, megostorozzanak, tövissel koronázzanak, hogy kigúnyoljanak, mindezt elszenvedem, de a kereszthalált, azt már nem! Ha Jézus visszariad a kereszttől, annak az a lesújtó üzenete lett volna, hogy Isten szeretete, nem határtalan, hogy Isten szeretetének valahol, mégiscsak határa van, nem megy el értünk a végsőkig. Jézus Nagypénteken, Isten, poklokig menő határtalan emberszeretetét megvalósította. Beteljesítette Isten szeretetét. Jézus pokolra szállásának az, az üzenete, hogy emberlétünk pokla sem képes bennünket elválasztani Isten megtestesült szeretetétől.

Isten szeretete misztérium

Isten határtalan, örök szeretet. "Felhozza napját mind jókra, mind gonoszokra, esőt ad mind igazaknak, mind a hamisaknak." Mt 5:45 Szeret bennünket örvendezve, szeret bennünket szomorúan, és a nagypénteki események igazolják, szeret bennünket feltétlenül is, határtalanul is, mindenek ellenére is, szeret bennünket szenvedve is. Isten szeretetének misztériuma képes megérinteni szívünket, mert hasonlítunk a mi Teremtőnkre. Az Istenhez hasonlóan mi is tudunk, szeretet ügyből fakadóan örülni, szomorkodni, és Istenhez hasonlóan mi is, szeretet ügyből fakadóan kapjuk, legsúlyosabb sebeinket. Valamit mi is tudunk a szeretet egyesítő hatalmáról, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik. Szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is.

Isten szeretetének egyesítő hatalma

"Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok."Jn 12:32 Ez a krisztusi ígéret Nagypénteken Beteljesedett. Az egész világegyetem, egy isteni erőtér vonzásában van. Az isteni szeretet egyesítő hatalmából fakadóan Mennyei Atyánk az Ő Fiát látja bennünk. Bekövetkezik minden ember életében egy nap, amikor erre rádöbben, amikor megtudja."Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek." Jn 14:20 Az utolsó napon kiderül, hogyan bántunk a bennük jelenlévő, a minket körülvevő, embertestvéreinkben jelenlévő Istennel. Jézus Krisztus nemcsak Nagypénteken volt kiszolgáltatott helyzetben. Bennünk is kiszolgáltatott helyzetben van, bennünk is, akik Őt királyunknak valljuk. Krisztus bennünk nem megkötözött, megvetett király akar lenni, gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben jelen akar lenni, a mi szívünkkel akar szeretni.

Isten szeretetének szabadítása

Egyedül Isten szeretete képes kiengesztelni, kiolvasztani bennünket dermesztő önzésünk fagyos fogságából. Nagypéntek óta, bárhol lehetünk, bármilyen mélyen is lehetünk, bármilyen állapotban lehetünk, Isten szeretetének ölelésében vagyunk. Isten szeretete túláradó szeretet, túláradhat rajtuk is, felszabadulhatunk az Isten fiainak a szabadságára! Nagypénteken Isten terve Beteljesedett. Jézus halálából élet fakadt, feltámadás fakadt, az egyház élete, a mi örök istenfiúi életünk az idők végezetéig és mindörökre fakad.

2014.04.17 Jn 13:01-15

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette, Kairóti Simon fiának szívében a gondolatot, árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg soha!” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy ami én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13:01-15

Péter labilitása

Az evangélium írója, Szent János apostol ebben az evangéliumi szakaszban két apostolt nevesít: Az egyik Júdás apostol, ő a stabilitás, a következetesség megtestesítője. Júdáson még Jézus sem tudott változtatni: Jöhetett Jézus mehetett Jézus, bármit mondhatott tehetett Jézus; Júdás megmaradt sziklaszilárdan annak aki. A másik apostol Simon, akit Jézus nevezett el kősziklának, azaz Péternek. Ez a név, hogy Simon hajladozó nádszálat jelöl, és valóban Péterre nem a kősziklaság, inkább a hajladozó nád labilitása volt jellemző. A labilis Péter mozdítható volt, Jézus alakítani tudta, sziklaalapra tudta mozdítani. A következetlen Péterben tudott leginkább megmutatkozni Jézus következetessége.

Péter tiltakozása

Péter tiltakozása a lábmosás ellen nem Péter szerénységből fakad: Én erre méltatlan vagyok, ó hogy jövök én ahhoz, hogy megengedjem, nem engedhetem meg, hogy akit olyan nagyra tartok megmossa a lábamat. Péter tiltakozása nem szerénységből, hanem Péter teológiájából fakad: Mit művelsz Jézus! Te vagy a Messiás, neked feldíszített ló jár, neked a világ feletti uralom jár, érthetetlen számomra, hogy mások lábait mosogatod úgy, mint egy rabszolga!

Péter szeretete

Jézus, a lábmosás ellen tiltakozó Pétert pillanatok alatt meggyőzi: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Simon Péter nagyon szereti Jézust. Péter szeretetének nagyágát jelzi, hogy Jézusról való szemléletmódját, amit Jézusról vall, az ő vallását habozás nélkül feladja: Jézus nem olyan, mint amilyennek gondolom, de mit számít ez, milyen jelentéktelen tényező ez, ha Jézussal való közösségemről van szó!

Keresztény hit

A keresztény hitben nem az a hangsúlyos, hogy mi mit vallunk, hogy mi mit teszünk, a keresztény hitben az a hangsúlyos, amit Jézus tesz. A vallásban az a hangsúlyos, amit mi vallunk, amit mi teszünk. A keresztény vallás képes megosztani a keresztényeket, a keresztény hit erre képtelen. Több mint 300 féle keresztény vallást tartanak számon. Jézusnak más aklokban is, sőt az aklokon kívül is vannak juhai. Lehetünk nagyon vallásosak de, ha Jézusnak nem engedjük meg, hogy megmosson bennünket, semmi közünk sincs Jézushoz. Jézus nagyon szeret bennünket, a bűn szennyét, terhét leveszi rólunk, magára veszi és belehal, hogy mi tiszták és feddhetetlenek legyük Isten színe előtt. Odaadja az életét, hogy halálából isteni élet fakadjon. Fogadjuk el Jézus szolgálatát, engedjük meg Péter apostollal együtt, hogy Jézus tisztára mosson bennünket, hogy közösségben maradhassunk Jézussal mindörökre.

2014.04.16 Mt 26:14-25

Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek? Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát? Ő azt felelte: Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem. Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: Csak nem én vagyok az, Uram?' Ő így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad. Mt 26:14-25

Helyünk van

Jézusnak és tanítványainak, a húsvét megünnepléséhez helyre van szükségük. Jézus tud valakiről, aki befogadja őket, aki helyet ad nekik, és azt is pontosan tudja, hogy hol van ez az ember. Jézus rólunk is tud, azt is tudja, hogy hol vagyunk.

Hol vagyunk?

Hogy kik vagyunk; ez a kérdés leegyszerűsíthető arra a kérdésre, hogy hol vagyunk. Ha nem vagyunk a helyünkön, akkor depresszióssá, rejtőzködővé válunk. Isten keresi, szólongatja Ádám ősünket: Ádám hol vagy? Ebben a kérdésben végül is az fogalmazódik meg, ki vagy Ádám, kivé lettél Ádám, hogy elrejtőzöl előlem. Nemcsak tér és idő szerinti koordinátáink vannak, vannak természetfeletti koordinátáink is. Nemcsak szélességünk, hosszúságunk és magasságunk van, hanem van hitünk, reményünk és szeretetünk is. Embernek lenni szüntelen növekedést fejlődést jelent. Bűn az is, ha valahol fixálódik az életünk és az is, ha le vagyunk maradva önmagunk mögött, ha nem töltjük be azt a helyet, amelyet Isten itt és most, minden ittünkben és mostunkban felkínál nekünk.

Mozdíthatóak vagyunk?

Az apostolok fizikailag együtt vannak Jézussal ugyanakkor a tartózkodási helyük a természetfeletti dimenziókban nagyon különböző. Az utolsó vacsorához kapcsolódóan három apostolt nevesítenek az evangéliumok. Szent Jánost, akinek a tartózkodási helye legközelebb van Jézushoz. Aztán Szent Pétert, akit mindig a helyére kellett tenni, ő a leglabilisabb apostol, akit végül is sziklaalapra tudott mozdítani Jézus. A harmadik apostol Júdás, az ő tartózkodási helye volt legtávolabb Jézustól. Júdás a mozdíthatatlan, a legstabilabb, apostol: Jöhetett Jézus mehetett Jézus, bármit tehetett vagy mondhatott Jézus, Júdás apostol semmit sem adott fel messiási elképzeléséből, ez a megrögzöttsége motiválta az ő árulását is.

Megváltoztathatóak vagyunk

Jézus Krisztus a világ megváltója, megváltoztatója, magához változtatója. Engedjük meg Jézusnak, hogy hitünket növelje, reményünket erősítse és szeretetünket tökéletesítse.

2014.04.09 Jn 08:31-42

Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok." Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erősködtek: "Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten." Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. Jn 8:31-42

Jézus megszólít